Az év kulturális eseménye 2015-ben a Jubileumi nap a Dabasi Táncsics Mihály Gimnáziumban, 2015. április 11-én.
„Az ünnepen a hétköznap értelme lepleződik le: az ember a többi emberrel egy magasabb létben találkozik, és kilép a hétköznapi, az egyéni létezésből. Ez az ünnep a közösség. Nincs is más ünnep, csak a közösségé."
(Hamvas Béla)
Az 50. születésnap különleges kegy, rendkívüli, soha nem visszatérő és megismételhetetlen alkalom egy ember életében. Nincs ez másként egy közösség esetében sem. Különösen akkor megbecsülendő ez a pillanat, ha az ünnepelt egy iskola. A térség egyetlen gimnáziuma, amely 1964 óta százak és ezrek „alma matere”-ként nemcsak a tudás közvetítésének a színtere akar lenni, hanem ennél is több: valóságos szellemi és lelki központ, ahol az emberi kapcsolatokból csodák születnek. Örökre szóló barátság diák és diák között, rajongását soha el nem vesztő tisztelet mester és tanítvány között, hűségét soha nem felejtő ragaszkodás a munkatársak között.
A Dabasi Táncsics Mihály Gimnázium 2015. április 11-én ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Sokan ott voltak - egykori és jelenlegi diákok, tanárok, dolgozók. Ott voltak a zászlófelvonáson a gimnázium erre az alkalomra épített jubileumi zászlódombjának a tövében. Mérkőztek a Julika néni tiszteletére alapított röplabdatornán, megittak egy finom kévét az udvaron berendezett kávézóban, beszélgethettek a régi időkről, amíg csemetéink a játszósarokban hancúroztak. Megcsodálhatták Surman Edit és Szalai Csenge kiállítását, végigböngészhették az iskola ötven évéről a jelenlegi diákok által készített kortabló-kiállítást. Ebédelhettek a retro menzán, majd elvegyülhettek az osztálytalálkozók kavalkádjában. Megismerhették a gimnázium első osztályait, és rádöbbenhettek arra, hogy mennyi ismerős arc köszön vissza az ünnepen: mindannyian egykori táncsicsos diákok. Az esti gálaműsorban felsorakozott az egész jelenlegi és múltbeli iskola: csordultig megteltek a lelátók és a küzdőtér is. Ötszázhuszonöt diák tapsmuzsikája, Carl Orff: Tapsrondó című műve köszöntötte az ünnepeltet. Ünnepi szónoklatok hallatszottak itthonról és messze, külföldről: egykori igazgatók, diákok és tanárok. Üdvözletek a testvériskoláktól video üzenetben az USA-ból, Angliából, Finnországból. A szászországi Nossenből a gimnázium testvériskolájának kórusa is megtisztelte az ünnepet, ahogy a munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola diákjai is, akik résztvevőivé váltak az István, a király előadásának is. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy minden ide látogatónak felejthetetlen élményben volt része 2015. április 11-én. Bizonyára sokan értenek egyet az egykori gimnazista, jelenleg a női utánpótlás röplabda válogatott szövetségi kapitánya írt meg üzenetével Pásztor Gergely igazgató úrnak:
Irigyeltem a mostani diákokat és a kollégáidat és Téged szombat este! De minden percét élveztem! Fantasztikus, hogy milyen erőt árasztottatok magatokból mindannyian! (…) Az egykori igazgatók, a generációk képviselői, az egykori tanulókból lett tanár, az első évfolyamosok köszöntése, Julika néni méltatása, a koreográfiák…(…) Büszke vagyok arra, hogy a Táncsics diákja voltam! Nagyon jó volt hazatérni egykori iskolámba, ahol eddigi életem negyedét töltöttem. (…) Mintha tegnap lett volna! Köszönet azért az elképesztő munkáért, amit beletettetek mindannyian, hogy a lehetetlen valóra váljon. Külön megköszönném azt a frenetikus élményt, amit az énekszakos kolléga zseniális műve, a tapsrondó keltett bennem. Zenészként tudom, hogy mi munkája van benne, de megérte…(…) És a német kórus is elképesztően átütő volt, na meg a részvételük az István, a királyban! Annyira egyben volt az egész nap, hogy azt el sem tudom mondani! Kívánok Neked, az egész tanári karnak további sok ilyen közös élményt a diákokkal együtt! A Táncsics a világ legjobb iskolája, ez most kiderült!”
A fenti sorok is jól jellemzik az intézmény szellemiségét, működését és a jubileumi nap jelentőségét, amely több ezer embert mozgatott meg a régi alma mater hívására.
A díjátadásról készült felvételek megtekinthetőek képgalériánkban ide kattintva.
