INFORMÁCIÓK
Javaslati adatlap: letöltés
Jegyzőkönyv:
TÉB határozata:
Melléklet: letöltés
Pest Megyei Értéktár Bizottság határozata:
Pest Megyei Értéktár nyilvántartása:
Javaslattevők: Valentyik Ferenc
Felvétel ideje: 2024.06.04.
Megyei értéktárba továbbítva:
Kategória:  Kulturális örökség
Megyei Értéktár döntése:

Nagy Imre (1837-1916) színművész életútjának dabasi vonatkozásai

A Tisztelt Értéktár Bizottság korábbi munkája során számos olyan javaslatot tárgyalt, melynek kiinduló forrása a Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár) szócikke volt. E javaslatok és a felsődabasi öregtemetővel kapcsolatos háttér adatgyűjtés mutatott rá arra a jelenségre, hogy a XX. század elején a nyugalomba vonuló színésznők, színészek figyelemreméltóan jelentős számban választották életük befejező időszaka helyszínéül Dabast, elsősorban Felsődabast.
 
Dálnoki Nagy Imre (Nagyvárad, 1837. november 4. – Alsódabas, 1916. szeptember 9.) színész életútja is igazolja ezt a tapasztalatot. A lexikonok adatai szerint Nagy Béni és Hegedűs Mária fiaként született Nagyváradon, 1837. november 4-én. 1860. február 20-án lépett színpadra a szintén nagyváradi születésű Molnár György (1830-1891) társulatánál. A debütálás egyéb körülményeiről sajnos nincs további adat, de sajtókutatással igazolható, hogy Molnár György társulatával ezidőtájt Miskolcon telelt és készült az új évadra. Ennek része volt a társulati tagok toborzása is:

„Fölhívás a vidéki színészekhez. Tisztelettel kérem föl a vidék minden rendű s rangú t. cz. színésznőit s színészeit, kik igazgatásomhoz e jövő húsvéttól egy évre szerződni óhajtanak, — ebbeli szándékukat föltételeikkel együtt bérmentes levélben f. é. mart. 1-e napjáig hozzám utasítani szíveskedjenek. Kelt Miskolczon jan. 1-én 1860. — Molnár György, színigazgató.”

Az már egy februári híradásból derül ki, hogy a zseniális színigazgató húsvéttól a Pozsonyi Színházban tervezte előadásait, az országjárás kezdeteként, hiszen ez az időszak még bőven a hőskorszakhoz, a vándorszínészet érájához tartozott, annak minden nehézségével együtt.

Nagy Imrét kiváló epizodistaként jellemezte a szakirodalom, aki: „A régi úttörő gárdához tartozott s mindig becsülettel megállotta helyét bárhová is állították.” Nem könnyű epizodistaként helytállni, hiszen: „Sajátossága a színészi munkának, hogy a főszereplő több felvonáson keresztül vonja magára a figyelmet. Az epizodistának csak néhány perce, pillanata van; tömörít, mint az író, amikor epigrammát alkot.”- írta végrendeletében Gobbi Hilda (1913-1988), az Aase-díj alapítója. Az elismerést a magyar színházi előadások epizódszerepeinek megformálói kapják. Nagy Imre időszakában még nem létezett ilyen típusú díj, sőt a korabeli beszámolókban sem méltányolták ezt a típusú szerepalkotást, azaz a főszereplőknél leragadva a kisebb szerepek formálóit jellemzően meg sem említették a tudósításokban.
 
Felesége Greskovits Franciska színésznő volt, aki 1843-ban született Greskovits Ferenc és Thurnovszky Jozefa leányaként. Ő 1864-ben lépett színpadra Latabár Endre (1811-1873) társulatában. Öt fiúkból lett színész, többek között Nagy Gyula, Nagy Dezső és Nagy Miklós (Pécs, 1882. március 3. – Kolozsvár, 1913. március 7.) is. (A Magyar Színművészeti Lexikon adata szerint a feleség fiatalon, 1880. március 12-én, Budapesten meghalt. Ez azonban a férjek névazonosságán alapuló tévedés, ugyanis ekkor (pontosabban március 10-én) a 34 éves Nagy Imréné Benza Ida színésznő halálozott el a fővárosban. Nagy Imréné Greskovits Franciska 1905. január 27-én még részt vett Egerben a 87. évében elhunyt édesanyja temetésén, azaz halálára -, melynek sajnos nincs meg a pontos időpontja - csak ezt követően kerülhetett sor.)

Nagy Imre epizódszínész 1898. január 1-jén vonult nyugdíjba, Alsódabasra ezt követően települt. Itteni körülményeiről, életviteléről nem maradt fenn támpontul szolgáló információ. 1916. szeptember 9-én hunyt el agyszélhűdés következtében. Két nappal később, 11-én, református szertartással temették el, melyet Kontra Sándor lelkipásztor végzett. Mindez a református gyülekezet „Halottak anyakönyve” 14/1916. számú bejegyzéséből tudható. Érdekesség, hogy az előnevet „Balogi”-ként rögzítették a „Dálnoki” helyett, ez azonban nagy valószínűséggel félrehallott diktálás következtében történt elírás.

Halálának hírét a korabeli lapok közül a Pesti Hírlap és az Ujság közölte, tiszteletére az Országos Szinészegyesület palotájára kitűzték a gyászlobogót.

Nagy Imre színművész a magyar színészet hőskorának elfelejtett személyisége, alakját, érdemeit a lexikonok őrzik. Dabasi évei helytörténetünk sajátos adalékát jelentik, mely értéktárunk kulturális örökség kategóriájának is méltó gyarapítója.

Bibliográfia

Molnár György: Fölhívás a vidéki színészekhez. Nővilág, 1860. január 15. p. 46.
Nővilág: Vidék - A Pozsonyi Színházban húsvéttól kezdve Molnár társulata tartana előadásokat. 1860. február 19. p. 126.
Pesti Hírlap: Halálozás – Dálnoki Nagy Imre nyugdíjas színész… 1916. szeptember 10. p. 20.
Ujság: Elhunyt színész. 1916. szeptember 10. p. 19.
Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 3. Komló-kert - Püspöki Imre. Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, Budapest, 1930. p. 318.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Imre_(sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz,_1837%E2%80%931916)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Dezs%C5%91_(sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz,_1868)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Gyula_(sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz,_1872%E2%80%931951
https://hu.wikipedia.org/wiki/Moln%C3%A1r_Gy%C3%B6rgy_(sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Aase-d%C3%ADj

Összeállította: Valentyik Ferenc