Dr. szentkirályszabadjai Szőke Lajos (1891-1976) pályájának dabasi vonatkozásai

Dr. Szőke Lajos földbirtokos, gazdasági főtanácsos, a Johannita Lovagrend lovagja 1891. május 11-én, Alsó-Dabason, református családban született. Édesapja id. szentkirályszabadjai Szőke Lajos (1857-1937) közbirtokos, édesanyja nemes Beretvás Erzsébet (1869-1935). Házasságuk 1888. szeptember 25-én, Nagykőrösön köttetett, az eskető lelkész Filó Lajos, míg a két tanú: Konkoly-Thege József országgyűlési képviselő és Inárcsi Farkas László földbirtokos volt. Az alsódabasi kúriában éltek és elsőként leányuk született: Erzsébet (1890-1977, férjezett Kozma Istvánné), őt követte Lajos, majd Rozália (1892-1976, férjezett Madarász Elemérné) zárta a gyermekek sorát.

Szülei gondosan nevelték, taníttatták. Az értesítők, évkönyvek tanúsága szerint iskoláit a református tanítóképzőben kezdte Nagykőrösön 1897-től, végig kitűnő eredménnyel. 1901-től a nagykőrösi református főgimnázium padsoraiban pallérozódott tovább, jellemzően jó eredménnyel. 1909-ben a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem hallgatója lett és jogot tanult. Végzett jogászként 1915-től évekig a fővárosi ítélőtábla joggyakornokaként, tanácsjegyzőként működött. 1917 decemberében – szüleihez hasonlóan – hadikölcsön jegyzéssel segítette az ország háborús helytállását. A bírósági karriert feladva, 1919-től irányította az édesapjától átvett - családi kúriával is rendelkező - Komárom-vármegyei Nagyigmánd-Szentmihálypusztai birtokot, mely később, 1937-ben örökségként a tulajdonába került. A gazdaság irányításához tapasztalataik átadásával édesapja és édesanyja egyaránt segítséget nyújtott. (id. Szőke Lajosné Beretvás Erzsébet kifejezetten ügyes üzletasszony hírében állt a maga korában. Nyáregyházán 232 kh termőföldet örökölt, amelyen önállóan gazdálkodott.) A jogi ismeret, felkészültség és a szülők gazdálkodási segítsége jól hasznosult: 1922 februárjában már a vármegye virilistái között szerepelt és ettől kezdve évről évre, rendszeresen ott találjuk a nevét a listán.

A kisigmándi református gyülekezet presbitereként, a tatai egyházmegye világi tanácsbírójaként és a vármegyei törvényhatósági bizottság virilista tagjaként jelentős szereplője volt a helyi közéletnek. 1928-ban saját költségén öntetett harangot adományozott a kisigmándi református gyülekezetnek. A következő évben pedig a Ghyczy – birtok bérlőjeként díjtalanul biztosított lakást a kastélyban a református lelkész számára, a kisigmándi parókia lakhatatlan állapotára tekintettel.

1929 májusában egy sajnálatos tűzeset 24.000 pengős veszteségét kellett elszenvednie a Szentmihály-pusztai gépszín leégése miatt, gazdálkodását azonban ez nem ingatta meg. A világgazdasági válság körülményei között is prosperálóan működött, pedig ebben az időszakban sok birtok jutott csődbe és az érintett gazdák körében valóságos öngyilkossági hullám indult. A hozzáértés, a stabilitás magabiztossá tette, míg számos birtokos a termelés kockázatát éppen bérbeadással minimalizálta, ő bátran bérelt további száz és száz holdakat.

Rendszeresen támogatta a Mezőgazdasági Kamara rendezvényeit. 1932 szeptemberében a Komáromvármegyei Gazdasági Egyesület 50 éves jubiláris közgyűlésén az igazgatóválasztmány tagjává választották.

A mezőgazdaság fejlesztése terén tanúsított érdemeiért 1936. augusztus 14-én Darányi Kálmán földművelésügyi miniszter javaslatára gazdasági főtanácsosi címmel tüntette ki a kormányzó. 1939 májusában a Komárom megyei Hitelbank igazgatóságának tagja lett és ezt a pozícióját a pénzintézet átalakulásai során is megtartotta. 1942 augusztusában óriási megtiszteltetés érte: a Johannita Lovagrend Magyar Tagozata tagjai sorába választotta. Az év végén a vármegyei állattenyésztési bizottságba is megbízást kapott.

Uradalma Csép, Kisigmánd, Nagyigmánd települések határában terült el, többszáz holdas bérleményekkel (bérbeadók a Ghyczy, Thaly, Bóday családok), együttes területük már 1925-ben meghaladta az 500 holdat, majd a gazdaság fénykorában az 1300 holdat is. A többségében szántó területeken főként gabonaféléket termelt jelentős állattartási, tenyésztési háttérrel. Sertéseit és szarvasmarháit még bécsi és drezdai állatvásárokon, kiállításokon is bemutatta, és sikereinek köszönhetően rendszeresen részesedett a hazai állatkivitel kvótáiból. Lótenyésztéssel is foglalkozott, méghozzá olyan szinten, hogy saját ménest tartott.

32 évesen, kezdeti gazdasági sikerei birtokában alapított családot. 1923. június 6-án, Örkényen házasságot kötött Pálóczi Horváth Zsuzsanna (1898. április 5. Örkény. – 1996. augusztus 11. Budapest.) kisasszonnyal, báró Pálóczi Horváth István (1857-1935) földbirtokos és néhai Katona Ilona (1863-1913) leányával. Két gyermeket neveltek fel: dr. Szőke Endre (1924-1988) orvos és Szőke Magdolna, férjezett Uzoni Tiborné személyében. Források híjával közös életükről keveset tudunk.

Az 1945 utáni birtokpolitika a mintaszerűen működtetett dunántúli uradalom végét jelentette. A nagyigmándi családi kúriát a II. világháború után kisajátították, majd termelőszövetkezeti tulajdonba került. A leromlott állagú épületet 1980 körül bontották le.

Örkényen Pálóczi Horváth Zsuzsanna örökrészét (kastély, a hozzátartozó parkkal és 20 kh erdővel) államosították. Budapesten éltek. Rokoni visszaemlékezés szerint 1951-ben a kitelepítési végzés hatására dr. Szőke Lajos a családját itthon hagyva, embercsempészek segítségével Ausztriába disszidált, majd Dél-Afrikában telepedett le. Ott új életet kezdett, és ott is vagyonos ember lett. Az 1960-as évektől minden évben néhány hónapot Európában töltött és aktivizálta magát a Johannita Lovagrend életében. Egy idő után már Magyarországra is beutazhatott, főként a budapesti rokonok meglátogatására.

1976-ban másodjára járt Budapesten, amikor augusztus közepén, a Veres Pálné utcában egy vacsora közben rosszul lett. A Szabolcs utcai kórházba került, ahol 1976. szeptember 1-én, 86 évesen elhunyt. Temetéséről két gyermeke gondoskodott. Hamvasztás előtti búcsúztatását szeptember 7-én tartották a Farkasréti temető halottas házában. Kívánságának megfelelően hamvait a dabasi református temető családi sírboltjában helyezték el. Gyermekei figyelme és gondossága a vésetésre is kiterjedt, így a síremléken kontrollálható, hogy famíliájából őt temették ide utoljára.

A mai Nagyigmándon a Szőkepuszta településrész továbbra is létezik, és őrzi a család nevét.

Dr. Szőke Lajos korának ismert és elismert mezőgazdasági vállalkozójaként mozgalmas életutat járt be, gazdasági - közéleti munkásságának eredményei a Dunántúlon, birtokainak környezetében születtek. Közvetlenül családi gyökereivel, születésével és kisgyermek korával kötődik településünkhöz. Itt született és itt nőtt fel, és ez a kötelék annyira erősnek bizonyult, hogy végső nyughelyként is Dabasra kívánkozott vissza. Alakja és pályája jelentős gyarapítója helytörténetünknek, egyúttal értéktárunk agrár- és élelmiszergazdaság kategóriájának is.

Bibliográfia

Pesti Hírlap: A hetedik hadikölcsön. 1917-12-25 / 316. sz. p. 12.
Komáromi Lapok: Vármegyei virilisták. 1922-02-28 / 25. sz. p. 3.
Dunántúli Protestáns Lap: Vegyesek - A kisigmándi reformátusoknak nagy esemény volt a nov. 11-iki harangszentelés. 1928-11-25 / 48. sz. p. 223.
Esztergom: Tűz a Komárom megyei gesztesi járásban. 1929-05-26 / 39. sz. p. 4.
Dunántúli Protestáns Lap: Püspöki egyházlátogatás a tatai egyházmegyében. 1929-06-30 / 26. sz. pp. 115-116.
Pesti Hírlap: Új református egyházmegyei tanácsbíró. 1930-09-19 / 212. sz. p. 9.
Komáromi Lapok: Egyházmegyei közgyűlés Tatán. 1931-08-08 / 95. sz. p. 6.
A Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara Hivatalos Közlönye: A Komáromvármegyei Gazdasági Egyesület 50 éves jubiláris közgyűlése. 1932-09-20 / No. 26-28. p. 292.
A Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara Hivatalos Közlönye: A nagyigmándi járási állatdíjazás. 1935-10-20 / No. 29-31. p. 354.
Földmívelési értesítő: Személyi hírek - dr. Szentkirályszabadjai Szőke Lajos… 1936-09-10 / 17. sz. p. 209.
Czeglédy Béla, Gesztelyi Nagy László, Kiss Elemér, Kulin István, Ormándy János (szerk.): Országos mezőgazdasági címtár. 3., Felsődunántúl. Kultúra Ny. Kaposvár, 1937. p. 317, 510, 519, 621.
Pesti Tőzsde: A Komárommegyei Hitelbank új igazgatósága. 1939-05-25 / No. 21. p. 12.
Budapesti Közlöny: Hivatalos rész - dr. Szőke Lajos magyar királyi gazdasági főtanácsos a Johannita rend tiszteletbeli lovagjelvényeit… 1942-08-29 / 195. sz. p. 1.
Magyar Nemzet: Napi krónika - Köszönetnyilvánítás. 1976-09-12 / 216. sz. p. 4.
Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon – Komárom-Esztergom megye kastélyai és kúriái. Fo-Rom Invest, Budapest, 2003. p. 61, 64, 168, 169, 229.
Kecskeméti Norbert: Református (Halász) temető. Dabas Város Önkormányzatának, épített és természeti értékekről szóló 33/2010. számú rendeletének szakmai melléklete. Dabas, 2014. p. 5, 8, 23.
Erdélyi Erzsébet: Híres Beretvások: fejezetek a Beretvás család történetéből. Nagykőrös, Budapest, 2019. p. 24, 25, 26, 27, 76, 79, 80.
V. F.: A budavári diadal hőse az alsódabasi református temetőben nyugszik: Szőke Vince honvéd százados (1826-1880). Dabasi Újság, 2023 / 2. Március. pp. 24-25.
Fiatal Műemlékvédők Egyesülete: Védetté nyilvánítási javaslat – Alsódabasi Református Történeti Sírkert. Dabas, 2026. p. 4, pp. 34-44.

Összeállította: Valentyik Ferenc