Dr. Répászky Endre szerepe Alsó-Dabas és Gyón községek XIX. századi orvosi ellátásában
Dr. Répászky Endre (1802-1865) nevét Alsó-Dabas és Gyón községek orvosaként jegyzi a helytörténet a XIX. század közepén. Alapvetően keveset tudunk róla, szolgálatának pontos kezdetéről és pályájának előzményeiről jelenleg nincs konkrét adatunk. Ami viszont kiindulási pont lehet, hogy családját már a XIX. század elejétől jegyzi az alsódabasi reformátusok gyülekezettörténeti könyve. A rendelkezésre álló források viszont azt valószínűsítik, hogy orvosként elődje, dr. Rosenzweig József (1807-1864) Abonyra történt távozását követően, annak időszakában kezdte meg szolgálatát. Jó alapja ennek a megállapításnak a Pesti Hírlap 1846. szeptemberi híradása:
„Egy felette fontos, az élet’ legfőbb kellékét és kincsét, az egészséget, érdeklő találmányról tudósíttatánk e’ napokban, mely, ha ugyan a’ hírnek hinni lehet, a’ közönség’ részéről is nagy figyelmet érdemel. Ugyanis pestmegyei alsódabasi orvos, Répászky Endre, bizonyos porokat talált fel, miknek azon csoda hatásuk van, hogy csupán csak egy porocska’ bevételével - mit akár vizében, akár pálinkában, (már ennélfogva is számolhat népszerűségre) akár labdacsokban veszen be az ember, a’ hidegláz, mit leghíresebb orvosaink is sokszor évekig sikeretlenül gyógyítanak, legyen az mindennapos, vagy harmad-és negyednapos, rögtön megszűnik.”
A hidegláz, vagy más néven hideglelés fertőzés vagy lázas állapot gyakori kezdeti tünete, a gyógyszeres kezelés lehet eredményes, de aligha pálinkával kísérten…
Mindenesetre hamarosan újabb tájékoztatás erősítette meg a gyógy por hatásosságát:
„Nehány héttel ezelőtt közlők a’ hírt, miszerint pestmegyei alsódabasi orvos Répászky Endre úr a ’hidegláz’ megszüntetésére bizonyos gyógyporokat talált fel. E’ napokban levelet vevénk egy azon vidéki orvos Deutsch Jakab úrtól, melyben az általunk közlött gyógymódi újdonságot saját tapasztalása által igazolja. A’ jelen év’ uralkodó nyavalyája a ’hidegláz’ különböző nemei. Említett orvos úr, Répászkynak hidegláz elleni porait, mik orvosi rendelmény’ útján csupán az alsó-dabasi gyógyszerésznél kaphatók, maga is alkalmazta betegeinél, szünetlen sikerrel gyógyítván vele számtalanokat. Minélfogva a’ nevezett porokat közfigyelembe ajánlja, annál is inkább, minthogy szerinte az ily után sikerrel felgyógyultak’ összes száma már két ezeren felül van. E’ találmányt bizonyosan nem hagyandják figyelem nélkül, kiknek érdekében ’s kötelességében áll, nehogy a’ gyógymódra nézve balhiedelmek terjedjenek szét.”
Dr. Répászky Metelka Ferenc gyógyszerésszel kialakult jó kapcsolatát ifjabb martonfalvi Bács Károly (1849-1903) színész, rendező 1849. szeptemberi születési anyakönyvi bejegyzése is tanúsítja, melyben Metelka Ferenc keresztapaként, Répászky Julianna pedig keresztanyaként szerepel.
Répászky doktort az orvostörténeti szakirodalomban, bibliográfiákban is számon tartják. Köszönhető ez annak, hogy tárgybéli tudását, tapasztalatait összegezve szakkönyvet írt a következő címmel: „Cholera. Epemirigy vagy nyálmirigy, és avval összekötött s azt megelőző s utánkövetö bajok, úgymint elfojtott havi tisztulás, aranyér, megrögzött köszvény, rendetlen váltóláz és szélütés közelebbrőli megismertetése és orvos távollétében azok orvoslása.” Az 58 oldalas kötet 1855-ben jelent meg Pesten, nyomatott Herz Jánosnál. A szerző kötetét „A tek. gyón-dabasi közbirtokos uraknak ajánlja pártfogásukért hálája jeléül 1855. aug. 1-ső napján”.
A kiadványt a könyvészeti szakirodalom ma is szerepelteti kiadásának korában, annak ellenére, hogy közgyűjteményben nem elérhető. Reméljük, hogy magángyűjteményben még lappang belőle példány és előbb-utóbb legalább digitálisan a kutatók számára hozzáférhetővé, megismerhetővé és elemezhetővé válik.
Ugyanakkor a kiadás időpontjához, 1855. augusztusához családi tragédia, igazi sorstragédia kapcsolódik. Történt ugyanis, hogy 9-én és 10-én, Alsó-Dabason a Répászky házaspár két leánya, a 21 éves Ottília és a 17 éves Emília egyaránt a kolera áldozata lett. Temetésükre – katolikus szertartással - 11-én került sor Felső-Dabas temetőjében, ahol síremlékük ma is megtalálható. Az adatokat a Sári plébánia anyakönyve rögzíti.
A baj köztudottan sosem jár egyedül, a tragédia a szülők házasságát is tönkre tette. Ugyan nem váltak el, de néhány év múlva, mintegy negyedszázaddal a házasságkötésük után, kb. 1859-től külön éltek. A feleség – Bekes Julianna - nevét főként Répászky Julianna változatban találhatjuk a forrásokban, és az adatok arra mutatnak, hogy a római katolikus felekezethez tartozott, míg férje református volt.
Az anyakönyvi adatok tanúsága szerint dr. Répászky Endre könyvének megjelenése után egy évtizeddel, 63 évesen, agyszélhűdésben (szélütés, agyvérzés, stroke) hunyt el Alsó-Dabason, 1865. november 16-án. Három nappal később a református gyülekezet lelkésze, Tóth Ferenc tiszteletes szolgálatával helyezték őt végső nyugalomra a „helybeli új temető”-ben. Pontos sírhelyét nem ismerjük.
Dr. Répászky Endre Alsó-Dabas és Gyón községek lakosságát mintegy két évtizedig szolgálta orvosként, és szakkönyvszerzőként is érdemes az emlékét megőriznünk. Életútjának dabasi időszaka gyarapítja helytörténetünket, ahogyan értéktárunk egészség és életmód kategóriáját is.
Bibliográfia
Pesti Hírlap: Fővárosi újdonságok – Egy felette fontos… 1846-09-20 / 747. sz. pp. 191-192.
Pesti Hírlap: Fővárosi újdonságok – Nehány héttel ezelőtt… 1846-10-08 / 757. sz. p. 237.
Pesti Napló: Magyar könyvészet. 1855-09-24 / 1661. sz. p. 3.
Új Magyar Muzeum: Irodalmi Napló – Cholera. 1855 / X. füzet. Október. p. 522.
Petrik Géza: Magyarország bibliographiája 1712-1860 - 3. kötet, Ö-Z. Dobrowsky Ágost, Budapest, 1891. p. 208.
Győry Tibor: Magyarország orvosi bibliographiája - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 83. Budapest, 1900. p. 98.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, XI. kötet, Popeszku – Rybay. Kiadja Hornyánszky Viktor, Budapest, 1906. pp. 791-792. (A szerző keresztneve tévesen Józsefként szerepel a szócikkben.)
Czagányi László: A Dabasi Református Egyházközség története tulajdon iratai tükrében. Dabasi Református Egyházközség, Dabas, 1993. p. 14, 37.
Fiatal Műemlékvédők Egyesülete: Védetté nyilvánítási javaslat – Alsódabasi Református Történeti Sírkert. Dabas, 2026. p. 4, 131.
Összeállította: Valentyik Ferenc
