Dr. Polácska László és dr. Prettenhoffer Katalin a dabasi körzet gazdálkodói és fogyasztói érdekében végzett állatorvosi tevékenysége

Az állatbetegségek, járványok leküzdésének már a XIX. században nagy gazdasági jelentősége volt, és a betegségektől való mentesség a mai napig komoly versenyelőnyt jelent a bel- és külpiacok fogyasztóiért küzdő gazdaságoknak. Napjaink állattartói sok szálon kötődnek állatorvosaikhoz, telefonnévjegyzékükben előkelő helyen, gyakorlatilag „kötelezően” szerepeltetve elérhetőségüket. Talán kihangsúlyozni sem kell: a működőképes kapcsolat kialakítása és ápolása elemi érdek. A jó állatorvos áldás a vidéknek, és a tapasztalat az, hogy a legjobbak híre még a megyehatárokat is túlszárnyalja. Tekintélyt, respektet hoz a magas színvonalú felkészültség és hozzáértés, a korrekt, rugalmas működési gyakorlat, amely egyúttal végletesen átírja a munkaidő fogalmát és beszűkíti a szabadidőt. Minden jó állatorvos pályája szolgálat.

A Tisztelt Értéktár Bizottság ezúttal két, kiváló szakmai utat bejáró állatorvos, a Polácska-házaspár emlékét elevenítheti fel. Ma még mi is „látjuk” alakjukat és arcukat, de a részletek pontos felidézésében nagy segítségünkre van életrajzuk, amelyet a család állított össze és bocsájtott rendelkezésünkre:

„Dr. Polácska László (1947–2023)

Dr. Polácska László az állatorvosláson kívül a haszonállatokat érintő egészségügy elkötelezettje volt. A hetvenes évek elején Dabasra költözött, ahol rövid idő alatt beilleszkedett a vidéki életbe. Állattartók százainak segített gyógyító munkájával, mindenkivel megtalálta a hangot. Munkája egyúttal szenvedélye is volt, amiért nagy tisztelet övezte nemcsak Dabason, hanem az egész régióban.

Dr. Polácska László 1947. február 22-én született Budapesten Polácska János és Kégl Ilona egyetlen gyermekeként.

Gimnáziumi tanulmányait a budapesti Vörösmarty Mihály Általános Fiúgimnáziumban végezte, ahol 1965-ben érettségizett.

Egyetemi tanulmányait 1966-ban kezdte meg az Állatorvostudományi Egyetemen, ahol 1973 májusában állatorvosdoktorrá avatták. Egyetemi tanulmányai mellett több munkahelyen igyekezett gyakorlati tudást szerezni: 1965 és 1968 között dolgozott többek között az Állami Vakcinatermelő Intézetnél, a Budapesti Állatkórházban és a Budapest Fővárosi Állategészségügyi Állomáson is.

1973 június 1-től már a dabasi Fehérakác Mgtsz. állatorvos-gyakornokaként elvégezte a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézet Sertés mesterséges termékenyítése megnevezésű tanfolyamot, majd 1975-ben részt vett az Egyetem által szervezett szakosított sertéstelepek állategészségügyi kérdései tárgyú állatorvos-továbbképző tanfolyamon.

A dabasi Fehérakác Mgtsz.-nél kezdetben állatorvos-gyakornokként, később (1974 júniusától) üzemi állatorvosként, majd 1977 októberétől 1986 októberéig hatósági jogkörrel (belföldi állatszállítás, húsvizsgálat) rendelkező vezető állatorvosként dolgozott.

1975 januárjában megbízást kapott az mgtsz. üzemi konyhája részére levágott állatok húsvizsgálatára, valamint a gazdaság belföldi rendeltetésű vasúton és gépkocsin történő állatszállításai esetében az állatorvos-szakértői feladatok ellátására, majd 1975 február 6-tól üzemi állatorvosi munkakörben a termelőszövetkezet teljes állatállományának állatorvosi ellátására.

1986. október 1-től 1987. szeptember 10-ig a Pest megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás Központi Laboratóriumában laboratóriumi állatorvosként dolgozott.

1987 szeptemberétől 1991 januárjáig az Állomás határozata értelmében hatósági feladatokkal megbízott állatorvosként az Örkényi Béke Mgtsz. területén kistermelőkhöz kihelyezett kísérleti sertések hatósági és kezelő állatorvosi feladatait látta el.

1991 októberétől decemberig a Tatárszentgyörgyi Községi Önkormányzat alkalmazásában állt, mint állatorvos.

Ezt követően magánállatorvosi tevékenységet folytatott, majd 1997 júniusáig ismét a Tatárszentgyörgyi Községi Önkormányzat foglalkoztatta állatorvosként, ahol 1997. július 1-től vállalkozóként hatósági állatorvosként folytatta munkáját.

1994-ben felvételt nyert az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet szarvasmarha- és sertés-inszeminátori névjegyzékébe, mely tevékenységet Dabas és Tatárszentgyörgy területén látta el.

1998. március 9-én a Pest megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás hatósági feladatokra kinevezett magánállatorvosi megbízást ad neki Dabas és Tatárszentgyörgy területén.

A Pest megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás kötelékében 2001. április 2-án közszolgálati státuszba került, amely 2010. július 6-tól kormánytisztviselői jogviszonnyá alakult át.

2002. március 18-tól a Pest megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás hatósági állatorvossá nevezi ki, feladatait a Dabasi Állategészségügyi Kerületben látja el.

A 2006. december 31-én megszűnő Pest megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás jogutódja, a Fővárosi és Pest Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal állományába került.

2008. február 14-től a 37 évet meghaladó közszolgálati jogviszonyban töltött idejére tekintettel vezető főtanácsosi fokozatba lépett.

Nyugdíjba vonulása kapcsán 2011. december 27-én a Pest Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságának Dabasi Kerületi Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Hivatalával fennálló kormánytisztviselői jogviszonyát ugyan megszüntette, de az állatorvoslást nyugdíjasként is változatlan lendülettel és szenvedéllyel folytatta.

Szakmai életútjának legmagasabb szintű elismeréseként 2015. augusztus 19-én Fazekas Sándor földművelésügyi minisztertől Tolnay Sándor-díjat vehetett át, amellyel az állategészségügy területén végzett több évtizedes, kimagasló színvonalú munkásságát méltatták. Elkötelezettségét jól jellemzi, hogy még 2023. december 31-én bekövetkezett halála napján is két állattartót fogadott és hatósági igazolásokat állított ki.”

„Dr. Prettenhoffer Katalin (1948–2003)

Dr. Prettenhoffer Katalin 1948. április 22-én született Budapesten, dr. Prettenhoffer Zoltán állatorvos és Rest Olga tanítónő gyermekeként. Középiskolai tanulmányait az akkori XII. kerületi Táncsics Mihály Gimnáziumban (Márvány utca) végezte 1962 és 1966 között. Az érettségit követően egy évet a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban töltött szakmai előgyakorlaton, amely akkoriban a felsőfokú tanulmányok megkezdésének előfeltétele volt. Egyetemi tanulmányait 1967 szeptemberében kezdte meg az Állatorvostudományi Egyetemen, ahol 1973 májusában avatták állatorvosdoktorrá.

Szakmai pályafutásának kezdete és a nagyüzemi évek

Diplomájának megszerzése után a Budapest Fővárosi Állategészségügyi Állomás munkatársa lett, ahol kezdetben szakállatorvosi, később élelmiszer-higiénikus állatorvosi beosztásban dolgozott. 1978-ban férjével, dr. Polácska László állatorvossal és két kisgyermekükkel Dabasra költözött, ahol rövid ideig a Pest megyei Állategészségügyi Állomás hernádi kirendeltségén teljesített szolgálatot.

Pályafutásának meghatározó szakasza 1979 augusztusában kezdődött, amikor a Pest megyei régió egyik mintagazdaságának számító, komoly tejtermelő tehenészettel rendelkező dabasi Fehérakác Mgtsz. üzemi állatorvosaként kezdetben a mezőgazdasági főágazatban, majd 1980-tól a „Szerfás” tehenészeti telep szakmai felügyeletéért felelt. Ezen a területen kiemelt feladata volt a komplex állategészségügyi és higiéniai rendszerek fenntartása. Munkája elismeréseként és a korabeli technológiai innováció elősegítése érdekében 1981-ben részt vett a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézet speciális, a csíraszegény tejtermelésre felkészítő képzésén. 1983 végéig a termelőszövetkezet állattenyésztési főágazatának üzemi higiénikusaként dolgozott.

Szakirányú specializáció és hatósági munka

Szakmai fejlődését a folyamatos önképzés jellemezte: 1982-ben állathigiéniai szakállatorvosi képesítést szerzett az Állatorvostudományi Egyetemen, majd 1990-ben átvehette élelmiszer-higiéniai szakállatorvosi diplomáját is.

Rövid kitérőt követően (Ócsa és Vidéke ÁFÉSZ) 1984 júniusában visszatért a hatósági területre a Pest megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás állományába, ahol élelmiszer-higiénikus kirendeltségi állatorvosként elsődleges feladata az élelmiszer-biztonság felügyelete volt. Munkája elismeréseként 2001 októberében kinevezték a hernádi élelmiszer-higiéniai kirendeltség vezető főállatorvosává, egyúttal osztályvezető főtanácsosi rangot kapott. Ebbéli minőségében elsődleges feladata a területén működő élelmiszeripari egységek (Her-Csi Hús Kft.) felügyelete volt.

Ebben a felelősségteljes beosztásban dolgozott 2003 januárjában bekövetkezett haláláig. Életútja a gyakorlati állattenyésztés és a hatósági élelmiszer-higiénia közötti szoros szakmai kapcsolatot példázza.”

Dr. Polácska László a fentieken túl közéleti szerepet is vállalt a rendszerváltás időszakában az MDF helyi elnökeként és önkormányzati képviselőként.

A tatárszentgyörgyi években végzett tevékenysége meghatározónak bizonyult a helyi Gazda Szövetkezet indulásában és talpon maradásában is.

2015-ben a legmagasabb szintű elismerésként elnyert Tolnay Sándor-díjra korábbi munkahelyi vezetője, dr. Kiss Miklós tett javaslatot, de nem úgymond „hivatalból”, hanem mint magánember. Érdemes megismernünk felterjesztésének hangsúlyos részleteit:

„Dr. Polácska László állatorvosi diplomájának kézhezvétele, 1973 óta az általános állatorvosláson kívül a haszonállatokat érintő egészségügy elkötelezettje. Ennek megfelelően - annak ellenére, hogy Budapesten nőtt fel – Dabasra költözött, ahol rövid idő alatt beilleszkedett a vidéki életbe. Állattartók százainak segített gyógyító munkájával és tanácsaival, közismert, hogy megtalálja a közös hangot Velük.

Szakmai pályája magába foglalta a laboratóriumi tevékenységet, az élelmiszerbiztonsági felügyeletet és az igazgatási munkát is.

Gyakorlati gyógyító munkáját állományok tízezreinél eredményesen végezte, emellett baromfi és emlős vágóhidakon adott szolgálatot. A klasszikus állategészségügy, járványügy, mentesítések terén is maradandót tett le mindannyiunk képzeletbeli asztalára.

Tevékenységére mindig az igényesség és a magas fokú szakmai tudás, a hivatástudat volt jellemző. Aki ismeri, tudja róla, hogy munkája egyúttal a szenvedélye is. Az ágazat gazdasági teljesítményét, hatékonyságát igyekezett fokozni. Ez irányú tevékenységének sikerét csak tovább növelte az a tény, hogy régiónk, amelyben gyakorlatilag egész pályáját töltötte, a mai napig rendkívül fajsúlyos termelő terület az ágazatban.”

A Polácska-házaspár utóéletének friss aktualitása is van. Ugyanis örököseik, dr. Polácska Edina és Polácska Zita, úgy döntöttek, hogy a hagyatékban szereplő XIX. századi nagypolgári bútorokat, írószekretert, festményeket és egyéb emléktárgyakat Dabason, közösségi célra ajánlják fel. A hagyaték legkülönlegesebb darabja a csaknem 160 éves tengeri Schiffstruhe (utazóláda), amely a családi legenda szerint az 1860-as években Mexikót is megjárta. Megtörtént az egyeztetés városunk önkormányzatával, mely alapján a bútorok és a festmények a Halász Móricz- és a Dinnyés-kúriában, az emléktárgyak pedig a Gyóni Tájházban találnak méltó és végleges otthonra.

Dr. Polácska László és dr. Prettenhoffer Katalin, amíg csak tehették, elkötelezetten szolgálták a dabasi körzet állattartó gazdálkodóit és fogyasztóit. Egymást erősítő mintaadó szakmai pályát futottak be, az állategészségügy, a higiéniás területek, vakcináció és élelmezés biztonság szoros láncban szolgálta a környezet egészség fejlődését Dabason, amely jelentősen gyarapítja értéktárunk agrár- és élelmiszergazdaság kategóriáját.

Bibliográfia

Összeállította: Valentyik Ferenc

• Dr. Polácska László és dr. Prettenhoffer Katalin a dabasi körzet gazdálkodói és fogyasztói érdekében végzett állatorvosi tevékenysége

Dr. Polácska László

Dr. Prettenhoffer Katalin

Állatorvostud. Egyetem 1972

Dr. Prettenhoffer Katalin

Certificate HACCP

Hernád

A dabasi vásárban 2002

Tolnay plakett

Farkasrét