Dinnyés Lajos (Alsódabas, 1901. április 16- Budapest, 1961. május 3.) kisgazdapárti politikus, miniszterelnök, szintén Dabas szülötte. Édesapja Dinnyés Lajos, édesanyja Frankl Etelka. Négy testvére közül a legidősebb. Családja a Halász famíliába való benősülés révén került Dabasra a 18. század utolsó harmadában.  Tehetős, református birtokosok voltak, akik rokonaikhoz hasonlóan aktívan kivették részüket a református egyházközség életének szervezéséből. Dinnyés Lajos maga is részt vett a református énekkarban, karvezető is volt 1931-ig. Ekkor választották először országgyűlési képviselővé. Budapesten járt gimnáziumba, a keszthelyi gazdasági akadémián szerzett oklevelet, majd hosszabb külföldi tanulmányutat tett. Jelentős szerepet vállalt nem csak Pest-Pilis Solt-Kiskun vármegye, de Dabas közéletében is. A politikai életbe a Kisgazda Párt szervezésekor kapcsolódott be. 1931-1938-ig kisgazda párti színekben az alsódabasi járás országgyűlési képviselője volt.

A második világháború idején katonai szolgálatot teljesített. Családi birtokaik jelentős része az Alsódabashoz tartozó Szőlőtelep, avagy Alsódabasi-szőlők területén volt (alsó-felső Dinnyés tanya), így a háború időszakában, s elsősorban a frontátvonuláskor élelmet, menedéket tudott biztosítani az ott élő szőlősieknek. A világháború után ismét képviselő, az ideiglenes Nemzetgyűlésben kisgazdaként. 1947 május 31-től 1948. december 10-ig Magyarország miniszterelnöke volt. Dabasi tevékenységéből kiemelkedik a Dabasi-Szőlőkért folytatott munkája a gyón irányába épült út megvalósulása, az elektromos hálózat kiépítése miatt.
Jelentős munkája az Átokcsatorna című mezőgazdasági témájú értekezés.
Haláláig az országgyűlési képviselő maradt, valamint az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs központ igazgatója volt.

Nevét ma Dabason a családi kúriák épületei mellett utca, civil szervezet, emlékoszlop és emlékszoba hirdeti.