INFORMÁCIÓK
Javaslati adatlap: letöltés
Jegyzőkönyv: letöltés
TÉB határozata: letöltés
Pest Megyei Értéktár Bizottság határozata:
Pest Megyei Értéktár nyilvántartása:
Javaslattevők: Valentyik Ferenc
Felvétel ideje: 2018.12.04.
Megyei értéktárba továbbítva:
Kategória:  Kulturális örökség
Megyei Értéktár döntése:

Dabasi Halász Zsigmond (1717-1792) katonai pályája

Dabasi Halász Zsigmond 1717-ben, Gyónon született. Szülei a dabasi Halászok gyóni ágának alapítói, a hírneves Dabasi Halász Péter (1676-1741) ezredes és Bottyán Katalin, akik 1712-ben, Léván kötöttek házasságot. Házasságukból négy gyermek született: 1714-ben Mária, majd három évvel később, 1717-ben Zsigmond, 1719-ben Borbála és végül 1723-ban Péter.

A család katonai hagyományait tovább vivő Zsigmond pápai diák volt, de 1740-ben már apja ezredében szolgált. Ekkor Mária Terézia trónra lépése, azaz a nőágú öröklés miatt Poroszország és Ausztria között kitört az ún. sziléziai háború. Pest vármegye a pozsonyi országgyűlés felajánlása alapján két huszárezredet állított föl. Az egyiknek lett a parancsnoka a nagy katonai tekintélynek számító, hatvannégy éves Halász Péter, míg a másiké a pilisi Beleznay János. Zsigmond előbb hadnagyként, majd főhadnagyként szolgálta Mária Teréziát. A hadjárat során apja 1741. június 7-én, Porosz-Sziléziában, Teschen városában halálozott el, de temetésén Zsigmond egy fontos katonai bevetés miatt nem vehetett részt. Halász Péter halála után Beleznay János parancsnoksága alá vonták össze a két Pest megyei ezredet. 1743-ban Beleznay János a megüresedett őrnagyi állást nem a rangidős kapitánynak, gyóni Halász Zsigmondnak, hanem a saját fiának, Beleznay Miklósnak, a későbbi tábornoknak adta. Ez a méltatlan mellőzés sértette Halász Zsigmond önérzetét, de arra hiába keresett orvoslást a haditanácsnál. Ezért 1743. november 27-én, fegyvernyugvás állapotában átlépett Nagy Frigyes (1712-1786) porosz király szolgálatába, aki az osztrák huszárkapitányt azonnal porosz huszár ezredessé léptette elő.  Fontos információ, hogy a XVIII. században Európa szerte nagy elismertséget szerzett a magyar könnyűlovasság harcmodora és taktikája. Valamennyi európai nagyhatalom a magyar minta szerint szervezte meg saját könnyűlovas fegyvernemét. II. Frigyes úgy nőtt fel, hogy édesapja udvarában a magyar huszárokból egy testőrszázad működött. Hatalomra kerülésekor erre a példára alapozva önálló ezred, az ún. vörös porosz huszárezred felállításáról döntött, és annak szervezési feladatával bízta meg az új ezredest. Halász Zsigmond rászolgált az uralkodó bizalmára, hamarosan a bennfentes emberek egyike lett.

Amikor 1744-ben újra indult a háború, itthon gyóni Halász Zsigmond minden vagyonát lefoglalta a kincstár, mivel a haditanács felszólítására sem volt hajlandó visszatérni az osztrák seregbe.  A Gyón, Babád, Ordas és Délegyháza határában lévő birtoktestek 54. 620 forint értéket képviseltek, mely igen nagy pénznek számított akkoriban.  A kincstár mindjárt túl is adott a birtokon, melyet Zlinszky János Pest vármegyei alispán vásárolhatott meg.

Halász Zsigmond végig harcolta a sziléziai háborúkat, sőt még az 1763. évi békekötés után is további tíz évig katonáskodott. 1773-ban hazatért, és nővére, Nemes Györgyné gyóni birtokán élt. Halász Mária korábban is támogatta őt, ha kellett, pénzzel is ellátta, mert Zsigmond úr mindig sok lovat tartott és rangjához méltón élt. Nem házasodott meg, utódja nem volt, paripáiban, kutyáiban lelte örömét és lóháton naponta vadászott. Elkobzott saját birtokát azonban már nem tudta visszaszerezni, bár a békekötés egyik pontjának rendelkezése erre adott esélyt. Harangöntő Béla 1913. évi írása szerint végül 1791-ben II. Lipót király igazságot, rezolúciót szolgáltatott az ügyben, de annak végrehajtását Halász Zsigmond már nem érte meg, 1792. december 15-én, Gyónon örökre lehunyta szemét. Hamvai Gyónon, a családi sírkertben találtak örök nyugalomra. A halála utáni rezolúció végrehajtásából pör keletkezett a Nemes és a Halász család között, mert a fiskus a Halász család képviseletében eljáró Nemes Zsigmondnak adta át előbb ellentételként 1800-ban a Krassó vármegyei birtoktesteket, majd 1808-ban még az érték különbözet miatti készpénzt is.    

Katonai pályafutását Vay Sándor így összegezte 1899-ben:
„A vörös huszár ezredben szolgált Halász Zsigmond is, aki 1743-ban már kapitány volt, s akinek oroszláni bátorságáról valóságos regéket tudtak mesélni sötét éjszakák vérfényű tábori tüzei mellett. Minden újabb csata újabb babért fűzött Halász homlokára, és a bécsi udvarba is híre ment nagy vitézségének. Mind a mellett nem emelkedett, és egyetlen egy érdemrend se ékesítette még a sujtásos, gimbes-gombos huszár dókát. Kálvinista volt néhai való jó Halász Zsigmond vitéz úr – és ez nagyban gátolta előmenetelét. Mária Terézia, a bűbájos szép asszonykirály szenvedélyes térítő volt. Halásznak is megsúgták, hogy ha áttér, lesz ordó, rang, fény, donatió meg minden, de ezen az áron aztán semmi se kellett neki.
- Inkább a zászlót, mint a hitet! – mondotta marconán, és úgy is cselekedett. Egy szép napon jelentkezett az öreg Ziethennél és magára vette a vörös huszárok skarlátszínű uniformisát. Régi, porosz katonai írások őrzik vitézi tetteinek leírását. Ahol már egy vezér sem boldogult, Halász Zsigmondot küldötték oda, úgy, hogy Nagy Frigyes egy ilyen győzelemről hallva, mosolyogva mondá:
- Meggyőzi Halász még az ördögöt is!
A porosz hadseregben aztán rohamosan emelkedett, számtalan rendjelet kapott, és mint ezredes vált meg a szolgálatból. Hogy beállt a béke, nem volt már maradása a burkusok között. Eszébe jutott a régen nem látott haza, a bucka, melynek sárga homokján híg aranyként folyik szét a napsugár, a rezgő nyárfás kerek erdő, meg a kákás tó a falu alatt, ahol kacsákra lesett úrfi korában, és odatért meghalni, ahol bölcsőjét rengették.”  

Halász Zsigmond egyike volt azoknak a katonáknak, akik a XVIII. században évszázadokra dicsőséggel aranyozták be a magyar huszárok hírnevét. Neve, alakja időről időre felbukkan, amikor a magyar katonák, huszárok vitézségét méltatják. A Magyar Huszár szimbólummá, 2017 óta hungarikummá vált. Dabasi Halász Zsigmond katonai pályája számon tartott része ennek a szimbólum-rendszernek, és egyben jelentős gyarapítója településünk értéktárának is.

Bibliográfia

Benkó Imre: Nemes családok Nagykőrösön 1848 előtt. Nagykőrös, 1908; pp. 123-129.

Berkó István: Nagy Frigyes porosz király magyar katonái. Magyarság 1930. március 15; pp. 12-13.

Budapesti Hírlap: Magyarok porosz zászló alatt. 1907. július 14; pp. 8-9.

Császkóczy Emil: Huszárok a külföldi hadseregekben. Magyar Katonai Szemle 1941; p. 203.

Czagányi László:
- A Halász család helye és szerepe Dabas történetében. Dabas, 1992. 13 p.
- A dabasi Halász család. In: Kerekes László, Tapodi Katalin (szerk.): Építészeti értékek Dabason. A klasszicista kúriák múltja és jelene. Dabas, 1999. pp. 75-76.

Előhegyi István: Vitézek szalagos huszárcsákóban. Nyugati Kapu 2001. február 16; p. 6.

Halász Bálint: Dabasi és gyóni Halász család. Családtörténeti jegyzetek 1914/2; pp. 37-49.

Harangöntő Béla: Gyóni Halász Zsigmond emlékezete. Budapesti Hírlap 1913. július 6; pp. 33-34.

Kempelen Béla: Magyar nemes családok 4. kötet. 1912; pp. 460-461.

Marczali Henrik: Nagy Fridrik és a huszárság. Vasárnapi Ujság 1912. február 11; pp. 104-105.

Markó Árpád: Bornstedt porosz ezredes bizalmas küldetése a magyar csapatokhoz, 1743-ban. Hadtörténelmi Közlemények 1929; pp. 211-212.

Nagy István: Egy dabasi Halász lába nyoma (olvasói levél). Szabad Föld 1995. május 2; p. 11.

Pesti Hírlap: Történelmi levelek a Széchenyi-könyvtárban. 1914. október 1; p. 9.

Pilch Jenő: Könyvismertetés: Mittheilungen des k. u. k. Kriegsarchivs. Hadtörténelmi Közlemények 1912; p. 295.

Surányi Miklós: A magyar katona. Új Idők 1934. június 10; pp. 813-814.

Valentyik Ferenc: A Gyóni Református Egyházközség történetéről. A kézirat szövege elhangzott a gyóni református templomban, a Reformáció 500. évfordulójára emlékező rendezvényen, 2017. március 19-én.

Vay Sándor:
- Magyar huszárok száz év előtt. Pesti Hírlap 1899. december 17; p. 16.
- A két Halász. In: Régi magyar társasélet I. Athenaeum Rt., Budapest, 1900; pp. 19-28.
- Pusztuló országok, pusztuló városok, híres katonákról. Pesti Hírlap 1914. november 8; pp. 33-34.

Zachar József:
- Huszárok a nagyvilágban. Magyar Nemzet 1988. október 11; p. 8.
- Dictionnaire des maréchaux de France du Moyen Age á nos jours. Hadtörténelmi Közlemények 1991; p. 163.

Zlinszky János: A gyóni Zlinszky-család. Dabas, 2009; pp. 30-31.

Összeállította: Valentyik Ferenc