Százhetven éve, 1839. június 13-án Alsódabason hunyta le örökre szemét Kossuth László, a magyar történelem legnagyobb hatású személyisége, Kossuth Lajos édesapja. 130 éve, hogy Zlinszky Istvánné indítványára az alsódabasi református egyházközség és a közbirtokosság testület bizottságot küldött ki, hogy sírjára méltó emlékmű felállításáról és avatásának ünnepélyes megrendezéséről gondoskodjék. Kossuth László halálának 40. évfordulóján, 1879-ben az emlékmű elkészült, rá egy évre 1880. június 13-án országos ünnepség keretében avatták fel.
Mint azokon a helyeken, amelyekkel személyes kapcsolata volt egykor, Kossuth Lajos alakját Dabason is megkülönböztetett tisztelet övezi. Hagyománya ma és a jövőben is méltó az ápolásra! Dabas esetében- Kossuth kiemelkedő történelmi szerepén, a Kossuth-életmű jelentőségén túl – azok a kapcsolatok is erre köteleznek, melyek életük egy nehéz szakaszában a Kossuth családot Dabashoz fűzték, hisz e megkülönböztetett tisztelet főképp ebből származik.
A Kossuth család ősi fészke Túróc megyében volt. Legrégebb ismert ősük, Math fia Coswt, 2336-ban IV. Bélától kapott új adományt, ez lett Udvard, későbbi nevén Kossuth falva. Bő kétszáz évvel későbbi utóda Miklós érdemeit 1479. június 15-én Hunyadi Mátyás jutalmazta címeres levéllel. Az 1754-55. évi nemesi összeíráskor a népes család legtöbb tagja Túróc megyében, néhányuk Borsodban, Zemplénben, Nógrádban élt. A család idővel több ágra szakadt. Kossuth Lajos felmenői, köztük dédapja, Kossuth György és felesége Raksányi Katalin a túróci ághoz tartozott. Egyetlen fiuk, Pál, Beniczky Zsuzsannát vette feleségül. Házasságukból három gyermek született: László, György és Johanna.