2022. augusztus 12. péntek
Klára, Letícia
Holnap: Ipoly napja lesz

Slider testvervarosi

RÉSZTVEVŐK ÉS BESZÁMOLÓIK

Résztvevők és beszámolóik 2021.

„TESTVÉR-TELEPÜLÉSI PROGRAMOK ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSEK”
35 év alatti fiatalok Baróti kirándulásának névsora
2022. június 12-17.
  Résztvevők
1. Váradi Rita
2. Gogolák Roland
3. Mráz Gábor
4. Gomola Nóra
5. Horváth Patrik
6. Sinkovicz Ákos
7. dr. Spiegler-Molnár Mercédesz
8. Bertalan Emese
9. Szeibert Alexandra
10. Kalmár Franciska
11. Guttyán Gábor
12. Talapka Dávid
13. Jankulár András
14. Dombai Tibor
15. Pokornyik Lilla
16. Holló Balázs
17. Petrovics Adrienn
18. Bálint Bernadett
19. Horváth Petra Mária
20. Nagy Zsolt
21. Béres Balázs
22. Bertalan Emőke
23. Mezei György
24. Kajli Dénes Zoltán
25. Pálfi Nikolett
   
   

 
Útibeszámolók:
 

1.

Egy nap küldte Édesanyám, hogy lehet menni Erdélybe. Egyből rácsaptam a lehetőségre, hisz miért ne, utazni a legjobb dolog szerintem. Majd jöttek a program tervek is, ahol az szerepelt: kaláka nap. Nem tudom, hogy ez csak az én szótáramból hiányzik, vagy kevésbé ismert szó, de nem törődtem vele. Ha eljön a nap, majd megnézem mivel is állok szembe. Konkrétan, egy árvaházzal kellett szemeznem. Oké, újra tervezés. Mint kiderült számomra, a kaláka az önkéntesség vagy csoportos segítségnyújtás egy régies elnevezése.

Hát mégsem néptánc, mint ahogy én leginkább gyanítottam. Szóval vissza oda, hogy jelentkezni kellett más és más munkákra. Nem is volt kérdés, hogy nem feltétlen fahordásra osztanak be engem, mint lányt. Lehetett menni idősekhez segíteni, óvodákat- iskolákat látogatni vagy árvaházba. Miért is ne? Pedagógusként dolgozom, így rendszerint látok iskolákat, óvodákat, és úgy gondoltam, hogy ragadjuk meg a pillanatot, próbáljunk ki valami újat, menjünk árvaházba. Én, aki egy elütött őzet is képes vagyok megsiratni. De mire végiggondoltam volna, már jelentkeztem is elsők közt oda. Már előző nap készítettem magam lelkiekben. Aznap féltem. Mi van, ha nem megy? Mi van, ha túlságosan megvisel? Mi van, ha nem bírok elég figyelmet szentelni a gyerekeknek? Mi van, ha "félek" tőlük? Ezer meg ezer gondolat kavargott a fejemben, de amikor átléptem a kapun, minden ilyen gondolat eltűnt. A gondolataim helyét átvették a figyelő szempárak.

Több tucat gyerek nézett érdeklődve minket, de nem kellett nekik öt perc sem, már velük együtt építettünk, bújócskáztunk, nevettünk. Nem csak az ő vagy a mi érdemünk, hanem a szuper nevelőké is. Mindenben segítettek nekünk, mindent megmutattak és bármit kérdeztünk, válaszoltak. Még játszani is beálltak. Ott voltam és nem aggasztottak a "Mi van, ha...?" kérdések. Csak ott voltunk és éltünk a mának, éltünk a pillanatnak. Mire ránéztem az órámra, három óra volt. Véget ért a feladatunk. Gyakorlatilag itt véget ért, viszont mi többek lettünk mind emlékkel, mind tudással. Ezt jelentené a kaláka? Tenni valamit, ami neked szinte semmibe kerül, de nekik hatalmas öröm, segítség? Nem. A kaláka az egy olyan dolog, amit nem feltétlen az elején értesz meg, hanem a végén, mikor az idősek még "Csak egy utolsót..." mesélnek. Mikor puszit dob neked a kerítésen csüngve a kisgyerek. Mikor egymásnak dőlve a hűs fa árnyékában nézitek a rendezett kertet. Mikor felpakoljátok az utolsó fát is az összevágott kupacra. Mikor rájössz, hogy nem nagy munkával mégis hatalmasat segítettél, nem csak másoknak, hanem magadnak is.

Vàradi Rita

2.

Egy nap „kaláka” a Székelyföldön
Egy kedves kollégám és én a Monori Tankerületi Központnál dolgozunk, ennek révén Dabas Város Önkormányzata jóvoltából vehettünk részt a programon, mint az egyik partnerintézmény dolgozói. Felejthetetlen élményekkel, tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak ez alatt az idő alatt. Személyesen megtapasztalhattuk a méltán híres székely vendégszeretetet, kedvességet. Számos tartalmas programmal ismerhettük meg Erdővidéket és környékét egy elhivatott, felkészült és életvidám idegenvezetővel, Pájer Györggyel…

… A kaláka nap kiemelkedett a programok közül. Ezen a napon minden táborozó testhez álló feladatot kapott, amivel segíteni tudott gyermekeknek, időseknek egyaránt. Kisebb csoportokban nyírták a füvet, aprították a fát, takarították az ablakot a fiatalok, de a fizikai segítségnyújtás mellett ugyanilyen fontos volt a jó hallgatóság, a kedves szó is. Volt, aki időseknek nyújtott segítséget, volt, aki az árvaházba ment a gyermekekkel foglalkozni, mi Petrával a környéken lévő kisebb települések óvodáit, kisiskoláit látogattuk meg, vitamin csomagokat vittünk a gyermekeknek és a pedagógusoknak a Gondviselés Segélyszervezet jóvoltából. A nap során Timi, a zalánpataki óvoda óvónője kalauzolt végig, aki munkája mellett december óta aktív tagja a Segélyszervezetnek. Meglátogattuk az óvodát Bibarcfalván, Bodoson, Székelyszáldoboson, Miklósváron, és végül Zalánpatakon. Utunk során rengeteg vidám, életrevaló kisgyermekkel és szüleikkel találkoztunk, akik a vakáció kezdete ellenére szeretettel vártak bennünket, és örömmel vették át a csomagokat. Ezekben az apró óvodákban, iskolákban jó, ha 20 főt nevelnek, oktatnak, nagyon kis létszámú csoportokkal dolgoznak a helyi pedagógusok.

Ez egyfelől jó, mert minden gyermekre jut kellő figyelem, ugyanakkor ha nem jelentkeznek elegen, a következő tanévben már nem lesz oktatás. A pedagógusok elhivatottan végzik a munkájukat, minden egyes gyermeket féltő gonddal nevelnek az életre, a boldogulásra. Példamutató az a hozzáállás és alázat, amivel fogadják ezeket a gyermekeket és hozzák ki a legtöbbet abból, ami rendelkezésre áll. Talán a zalánpataki óvoda és iskola van a legnehezebb helyzetben a meglátogatott intézmények közül. A szomszédos faluból aszfaltos út nem, csak egy hosszú földút vezet erre az eldugott kis településre, amit télen a hó belep, van amikor Timi, vagy a tanító autója hagyja ez első nyomokat a havas úton a reggeli derengésben.

Az idei tanévben pályázatok útján, vagy adományok keretében a csoportszobába sok eszközt, szekrényt, szőnyegeket kaptak a gyermekek Timi áldozatos munkájának köszönhetően, a gyermekek minden apróságnak örülni tudnak, ami csak érkezik hozzájuk. Ide bizony hátrányosabb helyzetű gyermekek is járnak, de mindegyikük megkapja ugyanazt a nevelést, törődést és odafigyelést, amit a pedagógusoktól kaphatnak. Minden nehézség ellenére ezek a gyermekek vidámak, pajkosak, és szeretnek óvodába, iskolába járni, a nevelők, tanítók pedig minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy minél jobb, szeretetteljesebb környezetben tölthessék mindennapjaikat az intézmény falai között…

… Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen az eseményen és ilyen remek emberekkel ismerkedhettem meg. Életre szóló élményeket szereztünk, és úgy gondolom, sokan átértékeltük mindazt, amink van, és hogy miért lehetünk hálásak. Mindig szívet melengető érzés lesz visszagondolni ezekre a napokra. Nagyon szépen köszönöm ezt a lehetőséget!

dr. Spiegler-Molnár Mercédesz


3.

A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által kiírt - testvértelepülési programok és együttműködések támogatására – pályázati felhívásra Dabas Város Önkormányzata sikeresen pályázott, így a „Testvértelepülések fiataljainak találkozása a segítségnyújtásban szerzett tapasztalatok átadása céljából” című projekt keretében 18 és 35 év közötti fiatalok utazhattak Erdélybe, Barótra. Ennek keretében lehetőségünk volt megismerni az ott élő magyarság mindennapjait, megcsodálni a gyönyörű tájat és részt venni a kaláka programban. A 6 napos utazás során rengeteg program várt ránk. Jártunk Csíksomlyón, ellátogattunk az Ezer éves határhoz, a Nyerges-tetőre, bejártuk a Vargyas-szorost, de mindezeken túl a legnagyobb örömöt számomra a Kászonaltízi gyermekotthon megismerése jelentette. Néhány órát eltölthettünk a gyerekekkel, akik lelkesen vezettek minket körbe az otthonban, s elmesélték hogyan is telnek a mindennapjaik. Talán mindannyiunk nevében mondhatom, hogy csodálattal néztük milyen összetartó, szeretettel teli közösség az övék.

A kaláka program szintén nagy hatással volt a csapatra. Kisebb csoportokra osztva néhányan időseknek segítettünk a ház körüli munkálatokban, mások az árvaházat látogatták meg Baróton, és volt olyan is, aki a környék óvodáit járta be. Mindenhol nagy szeretettel fogadtak minket, és általános tapasztalunk, hogy az együtt töltött időnek, a közös beszélgetéseknek örültek a legjobban. Sokan egyedül élnek, a családtagok elköltöztek, így nagyon hálásak voltak az idősek, hogy valaki meghallgatja őket.

Összeségében rengeteg tapasztalatot és élményt gyűjtöttünk, nagyon szívesen maradtunk volna még néhány napot.
Köszönjük szépen a vendéglátóink, az idegenvezetőnk és a helyiek kedvességét!

Gomola Nóra


4.

Segítségnyújtás Barót és környékén
Dabas Város Önkormányzata közreműködésével létrejött a „Testvértelepülések fiataljainak találkozása a segítségnyújtásban szerzett tapasztalatok átadása céljából” című projekt, mely 2022. június 12- 17-ig tartott Baróton és környékén. A pályázatnak köszönhetően 25 Dabason és környékén élő fiatal kapott lehetőséget, hogy megcsodálja - Erdély szépségeit és részt vegyen egy közös segítségnyújtásban, (Kaláka táborban) a Gondviselés Segélyszervezet jóvoltából. A hét során a résztvevőkkel számos programon vehettünk részt, melyben Dabas testvérvárosának, Barót és környékének szépségét tekinthettük meg, Pájer György segítségével. Megcsodálhattuk többek között Csíksomlyót, Kézdivásárhelyet, a Vargyas-szorost, 1000 éves határt, Szent Anna-tavat stb.

A Kaláka tábor keretei között 2022. június 15-én Barót és környéke lakóinak nyújtottunk segítséget. A segítségnyújtás program koordinátora Pájer György volt, aki igyekezett minden önkéntes személyiségét, készségét, képességét figyelembe venni és a számukra legtesthezállóbb tevékenységet kiválasztani. A fiúk leginkább fizikai munkát vállalták, ami leginkább favágás, hasogatás, pakolás, tereprendezés (kapu állítás, javítás), fűnyírás, kaszálást tette ki. A sok fürge és erős kéz a nap végére szép munkát végzett, melynek a lakók nagyon örültek. A lányok feladatai között is akadt fizikai és szellemi feladat is egyaránt. Lakóhelyek megtisztítása (ablak tisztítás, mosás, takarítás) mellett szívesen beszélgettek arra igényű idősekkel, akik hálájukat egy finom ebéddel, desszerttel, vagy élettapasztalataik, bölcsességeik átadásával fejezték ki.  A környező településen lévő óvodák működésébe is betekintést kaphattak az önkéntesek.

A baróti gyermekotthonba egy nagyobb létszámú csapat látogatott.  A gyermekotthonban napközbeni ellátásra jogosultak mellett, az otthont állandó lakók lakják gyermekek személyében.  Napközbeni ellátásra leginkább azok a gyermekek jogusultak, akiknek a szülei dolgoznak és felügyeletet kérnek. Az otthon lakóinak nagyrésze sajnos enyhe vagy nagyon súlyos egészségügyi állapottal élő együtt gyermekek, akikről a szüleik törvényesen lemondtak és örökbefogadásra várnak. Gondozásukról és orvosi ellátásukról megfelelő szakemberek gondoskodnak és teszik jobbá a mindennapjaikat amíg várakoznak családjukra vagy egy szerető családra. A napközbeni ellátásban lévő gyermekeknek a tanuláson, felzárkóztatásokon kívül kirándulásokat, kikapcsolódásra alkalmas programokat szerveznek az évben.

A gyermekek fejlődését az intézmény adományokból és az intézmény saját erőforrásaikból támogatják a gyermekek fejlődését. (ruházat, eszközök, egyéb szükséges eszközök). Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Dabas Város Önkormányzatának, Szandhofer János alpolgármester úrnak, Pájer Györgynek, a Derzs Panzió – dolgozóinak, Barótnak és egész Erdélynek azért, hogy mi ezen csodálatos élményekkel teli kiránduláson részt vehettünk. Az utazás során olyan életre szóló élményekkel gazdagodhattunk, amiket soha nem fogunk elfelejteni. Olyan barátságok, kapcsolatok köttettek, vagy erősödtek meg, amikért mindannyian hálásak lehetünk. Reméljük, hogy mielőbb lehetőségünk adódik egy következő találkozásra.

Holló-Pokornyik Lilla


5.

Többször vettem már részt kaláka táborokon vagy napokon. Egy-egy ilyen program mindig ráébreszt, hogy semmit sem lehet természetesnek venni. A mostani alkalommal lehetőségem nyílt meglátogatni 5 kistelepülés óvodáját és megajándékozni a gyerekeket a Gondviselés Segélyszervezet által összeállított vitamin csomagokkal. Kívülről nézve ez nem tűnik túl nagy munkának pedig igenis fontos. A dolog "neheze" nem is a száz akárhány csomag összeállítása és porciózása, hanem az átadása.

Mikor ott vagy tizen-huszon gyerek között és látod milyen körülmények veszik őket körül. Félreértés ne essék mindenhol kihozzák a maximumot a helyzetből, akár többet is. Az, hogy egy óvodában nincs gyerek méretű wc és kézmosó számomra hihetetlen volt. Vagy az, hogy az udvaron "jobb" helyeken van 3-4 játék, Magyarországon elképzelhetetlen. A felsoroltak ellenére azonban, a gyerekek nagyon jól érzik magukat és a lehetőségekhez mérten mindent megkapnak a pedagógusoktól.

Tanulmányaim alatt megfordultam már jó pár óvodába, de erre nem voltam felkészülve. Míg a többi csapat fizikálisan fáradt el, minket lelkileg viselt meg a nap. A számomra nem megszokott helyzet kicsit összeroppantott, de ezzel párhuzamosan a gyerekek öröme fel is töltött. Remélem lesz a jövőben is alkalmam hasonló programokon részt venni.

Horváth Petra Mária

Print Friendly, PDF & Email

Search

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ, hogy a legjobb böngészési élményt biztosíthassuk Önnek honlapunkon. Az oldal további használatával jóváhagyja a sütik használatát.