INFORMÁCIÓK | |
Javaslati adatlap: letöltés |
|
Jegyzőkönyv: letöltés |
|
TÉB határozata: letöltés |
|
Melléklet: letöltés | |
Pest Megyei Értéktár Bizottság határozata: | |
Pest Megyei Értéktár nyilvántartása: | |
Javaslattevők: Valentyik Ferenc | |
Felvétel ideje: 2019.06.04. | |
Megyei értéktárba továbbítva: |
|
Kategória: Kulturális örökség | |
Megyei Értéktár döntése: |
Gyóni Géza: Csak egy éjszakára…
A „Csak egy éjszakára” Gyóni (Áchim) Géza (1884-1917) költő legismertebb, legnépszerűbb költeménye. A nagyhatású háborúellenes vers 1914 novemberében, az ostromlott Przemyśl erődben született. Az alkotás 1934-ben elnyerte a brit irodalmi társaság nemzetközi pályázatának első díját. Szövege:
CSAK EGY ÉJSZAKÁRA...
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketítőn bőgni kezd a gránát,
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad,
S véres vize kicsap a vén Visztulának.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Úgy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyú omlás, -
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról,
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam... feleségem...
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakító csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sírva sikoltsák: Istenem, ne többet.
Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
- - Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
(Przemyśl, 1914. november.)
Mértékadó vélemények:
Dr. Halmay Béla (1881-1953) jogász, Miskolc polgármestere: „A kazamata olajlámpácskája által gyéren bevilágított környezetben, öreg tízes honvéd-népfelkelő bajtársaim társaságában ültem, amikor a küldönc egy nyomtatott lapot, a „Tábori Újság”-ot kézbesítette, amelynek hadi vonatkozású hírei között „Pionír bajtárs” aláírással költemény jelent meg a következő címmel: „Csak egy éjszakára”. Felolvastam a költeményt. […]A lelkünk mélyéig megható költemény szerzője, a „Pionír bajtárs”: Gyóni Géza volt, akit ezzel a költeményével a vár védőrsége mélységes szeretettel zárt szívébe. Nehezen vártuk a „Tábori Újság”-ot, lelki gyönyörűséggel olvastuk a Hadak útját járó magyar katona érzéseinek melegszívű megnyilatkozásait.”
(Krasnojarski emlékeim Gyóni Gézáról. Gépelt kézirat 3.-4. oldal; a Magyar Rádióban, a szerző felolvasásában elhangzott 1930. június 23-án 18 óra 30 perckor.)
Szerb Antal (1901-1945) író, irodalomtörténész: „A magyar katonák vitézségét Gyóni Géza hirdette, Ady hangján nevelt verseiben, melyek a körülzárt Przemyśl várából és orosz hadifogságból érkeztek haza, romantikus körülmények között. De Gyóni sem a háborút dicsőítette, csak szegény harcosokat, és legerősebb verse, a Csak egy éjszakára a harctéren szenvedők rettenetes felkiáltása azok ellen, akik távoli, védett helyeken dicsérik vagy nem dicsérik a mások vére hullását, a haldokló gladiátor átka a nézők ellen.”
(Magyar irodalomtörténet. Erdélyi Helikon, 1934. pp. 501-502)
Környei Elek (1905-1982) költő, író, újságíró: „Ő írta a háborúban a legszebb háborúellenes verset, mellyel most a londoni nemzetközi pályázaton első lett, ez is csak azt igazolja, Gyóni Géza lelke lényegében mennyire a béke s nem a háború költője volt, aki magyar fajtájának sorsáért való aggodalmában is mélyen általános emberi lett minden nép számára. A londoni verspályázat eredménye a legszebb rehabilitása e megroppant költő emlékének s ez a vers, amellyel a nemzetközi pályázaton első lett, méltán tarthat számot ezentúl, hogy a világirodalom legszebb gyöngyei között helyet kapjon.”
(A halhatatlan Gyóni-vers. Híradó – Pozsony, 1934. szeptember 23; p. 9.)
Várnai Dániel (1881-1962) író, újságíró: „Művész urak! Gyóni Gézát – és különösen ezt a költeményét – másként kell mondani. A „Csak egy éjszakára” nem pártember vádemelése és nem haragvó vezércikk. Olvassák csak a szívükkel és akkor látni fogják, hogy csakugyan az, aminek a költő maga is szánta: harangkondítás, a szolidaritás nagy kiáltása!”
(A költő. Népszava 1942. október 11; p. 11.)
Illyés Gyula (1902-1983) költő, író, drámaíró, lapszerkesztő: „Gyóninak, a század nagy háborús magyar költőjének egyetlen »uszító« verse van, a Csak egy éjszakára kezdetű. A háborús uszítók ellen »uszít«”.
(Naplójegyzetek. Magyar Csillag Budapest, 1943. március 15. p. 365.)
Emil Boleslav Lukáč (1900-1979) szlovák költő, író, evangélikus lelkész: „Ennek a kötetnek, amely először 1914-ben jelent meg Przemyslben és a háború végéig további négy kiadásban Budapesten, ennek a kötetnek egy verse teljességgel kirítt a többi közül, mert ellene mondott valamennyinek, szöges ellentétben állt velük, s zavarta az egész patetikus mámort. A többi vers – két orosz motívumú verset kivéve – hamis papírcifrasággá vált, de abból az egyből – a címe: Csak egy éjszakára -, abból egyértelműen a hamisítatlan borzalom, az álromantika leleplezése, a kufárkodás és a nacionalista gőg pellengérre állítása szól. Mondhatnók, természetes csoda történt. Hamarosan vége lett a hazafiaskodó lelkendezésnek, a dicshimnuszok feledésbe merültek, de ez az egy vers diadalútra indult az egész országban, sőt mi több, a jövőre is megtartotta küldetését, s ami még több, költőjét is megóvta a feledéstől. Magam is szavaltam ezt a verset 1917-ben Selmecbányán, a már említett önképzőkörben. Szlovákra Štefan Krčméry ültette át kitűnően, s én közöltem 1942 januárjában hasonló körülmények közt (szinte döbbenetes ez) a Tvorbában.
A költemény teljesítette a maga békeküldetését. Több nyelvre lefordították, illusztrálták, megzenésítették.”
(Emlékezés Gyóni Gézára. Irodalmi Szemle (Pozsony-Bratislava); 1972/10; p. 929.)
Szélpál Árpád (1897-1987) költő, újságíró, fotóművész: „A vita egyre hevesebb, az álláspontok egyre élesebben elkülönülnek mindenütt, ahol a vélemények ütköznek meg. ösztönök, érzések, megérzések kerülnek egymással szembe. Az irodalom ürügy, választóvíz a két leszámolni készülő tábor között. Adyt nemcsak értelmetlenséggel, hanem hazafiatlansággal is vádolják. Nem értik, de érzik, hogy ezeréves bűnöket kér számon. Gyóni Gézát tolják előtérbe, ami elég arra, hogy lebecsüljük, epigonnak, reakciósnak tekintsük mindaddig, amíg Medgyaszay Vilma szájából velőkig nem hat panasza:
Csak egy éjszakára küldjétek el őket
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket…
El kellett ismerni erejét. De elfogadni? Adyval szemben?”
(Forró hamu (visszaemlékezések). Budapest, Magvető Kiadó, 1984; p. 241.)
Losonci Miklós (1929-2010) művészettörténész: „Azonos hőfok testesül a Csak egy éjszakára és Ady Emlékezés egy nyár éjszakára c. versében. A palettán csak az a különbség, hogy Gyóni művében kilenc piros árnyalat uralkodik két fekete és egy zöld ellenében, addig Ady alkotásában az elnyelt sötét tónusok dominálnak. S mi lett a két vers sorsa az utódok emlékezetében? Gyóni Géza költeményét több nyelvre átültették „s egy brit irodalmi társaság nemzetközi pályázatán – mint olyan háborús tárgyú költemény, melynek szerzője maga is részt vett a háborúban – Watson Kirkconnell fordításában első díjat nyert”. Megérdemelten. A két világháború között itthon is a köztudat középpontjába került ez a vers, míg a korszakalkotó Ady-művet nem ismerték fel igazán, sem eszmei tartalmát, sem formarendjének újító európai jelentőségét.”
(A szürrealizmus hajnala. In: Farkas Péter, Novák László (szerk.): Irodalomtörténeti tanulmányok. STUDIA COMITATENSIA 19. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1989; pp. 471-472.)
Hegedűs Géza (1912-1999) író, újságíró, költő: „Gyóni mindig azt érezte, amit körülötte éreztek az emberek, és a halálba küldött emberek között egyszerre csak átélte a legénység félelmét, borzalomélményét és haragját azok ellen, akik halni küldik őket, miközben otthoni biztonságban igyekeznek lefölözni a tömeghalált. A költői hang egyszerre megváltozott. Először is a gyűlöletet érezte át az otthon maradottakkal szemben: Csak egy éjszakára küldjétek el őket! Ez már nem Ady hangja, még kevésbé Petőfié vagy Vajdáé, de nem is a boszniai békebeli katonáskodás szecessziós modorosságú pacifizmusa. Ez a tömegek hangulata volt: közérthető és közösségi költészet. Alighanem ez a Csak egy éjszakára... egész életművének legjobb, legmaradandóbb darabja. Most vált igazán népszerűvé.”
(A magyar irodalom arcképcsarnoka I-II.. Trezor Kiadó, Budapest, 1993. p. 571.)
Kudelász Ildikó (1926-2009) színművész, színikritikus: „Psalmus Hungaricus címmel jelent meg idén nyáron – a Magyar Millennium évében – az a versantológia, amely a Szent István királyunk utáni ezer esztendőről kíván vallomást tenni történelmi felelősségvállalásról, közösségi elkötelezettségről a régmúlttól napjainkig. A kötet alcíme: Százharminchárom magyar vers. Az antológia szerkesztője Pomogáts Béla, kiadta a kaposvári Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság. A sepsiszentgyörgyi Corvina üzletházba érkezett egyetlen példányt nekem sikerült megvásárolnom. Szeretnék ajánlani belőle egy verset, amely az első világháború kitörése után íródott, de a második alatt is gyakran hallható volt a Kossuth rádió hullámhosszán vagy a pódiumon. Gyóni Géza Csak egy éjszakára... című verséről van szó, amely bizonyára sokakban ébreszt emlékeket. Gyóni (Áchim) Géza költő, újságíró, 1884-ben Gyónban született, és a szibériai Krasznojarszkban, hadifogoly-táborban halt meg fiatalon, 1917-ben. Mindmáig az alábbiakban közölt alkotás a legismertebb verse: […]”
(Verskereső. Romániai Magyar Szó, 2000. szeptember 30.)
Kapui Ágota (1955-2018) költő, szerkesztő: „Gyóni Géza hazafias hangú, lelkesítő költeményeit nem lehet pusztán irodalmi szempontok szerint megítélni, hiszen ő fontos társadalmi funkciót vállalt magára: tartotta a lelket a magyar katonákban, a világháború poklában, a tűzvonalban és a hadifogság kilátástalan körülményei között. Az vesse rá az első követ, aki biztos az igazában, mert Gyóni Géza a fronton végezte emberi küldetését, amelynek a költészet csak egy – bár nagyon hatásos eszköze volt. Nem kívülállóként, hanem a tűzvonalban, majd a hadifogságban, szinte naplószerűen rögzíti a valóságot. Ő lett az események élő tanúja, a véres idők krónikása. Ettől hiteles Gyóni Géza költészete, és az ellentmondásos megítélés ellenére emléke újból és újból feltámad, ússza a halhatatlanságot. A Csak egy éjszakára című vers mindmáig Gyóni Géza legnépszerűbb, legismertebb költeménye. A vers univerzális üzenete teszi Gyóni Géza költészetét örökre európaivá. Mert a szenvedés hangja minden nyelven egyformán érthető.”
(Előszó. In: Gyóni Géza: Csak egy éjszakára (fordítások). Dabas Város Önkormányzata, Dabas, 2007. p. 6.)
Dr. Bábel Balázs (1950-) Kalocsa-Kecskemét érseke: „Az igaz, persze, hogy Gyónit a nagyközönség tipikus egy verses költőnek tartja, a legtöbben a Csak egy éjszakára című versét ismerik, de szerintem ennél sokkal több figyelmet érdemel. A Sírvers is jól jellemezné: Véres harcok verték föl hírét / pedig csak a béke katonája volt. Én inkább abban látom a jelentőségét – bár kijátszotta őt Rákosi Jenő irodalomkritikus Ady Endrével szemben – hogy egzisztenciálisan megtapasztalta az ember kiszolgáltatottságát. Például így: Te már mindent tudsz, halott katona, / Vagy ami jobb tán: tudod már a semmit. / Szemed nem bántja bűn és babona, / Füledbe már örök csend szüremlik. – ezt akkor írta, amikor látta, hogy a fronton a társai szinte úgy hullanak, mint a légy. Ő, noha lelkésznek indult – nem lett az – benne élt a bibliás világban, a rabkórház falára, saját vérével – karját vágta meg – írta fel: Térjetek meg és szeressetek! Ez volt talán az utolsó üzenete, mondata, azzal együtt: Mindent elnyel a hőség, csak Istené a dicsőség. Gyóni Géza tehát sokkal több, mint egy verses költő. Azt lehet mondani, hogy az első világháború Radnótija. Eleinte – nem több mint két hónapig – örült a harcoknak, de aztán rájött, micsoda embertelenség, és ellene fordult.”
(In: Magyar zsoltárok. Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek, metropolita verses vallomása. Farkas Galéria Bt., Kecskemét, 2010; p. 7.)
Mekis D. János (1970-) tanszékvezető egyetemi docens, irodalomtörténész: „A Csak egy éjszakára… poétikája az Arany János-i költői hagyományt viszi tovább a maga sajátos érzelmi szertelenségével, hogy ily módon mutassa meg az áldozatvállaló kiszolgáltatottság hősi voltát. Gyóni kései versei, melyeket a fogságból juttatott haza, különösen megrázóak. Az alkalmi, közösségi költő itt a halál árnyékában, szétdúlt idegekkel igyekszik utoljára kimondani a lélekbe markoló iszonyat nevét.”
(Hadi-esztétika, termékeny nyelvzavar. Első világháborús irodalmunkról. Bárka 2014/3; p. 88.)
Szakolczay Lajos (1941-) irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő: „A magyar költészet értékvonulata olyan gazdag – csinos hintók és szenvedéstől nehezült szekerek egymásutánja -, hogy aki akár egyetlen verssel lesz részese, boldog lehet. Akkor is, ha nem a legfőbb helyen, hanem „egyversesként” csak a saroglyában foglalhat helyet. Gyóni (Áchim) Géza (1884. június 25. – 1917. június 25.), a 20. századi magyar líra „ismeretlen ismerőse” a Csak egy éjszakára…című döbbenetes remekével vívta – érdemelte! – ki ezt a helyet.”
(„Halál, halál, vén Csínom Palkó”. Gyóni Géza költészetéről. Irodalmi Magazin 2014/2. p. 51.)
Michael Nyman (1944-) angol zeneszerző: „… kiválasztottam nyolc verset olyan költőktől, akiket az I. világháborúban gyilkoltak meg. Angol, francia és német költőkről van szó, illetve fontos megemlítenem, hogy egyikük magyar: Gyóni Gézának hívják, 1884-ben született és 1917-ben hunyt el. Sajnos nem eredeti nyelven használtuk fel a versét, mert hát az én magyar nyelvtudásom rendkívül minimális, még a szerző nevét is nehéz kiejtenem. A költeménynek az a címe, hogy Csak egy éjszakára, és remekműnek tartom. Ez egy háborúellenes, magyaros himnusz. Amolyan multikulturális jelleggel választottam ki ezt a nyolc verset, és hozzájuk raktam különböző zenéket a 17-19. századból. Angol, német, osztrák, francia és olasz zenéket, például Beethovent és Rossinit. Tulajdonképpen így tisztelegtem a különböző nemzetiségű költők előtt. A Gyóni vershez egy Chopin darabot használtam fel, ami szerintem a létező legjobban passzol hozzá, mert nagyon erőteljes.”
(„Annak a háborúnak elvileg az volt a célja, hogy ne legyen több háború”. A Petőfi Rádió interjúja a War Work című zenemű budapesti bemutatójáról. Kultúrfitnesz / 2014. november 10. https://kulturfitnesz.wordpress.com/2014/11/10/michael-nyman-interju/)
Gál Sándor (1937-) költő, író, publicista: „Nem hiszem, hogy volt magyar költő valaha is – s azt még kevésbé hiszem, hogy lesz – akinek néhány hónap alatt írt versei tíz kiadásban jelentek volna meg, és tízezer példányban fogytak volna el. Aki mégis megélhette ezt a csodát, azt a költőt Gyóni (Áchim) Gézának hívták. Ugye, amikor kimondjuk ezt a nevet, akkor azonnal a „Csak egy éjszakára…” című verse lobban elénk az idő távolából, amelyet Przemysl várában írt 1914 novemberében.”
(Száz év csend I. Pedagógusfórum – Komárno, 2014. november-december; p. 42)
Gaál Áron (1952-2019) költő, műfordító, szerkesztő: „Egyáltalán nem új, már az ezerkilencszázhatvanas években, általános iskolás koromban is létezett az a vélemény, hogy Gyóni egyverses költő. A Csak egy éjszakára, az akkori vélemények szerint is a magyar irodalom legnagyobb versei közé tartozik. Azonban már akkor is kevésnek tartották ezt ahhoz, hogy maga a költő is helyet kaphasson a legnagyobbak, klasszikusaink között. (…) Gyóni Gézát nagy költővé, a legnagyobbak közé tartozó költővé avatta az első világháború, s a hadifogság. Életműve több, mint a „Nagy Háború” egyik leghitelesebb magyar illusztrációja.”
(Gyóni Géza költészete a műfordító szemével. In: Cságoly Péterfia Béla (szerk.): Tizenkét hónap – tizenkét érv Gyóni Géza mellett. Hungarovox Kiadó, Budapest, 2017. p. 12.)
Pomogáts Béla (1934-) irodalomtörténész, kritikus: „Gyóni a Monarchia bevehetetlennek mondott híres erődjében: a lengyelországi Przemyślben szolgált, itt szenvedte végig az 1914-1915-i téli szörnyű ostromot, itt esett orosz hadifogságba. A várostrom gyilkos éjszakáinak egyikén írta megdöbbentő Csak egy éjszakára című versét, amely a háború poklában gyötrődő egyszerű katonák nevében hívta tetemre mindazokat, akik hasznot húztak vagy reméltek az öldöklésből. Ennek a költeménynek kétségtelenül Ady Endre, Babits Mihály és mások háborúellenes versei mellett van helye.”
(Költő békében és háborúban. In: Cságoly Péterfia Béla (szerk.): Tizenkét hónap – tizenkét érv Gyóni Géza mellett. Hungarovox Kiadó, Budapest, 2017. p. 21.)
Füzesi Magda (1952-) költő, író: „Napjainkban a Beregvidéken egy tömbben élő kárpátaljai magyarság irodalmi rendezvényein ismét előkerülnek a költő alkotásai. Szülőföldem most Ukrajnához tartozik, ahol 2014 tavaszától polgárháború folyik. A Csak egy éjszakára… című költemény segélykiáltásnak is beillik, mivel oly korban élünk, amikor ismét szembe kell nézni a vérontás rémképeivel. Az egy évszázaddal ezelőtt elhunyt költő alkotásainak szomorú aktualitása ez a momentum. De kapaszkodó is, hiszen versei az újjászületés lehetőségét sugallják.”
(Gyóni Géza – ahogyan a nőalkotók látták. In: Cságoly Péterfia Béla (szerk.): Tizenkét hónap – tizenkét érv Gyóni Géza mellett. Hungarovox Kiadó, Budapest, 2017. p. 54.)
Vári Fábián László (1951-) költő, kritikus, műfordító: „A szembenálló felek eleinte csak tapogatják egymás képességeit, de három hét múlva, október 6-ika éjjelén rászabadul a védőkre a valóságos pokol. Ez az a bizonyos éjszaka, melynek elviselhetetlen terhe világra segíti az első igazán nagy verset, a Csak egy éjszakára… című költeményt. A vers, amelyet nyugodtan nevezhetünk az újabb magyar háborúellenes költészet origójának, a pártoskodókat, a szálka-keresőket, az uzsoragarast fogukhoz verőket, a hitetleneket, üzérkedőket szólítja meg, őket vonják, rángatják magukkal a megállíthatatlanul hömpölygő verssorok. Tapasztalják csak maguk is azt a bizonyos, halálcsináló éjszakát! „Mikor gránát-vulkán izzó közepén/Úgy forog a férfi, mint a falevél;/S mire földre omlik, ó iszonyú omlás, -/Szép piros vitézből csak fekete csontváz.”Ma többnyire e költemény alapján – a robbanások villanófényénél – áll össze bennünk Gyóni Géza emberi és költői arca, míg erődbeli bajtársai és hátországi olvasói azért rajongtak érte, mert a leghitelesebb tollból valók a lélekhez szóló, lírai fronthírek.”
(„Ő mindent értett, s mindent megbocsátott.” Gyóni Géza emlékezete. Magyar Napló 2018. január; p. 44.)
A költemény mind a mai napig egyike a legismertebb magyar verseknek, a világ minden részén számon tartják, ahol magyarok élnek. Szavalata rendezvények érzelmi csúcspontja, erőt adó, közösségformáló élmény tolmácsolóinak és befogadóinak egyaránt. Évszázados háborús üzenetét már hosszú évtizedek óta kiterjesztően értelmezik és szállóigévé vált refrénjét gyakran idézik a méltatlanul nehéz élethelyzetbe kerülők. Folyamatosan kiérdemli az igényes antológiák szerkesztőinek figyelmét, inspiráló hatásának köszönhetően a fordítók és a társművészetek alkotói is időről időre rátalálnak. A nemzedéki staféta működését a XXI. században született angol, olasz, német, holland, francia és orosz nyelvű fordítások bizonyítják. A világhírű költemény a magyarság háborúellenes himnuszaként őrzi alkotója nevét. Részévé vált a magyar kultúrának és a világirodalomnak, ezért értéktárunknak is jelentős gyarapítója.
Bibliográfia
Keletkezése:
Lévai Jenő: Gyóni Géza: Csak egy éjszakára küldjétek el őket…” In: Éhség, árulás, Przemyśl. A «Magyar Hétfő» kiadása, Budapest, 1933. pp. 57-58.
Gyóni Ferenc: A przemysli levelek. In: Gyóni Géza: „Repülj már levelem…” Budapest, a Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának kiadása, 1942; pp. 103-104.
Várnai Dániel: A költő. Népszava 1942. október 11; p. 11.
Fábián Miklós: Egy vers születésének körülményei. Honismereti Híradó 1974/4; pp. 48-50.
Valentyik Ferenc: Verscentenárium: A „Csak egy éjszakára” című Gyóni-költemény születésének története. Honismeret, 2014/4; pp. 41-45.
Szecskó Károly: Még egyszer a Csak egy éjszakára című Gyóni-költemény születésének történetéről. Honismeret 2015/1; pp. 48-50.
Első megjelenése nyomtatásban:
- Tábori Újság Przemysl, Knoller és Fia Könyvnyomdája. 1914. december 10. p. 2.
Kötetben:
- Gyóni Géza: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Przemysl, 1914, Knoller és Fia Könyvnyomdája. pp. 37-39. Első megjelenése: 1914. december 13.
Híradások a brit irodalmi díjról:
- Környei Elek: A halhatatlan Gyóni-vers. Híradó, Pozsony, 1934. szeptember 23. p. 9.
- Idegenforgalmi Tudósító (Budapest): Prof. Kirkconnell és Gyóni Géza.1934. szeptember 15. p. 8.
- Irodalomtörténet (Budapest): Idegenforgalmi Tudósító. Prof. Kirkconnell és Gyóni Géza. 1934/7-8; p. 219.
Kötet címadóként szerepelt:
- Gyóni Géza: Csak egy éjszakára (Szerk.: Z. Szalai Sándor). Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1959. pp. 116-118. II. kiadás 1964, III. kiadás 1967.
- Gyóni Géza: Csak egy éjszakára (Szerk.: Hunyadi Csaba)., Szukits Könyvkiadó, Szeged, 1993. pp. 82-84.
- Gyóni Géza: Csak egy éjszakára-fordítások (Szerk.: Valentyik Ferenc, Kapui Ágota). Dabas Város Önkormányzata, Dabas, 2007. pp. 8.-9; fordításai 10-13 és 16-25.
Antológiákban:
- Romániai magyarok nagy képes naptára az 1916. szökő évre (szerk.: Poliány Zoltán). Franklin Társulat, Budapest, 1915. pp. 53-54.
- Énekek a nagy időkből. Az Érdekes Újság karácsonyi melléklete, Budapest, 1916. pp. 9-11.
- Anthologia Hungarica (szerk.: Gragger Róbert). Insel Verlag, Lipcse, 1922. pp. 290-292.
- Magyar antológia (összeállította: Dánielné Lengyel Laura). Béta Irodalmi Részvénytársaság,
Budapest, 1924. pp. 218-220.
- Harcos énekek: szabadságdalok, versek, szavalatok gyűjteménye (szerk.: Szakasits Árpád). Népszava Könyvkereskedés, Budapest, 1926. p. 111.
- Magyar stilisztika: Arany János Toldija alapján olvasmányokkal és gyakorlatokkal a középiskolák IV. osztálya számára (szerk.: Ady Lajos, Lengyel Miklós). Athenaeum Rt, Budapest, 1927. pp. 227-228.
- Kincsesház. Szavalókönyv a magyar ifjúság számára (szerk.: Bak János, Dávid László). Magyar Jövő Nyomdaüzem és Lapkiadó Vállalat Rt., Miskolc, 1927. pp. 58-59.
- Przemysl 1925. március 21-iki emlékünnepén tartott előadások. Przemysl Emlékmű Bizottság, Budapest, 1928. pp. 40-41.
- Magyar költők II. (szerk.: Vajthó László, Zlinszky Aladár). Budapest Székesfőváros Közönsége, Budapest, 1928. pp. 222-223.
- Kunszentmártoni hősök albuma (a Kunszentmártoni Híradó szerkesztése). Wolf Nyomda,
Kunszentmárton, 1929. pp. 19-20.
- Szavalókönyv (szerk.: dr. Koczogh András). Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Szövetsége, Budapest, 1930. pp. 61-62.
- Új magyar költők I. (szerk.: Vajthó László-Makkai László). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1936. pp. 241-242.
- Szállóigék (szerk.: Szécsi Ferenc). Universum Könyvkiadó, Budapest, 1937. p. 62.
- Magyar versek könyve (szerk.: Horváth János). Magyar Szemle Társaság kiadása, Budapest, 1937. pp. 556-557. II. bővített kiadás: 1942. pp. 678-679.
- Az 1914-1918. évi világháború hódmezővásárhelyi hősi halottainak emlékkönyve (szerk.: Bibó Dezső, Fejérváry József). Dura Lajos könyvnyomdája, Hódmezővásárhely, 1938. pp. 9-10.
- Somogyvármegyei Iskolánkívüli Népművelési Bizottság szavalótanfolyamának kézikönyve (összeállította ifj. Csajághy Mihály). Somogymegyei Nyomda, Kaposvár, 1938. pp. 31-33.
- Európai költők antológiája (szerk.: Faludy György). Cserépfalvi kiadása, Budapest, 1938. pp. 119-121. Második, átdolgozott, bővített kiadás: 1946. pp. 137-139.
- Munkáskultúra. Szociáldemokrata Párt, Budapest, 1939. p. 118.
- A magyar irodalom kincsesháza (szerk.: Alszeghy Zsolt és Baránszky-Jób László). Athenaeum Rt., Budapest, 1941. pp. 417-418.
- „Lélek, s szabad nép…” Evangélikus magyar költők istenes énekei. (szerk.: Dezséry László). Budapesti Egyetemi Luther Szövetség, Budapest, 1941. pp. 329-330.
- Magyar idézetek könyve (szerk.: Vajthó László). Királyi Egyetemi Nyomda, Budapest, 1942. pp. 54-55.
- Nemzetvédelem, országvédelem (szerk.: Magasházy László). Országos Nemzetvédelmi Szövetség, Budapest, 1943. p. 119.
- Magyar diák verseskönyve (szerk.: Fábián István). Szukits Kiadás, Budapest, 1943. pp. 117-118.
- A háború költészete (összeállította: Marék Antal). Magyar Népművelők Társasága, Budapest, 1943. p. 86.
- Leventenaptár 1943. Levente és Cserkészbolt, Budapest, 1943. pp. 62.
- Szép magyar versek (szerk.: Kovács Máté). Magyar Népművelők Társasága Kiadása, Budapest, 1944. pp. 272-273.
- Honvéd műsorkönyv (előszó: vitéz Rózsás József). Vitézi Rend Zrínyi Csoport, Budapest, 1944. pp. 79-80.
- Magyar versek Aranytól napjainkig VERSEK ARANYTÓL NAPJAINKIG. (szerk.: Cs. Szabó László). Anonymus, Róma, 1953. pp. 240-241.
- Hazádnak rendületlenül!: a magyar nép aranykönyve (szerző: Békés István). Művelt Nép Könyvkiadó, Budapest, 1955. pp. 259.
- Magyar Album (szerk.: Incze Sándor). American Hungarian Studies Foundation, New York, 1956. pp. 140-141.
- Magyar Múzsa II. Táncsics Kiadó, Budapest, 1959. pp. 337-338.
- Magyar költők: versgyűjtemény, II. kötet (válogatta: Klaniczay Tibor, Pándi Pál). Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1962. pp. 184-185.
- A magyar valóság versei I.-II. (szerk.: Csanádi Imre). Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1966. II. kötet pp. 361-362.
- Hazánk (szerk.: Horváth Ferenc). Magyar Iskolabizottság, München, 1971. p. 123.
- Hét évszázad magyar versei II. kötet (Felelős szerk.: Z. Szalai Sándor). Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1972. pp. 764-765.
- Magyar irodalom: versek és elbeszélések (összeállította: Ormay Józsefné). Hungarian Helicon Committee, Torontó, 1981 (?). pp. 120-121.
- Fegyvert s bátor szívet. Válogatás hat évszázad katonaverseiből (Szerk.: Tabák András).
Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984. pp. 373-374.
- Tisztuló idő. (válogatta és összeállította: Török Margit). Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1985. pp. 54-56.
- Magyar költők I. (válogatta: Vas István). Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985. p. 385.
- A Nyugat költői I. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1985. pp. 157-158.
- Szülőföldünk, a Duna-Tisza köze (szerk.: Sümegi György, Tóth Piroska). Tankönyvkiadó, Budapest, 1986. p. 174.
- Trianon. Verses antológia (szerk.: Bujdosó Bálint, Kiss Barnabás, Ligeti Angelus). Katolikus Magyarok Vasárnapja, Youngstown, 1990. p. 86.
- Jeles napjaink (Gróh Gáspár előszavával). Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1991. pp. 130-131.
- Magyar Szivárvány (szerk.: Beke Imre). Amerikai Magyar Szövetség, Szekszárd, 1992. pp. 152-153.
- Könyv a költészetről – emlékezés a „Nyugat” költőire (szerk.: Szántó Tibor). Magyar Bibliofil Társaság, Budapest, 1994. pp. 21-22.
- Csabai olvasókönyv I. (szerk.: Szabó Ferenc, Tábori György, Jároli József, Hankó András, Somogyi Józsefné, Chlebniczki János). Szlovák Kutatóintézet, Békéscsaba, 1996.
- „Szabaduljunk meg az utókortól…” (szerk.: Csobai László, Kántor Zsolt). Békés Megyei Könyvtár – TEVAN Kiadó, Békéscsaba, 1996. pp. 136-137.
- Hét évszázad magyar költői (szerk.: Kovács Sándor Iván és Lakatos István). TEVAN Kiadó,
Békéscsaba, 1996. pp. 1149-1150.
- Memoriterek Könyve (szerk.: Osztovits Szabolcs, Turcsányi Márta). Helikon Kiadó, Budapest, 1997. p. 285.
- Rendületlenül. A hazaszeretet versei (szerk.: Benedek István). Officina Nova Kiadó, Budapest, 1998. pp. 588-589.
- Piros és fekete. Válogatás a magyar költészetből (szerk.: Benke László). Hét Krajcár Kiadó, Budapest, 1998. pp. 124-125.
- Nap Alapítvány Évkönyv 1999-2000. Nap Alapítvány, 1999. p. 4. szám 37.
- A Nagy Háború emlékezete (szerk.: Madarász Imre). Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2000. pp. 30-31.
- Psalmus Hungaricus. Százharminchárom magyar vers (szerk.: Pomogáts Béla). Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti társaság, Kaposvár, 2000. pp. 82-83.
- Magyar költők antológiája (szerk.: Kapcsándi József). Tevan Kiadó, Békéscsaba, 2001. pp. 741-742.
- Szavalókönyv (szerk.: Margócsy István). Unikornis Kiadó, Budapest, 2001. pp. 124-125.
- Örök pátria. Verses magyar történelem (szerk.: Kádár Ferenc, Bartha Zoltán). Tinivár Kiadó, Kolozsvár, 2001. pp. 268-269.
- Versëk szëbben. A klasszikus magyar líra válogatott költeményei ezerötszáznegyvenegytől ezerkilencszáztizennyolcig (válogatta: Bodolay Géza). Bárczi Géza Értékőrző Kiejtési Alapítvány, Budapest-Bicske, 2001. p. 271-272.
- A csodaszarvas nyomában (szerk.: Makkai Ádám). Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2002. pp. 509-510.
- Ki is írta…? Elfelejtett versek könyve (szerk.: Havas Katalin). Fekete Sas Kiadó, Budapest,
2002. pp. 64-66.
- A magyarokhoz (szerk.: Medvigy Endre). Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2002. pp. 114-115. / II. bővített kiadás: Felsőmagyarország Kiadó - Kiskapu Kiadó, Debrecen, 2003. pp. 129-130.
- Cserkészek verseskönyve 2. (szerk.: Arató László). Új Ember – Márton Áron Kiadó, Budapest, 2003. pp. 114-115.
- A magyar költészet antológiája (szerk.: Ferencz Győző). Osiris Kiadó, Budapest, 2003. pp. 544-545.
- Bor… Bor… Bor… Borral vigad a magyar! (szerk.: Szabó András). Papp-Ker Kft., Budapest, 2004. pp. 115-116.
- Az I. világháborútól napjainkig. Lant és Kard: verses magyar történelem, 7. kötet (összeállította: Pénzes István). Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó, Dunaszerdahely, 2005. pp. 53-54.
- Magyarnak lenni. A hazaszeretet versei (szerk.: Széni Katalin). Officina ’96 Kiadó, Budapest, 2006. pp. 186-188.
- Visszatekintés. Megélt történelem (szerk.: Sajgó Kálmánné, Horváth Tibor, Bittsánszky Géza). Karolina Egyesület, Budapest, 2007.
- Nyugdíjasok kabaréja (szerk.: Donkó László). Szerzői kiadás, 2008. p. 11.
- Versek a 20. század első feléből. Kossuth Kiadó, Budapest, 2008. pp. 114-116.
- Ima- és olvasókönyv a Magyar Honvédség számára (szerk.: dr. Hankovszky Béla). Honvédelmi Minisztérium – Tábori Lelkészi Szolgálat – Katolikus Tábori Püspökség, Budapest, 2009. pp. 358-359.
- Csaták hősei (szerk.: Román Károly). Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnoksága, Székesfehérvár, 2010. pp. 99-100.
- A harcok könnye és vére: költők, írók az első világháborúról (összeállította: Trukáné Katona Zsuzsa, Bedécs Gyula). Apáczai Kiadó, Celldömölk, 2011. pp. 66-67.
- Áldás a magyarra (szerk.: Kapui Ágota). Pressman Bt., Dabas, 2011. pp. 25-27.
- Botos László olvasókönyve I-II. Magyarságtudományi Intézet, Groton - USA, 2014. pp. 37-38.
- Szeged-Csanádi Egyházmegye Toronyirány Kalendárium 2018 (szerk.: dr. Antal Zsolt). Gerhardus Média Központ, Szeged, 2018. pp. 100-102.
Műfordítások:
Angol:
WATSON KIRKCONNEL: FOR JUST ONE NIGHT (Csak egy éjszakára).
- In: W. K.: The Magyar Muse: an anthology of Hungarian poetry, 1400-1932. (Előszó: Herczeg Ferenc.) Kanadai Magyar Újság Press – Winnipeg, 1933. pp. 184-185.
Az Angol Irodalmi Társaság nemzetközi pályázatán I. díjjal jutalmazott pályamű (London,1934).
PAPP FABER ERIKA: FOR JUST A SINGLE NIGHT…(Csak egy éjszakára).
- In: P. F. E.: Ízelítő a magyar költészetből. Budapest, Romanika Kiadó, 2012; pp. 124-127.
TOMORY ZSUZSA: SEND THEM AWAY JUST FOR ONE NIGHT (Csak egy éjszakára). Eredeti forrása: Tomoryzsuzsa.weebly.com /More/Translations/Gyóni Géza
http://www.szozat.org/index.php/kitekinto/tartalommutato/11416-muforditasok-gyoni-gezatol-gyoni-geza-verseibol-angolul-oroszul-xiii-resz
ARTHUR HAROLD WHITNEY: JUST FOR A SINGLE NIGHT
- The Slavonic and East European Review London, 1951. június; pp. 365-366.
Finn:
JYLHÄ YRJÖ: YHDEKS YÖKSI VAIN (Csak egy éjszakára…).
- In: J. Y.: Runon pursi: maailmankirjallisuuden kertovaa runoutta. Helsinki, WSOY, 1934;
pp. 204-206.
Francia:
JEAN HANKISS et RIBEMENT-DESSAIGNES: RIEN QUE POUR UNE NUIT (Csak egy éjszakára).
- In: Anthologie de la Poésie Hongroise. Párizs, Sagittaire, 1936. pp.150-152.
MICHEL MANOLL: RIEN QUE POUR UNE NUIT (Csak egy éjszakára).
- Gépelt kézirat a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában, jelzet: V.3668/50/1-3.
- In: Kapui Ágota, Valentyik Ferenc (szerk.): Idegen lantokon. Dabas, Pressman Bt., 2010;
pp. 121-122.
MARCO VALDO M. I.: POUR UNE NUIT SEULEMENT (Csak egy éjszakára)
2015/10/13 - 23:17
https://www.antiwarsongs.org/canzone.php?lang=en&id=50682
Holland:
ALFÖLDY MÁRIA: VOOR ÉÉN ENKELE NACHT (Csak egy éjszakára).
- In: Geert Buelens: Het lijf in slijk geplant. Manteau, Ambo, 2008; pp. 126-129.
Lengyel:
JERZY ZAGÓRSKI: NA JEDNĄ NOC PRZYNAJMNIEJ (Csak egy éjszakára).
- In: István Csapláros, Grácia Kerényi, Andrzej Sieroszewski: Antologia Poezji Wegierskiej.
Varsó, P. I. W., 1975. pp. 306-307.
Német:
SOMLÓ KÁROLY: NUR FÜR EINE NACHT (Csak egy éjszakára).
- Temesvári Hírlap, 1915. augusztus 3; p. 3.
HEINRICH GLÜCKSMANN: NUR FÜR EINE NACHT (Csak egy éjszakára).
- In: Rudolf Wotocsek (Deutsche ausgabe veranstaltet): Auf polnischen Fluren, am
Lagerfeuer. Drezda, C. C. Meinhold & Söhne, 1915; p. 43-45.
BRÁJJER LAJOS: FÜR EINE NACHT NUR (Csak egy éjszakára).
- In: B. L.: Ungarische Lyrik: 1914-1936. Budapest, Gergely Rudolf kiadása, 1936; pp. 39-40.
PREINREICH-RUPPRECHT GYULÁNÉ: OH, NUR AUF EINE NACHT! (Csak egy éjszakára).
- In: Lache! Denke! Urteile!: Gedichte und Übersetzungen. Budapest-Sopron, Grill-Schwarz-
Röttig, 1933; pp. 70-71.
MUCSI ANTAL: NUR FÜR EINE NACHT… (Csak egy éjszakára…) Feltöltés dátuma: 2016-12-02.
http://iroklub.napvilag.net/iras/57853
Olasz:
GINO SIROLA: PER UNA NOTTE SOLA (Csak egy éjszakára).
- In: G. S.: Accordi magiari. Trieste, Parnaso, 1928; pp. 163-164.
FULVIO SENARDI: SOLO PER UNA NOTTE…(Csak egy éjszakára).
- In: F. S.: Géza Gyóni un poeta ungherese nella grande guerra. Firenze, „SEMICERCHIO” irodalmi folyóirat XXX-XXXI.szám, 2004; pp. 95-96.
Orosz:
GAÁL ÁRON: Лишь на одну-единственную ночь... (Csak egy éjszakára).
- In: Gyóni Géza: Jajszavas írás. Válogatott versek. Dabas Város Önkormányzata, Budapest-Dabas, 2017. pp. 16-17.
Román:
IUSTIN ILIEŞIU: NUMAI PENTRU-O NOAPTE… (Csak egy éjszakára).
- Cele trei Crişuri, Nagyvárad, 1921/II.; p. 469.
AUREL COVACI: O NOAPTE, DOAR O NOAPTE (Csak egy éjszakára).
- In: Lőrinczi László-Majtényi Erik-Szász János: Antologia Literaturii Maghiare III. Bukarest,
Editura pentru Literatură Universală, 1968; p. 510-511.
Szlovák:
ŠTEFAN KRČMÉRY: ASPOŇ NA JEDNU NOC (Csak egy éjszakára).
- Slovenské smery, Praha, 1937/5. szám; pp. 180-181.
GREGOR PAPUČEK: ASPOŇ NA JEDNU NOC (Csak egy éjszakára).
– Ľudové noviny, Budapest,1994. aug. 18; p. 11.
Szlovén:
MURČIČ FRANC: POŠLJITE JIH SEMKAJ (Csak egy éjszakára).
- Mladi Prekmurec, Murska Sobota (Muraszombat), 1939. január-február; pp. 79-80.
ŠARIKA ANDREJČ: SAMO ZA ENO NOČ (Csak egy éjszakára).
- In: Stopinje – 1992. Murska Sobota (Muraszombat), Pomurski tisk, 1992; p. 118.
Megzenésítései:
Szirmai Albert (Kotta: Rózsavölgyi és Társa Kiadása, 1915);
Nagy Dániel (Kotta: PIM Kézirattár V.4317/17/4);
Nyámádi István (2008, kézirat);
Bársony Barnabás (HétköznaPICSAlódások punk együttes, Ria Ria Anarchia album, 2009).
https://www.youtube.com/watch?v=JLc_bosuFQw
Képzőművészeti ábrázolása:
Üvegszobor:
Borbás Dorka (1967-) Ujjlenyomat című üvegszobra, avatása a Halász Boldizsár Városi Könyvtár parkjában, Dabas, 2016. szeptember 22-én.
Kőbe vésve, kompozíciók részeként:
- Örkény város II. világháborús emlékművének márványtáblába vésett részlete. Állíttatta Túri Mihály vállalkozó az 50-es főút melletti parkban, avatása 1990. március 15-én. A teljes emlékművet Gyóni Géza három versének idézete erősíti: Csak egy éjszakára; Hazatérés, A béke jön.
- Janzer Frigyes (1939-): Gyóni Géza. Az egész alakos bronzszobor melletti terméskőlapba vésett versidézet, a „Csak egy éjszakára” egy strófája teszi teljessé a kompozíciót. Avatása 2009. október 11-án, Dabas-Gyónon, a Vasút utcai Kegyeleti Parkban.
Kisplasztikák:
- Eőry Emil (1939-) érdi szobrászművész Gyóni verseit szobrászi eszközökkel megjelenítő éremsorozatot készített a költő születésének centenáriumára. A három bronzból öntött érem átmérője 10 cm. Fényképfelvételeken bemutatta a Pest Megyei Hírlap 1984. június 23-i számának 9. oldalán (Csak egy éjszakára, Cézár, én nem megyek; Sírvers).
- Heiling György (1939-) abonyi festőművész Gyóni Géza híres versét két 14 cm-es átmérőjű sárgarézöntvény-plaketten ábrázolta. Az egyiken csatajelenet, találattól összeroskadó, rohamsisakos katonákkal, másikon összekötött kezű, fogságba esett hadifoglyok a szögesdrót mögött. A feliratnélküli plakettek az 1984. évi dabasi kiállítás után más tárlaton nem szerepeltek.
- Csóka Zsuzsa (1962-) éremművész az I. világháború centenáriumára készített szabálytalan bronzplakettjének átmérője 150-155mm. A hátlapon az éremképet teljesen betöltő versidézet: Csak egy éjszakára…Az idézet alatt Gyóni Géza kézírásos aláírása, készült 2014. októberében. Egy példány a Hadtörténeti Múzeum tulajdonában van.
Biofestmény:
-Ruzicskay György (1896-1993) festőművész alkotása „Szarvas népe és nagyjai” címmel más szarvasi kötődésű jeles személyek mellett felidézi Gyóni Géza alakját és leghíresebb költeményét is. Megtalálható Szarvason, az Erzsébet-ligetben, a művész emlékházának (egykori műtermének) külső falán, avatása 1974-ben.
Grafikák:
- KZ: Csak egy éjszakára…Küldjétek el őket. Grafika, újságcikk illusztráció. Délvidéki Magyarság, 1942. május 20; p. 5.
- Sztojka Szilárd: Csak egy éjszakára…Színes grafika, filmplakát, mérete 84x30 cm, a Gyóni vers tervezett rövidfilm változatáról. Megtalálható az OSZK Plakáttárában, raktári jelzete PKG. 1943/24.
- Amatőr művészek grafikái a Kerekes László Alkotókör „Gyóni Géza Emlékév 2017” kiállításán: A tárlat alkotói közül ketten választották a „Csak egy éjszakára…” strófáit témaként: Kemény Zoltán és Nagy László.
Képeslap:
Gyóni Géza: Csak egy éjszakára. A költő legismertebb versének autográf részlete képeslapon megjelenítve a przemysli kötet nyomdai kézirat füzetéből. A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadása a „Maradni szégyen, veszni borzalom” kiállítás alkalmából, 2014 novemberében.
Szócikként lexikonban:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Csak_egy_éjszakára…_(vers)
Összeállította: Valentyik Ferenc