Dr. Lazarits Jenő (1911-1976) sebészorvos, az orvostudományok kandidátusa pályájának dabasi vonatkozásai

1911. december 13-án, Alsódabason, pedagógus családban született. Magurányi József, Sári község plébánosa keresztelte, 1911. december 27-én. Szülei, Lazarits Miklós igazgatótanító és Jávorszky Lujza tanítónő, 1911. június 25-én, az újpesti római katolikus templomban kötöttek házasságot, gyermekük születésekor az Alsódabashoz tartozó Dabasi-szőlőkben laktak. Pályájukról az 1930. évi megyei címtár Felsődabast ismertető oldalairól kapunk ízelítőt:

„Az állami elemi iskola igazgató-tanítója: Lazarits Miklós. 1919-től tölti be e tisztségét. Korábban a tanítóképzőt Déván végezte 1902-ben, majd Nagyágon, Alsóporumbákon és Alsódabason működött állami tanítóként. 1914 és 1916 között hadtáp szolgálatot teljesített. 3 fivére vett részt a háborúban, közülük Valér harctéri betegségben halt meg. Számos társadalmi tisztséget töltött be: népművelési gondnok és helyettes elnök, a Hangya Szövetkezet ügyvezető igazgatója, a Magyar Nemzeti Szövetség helyi csoportjának elnöke, járási faiskola felügyelője, stb.
Tanító: Lazarits Miklósné szül. Jávorszky Lujza, Hadnagy Árpád.
Lazarits Miklósné a tanítónőképzőt 1904-ben, Budapesten, az Angol Kisasszonyok Intézetében végezte. Ezt követően állami tanítónő Újhartyánban, majd 1911-től Felsődabason. Három fivére harcolt a háborúban, közülük Sándor tartalékos zászlósként hősi halált halt.”

Mint ebből kiderül, a szülők évekig párhuzamosan a két szomszédos községben tanítottak, s némiképp ehhez igazodóan elemi iskoláit Alsódabason kezdte, majd Felsődabason folytatta.   Édesanyja testvérénél szállásolva, az újpesti Könyves Kálmán Főgimnáziumban végezte a középiskolát, 1929-ben érettségizett, oktatásában az idegen nyelvek ismerete hangsúllyal szerepelt. Képzésében a következő állomás a szegedi Ferenc József Tudományegyetem, ahol 1936-ban avatták orvosdoktorrá. Ezt követően Újpesten telepedett le, iskolaorvosi és egészségtanári szakképesítést szerzett. Sebész szakorvosi vizsgát tett 1940-ben.

Szakmai életútjának állomásai: a budapesti Szent István Kórház gyakornoka (1936–1937), az újpesti Károlyi Sándor Kórház Belgyógyászati Osztálya (1937–1940), Sebészeti Osztálya segédorvosa (1940–1941). A Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. Sebészeti Klinika műtőorvosa, egy. tanársegéde (1941–1945), ismét a Károlyi Sándor Kórház Sebészeti Osztálya klinikai adjunktusa (1945–1950), az újpesti, ill. budapesti Árpád Kórház igazgató főorvosa és a Sebészeti Osztály osztályvezető főorvosa (1950–1953), a Károlyi Sándor Kórház, ill. az Egyesített Újpesti Kórházak igazgató főorvosa (1953–1976).

A világháborúban 1941-től orvos-hadnagyként teljesített katonai szolgálatot, frontszolgálatát 1943 márciusában kitüntetéssel ismerték el (A Kormányzó Úr Ő Főméltósága Dicsérő Elismerése a hadiszalag egyidejű adományozása mellett).

A világháború után fokozatosan az újpesti orvosi ellátás meghatározó alakja lett. Hasi és gyomorsebészettel, ill. baleseti sebészettel, azok szövődményeivel és a traumatológiai rehabilitáció kérdéseivel foglalkozott, alapvetően új eredményeket ért el a cukorbetegség szövődményeinek sebészi megoldásai terén. Kutatási területei: rosszul gyógyult végtagtörések műtéti problémái; belgyógyászati traumatológiai sérülések gyógyítása; balesetek következtében kialakult mellékvesekéreg-elégtelenség és ezzel összefüggő akut epe, gyomor, vékony- és vastagbélbetegségek műtétei és azok szövődményei; epekő és epeúti kövek mikro flórája.

1956 decemberében segítségével hagyta el országot Csík Tibor ökölvívó olimpiai bajnok, aki az Újpesti Forradalmi Tanács tagjaként november 4. után folyamatos hatósági vegzálást volt kénytelen elszenvedni, s végül Ausztráliában telepedett le.
Az orvostudományok kandidátusa címet 1966-ban szerezte meg, disszertációjának témája: Sebészi szövődmények korszerű kezelése cukorbetegeknél.   
Elismerései: Kiváló orvos (1959), Munka Érdemrend Arany fokozata (1969).

Fáradhatatlan munkabírás, aktív részvétel a közéletben, nyitottság az innovációk irányában, mintegy 40 tudományos publikáció, jó kollegiális kapcsolatok jellemezték, nagy tiszteletnek örvendett Újpesten és kora orvostársadalmában.  Mindössze a 64. életévében, kórházi irodai rosszullétét követően 1976. április 15-én hunyt el, így nem érhette meg Miklós fia orvossá avatását. 1976. április 26-án a Megyeri úti temetőben helyezték örök nyugalomba.

Dr. Lazarits Jenő születésével, gyermekkorával, általános iskolai képzésével és szülei pedagógusi pályájával kötődik településünkhöz. Alakját, munkásságát az orvostudomány ma is számon tartja, így pályájának dabasi vonatkozásai jelentősen gazdagítják értéktárunkat.

Bibliográfia

Főbb művei:

Lazarits Jenő dr.: Elülső gátorba áttört gennyes mellhártyagyulladás. Orvosi Hetilap, 1944. február 19. pp. 88-89. Különnyomat: Budapest, Athenaeum Nyomda, 1944. 4 p; 20 cm.
Lazarits Jenő dr.: Háborús sérülések utáni vérzések és ellátásuk. Különnyomat az
Orvostudományi Közleményekből. Budapest, Athenaeum Nyomda, 1944. 6, 2 p; 20 cm.
Lazarits Jenő dr.: A gyomor nyombél-fekély betegség műtéti javallata és műtét utáni utókezelése a gyakorló orvos szempontjából. Budapest, Stephaneum Nyomda, 1945. 6, 2 p; 20 cm.
Lazarits Jenő dr.: A szigmabélsérülések ellátásáról. Különnyomat az Orvosok Lapjából. Budapest, Athenaeum Nyomda, 1946. 4 p; 21 cm.
Lazarits Jenő dr.: Bevált carbunculus-kezelés. Különnyomat az Orvosok Lapjából. Budapest, Athenaeum Nyomda, 1948. 4 p; 20 cm.
Lazarits Jenő dr.: Rosszul gyógyult, kettős alkarcsonttörések gyógyításáról. Magyar Sebészet, 1951.
Lazarits Jenő dr. és Major Zsuzsanna dr.: Ileitis terminalis. Major Zsuzsannával. Orvosi Hetilap, 1951. október 21. pp. 1373-1376. Orosz és francia nyelvű összefoglalás pp. 1378-1379.
Lazarits Jenő dr.: Gyermekkori felkarcsont supracondyler-törések ellátásáról. Magyar Sebészet, 1954.
J. Lazarits: Über einige praktische Fragen der Venenthrombose. Wiener Medizinische Wochenschrift, 1956.
Horn Zoltán dr. és Lazarits Jenő dr.: A visszér-thrombózis gyakorlati kérdései. Orvosi Hetilap, 1956. szeptember 16. pp. 1050-1054. Különnyomat Budapest, Athenaeum Nyomda, 1956. 14 p; 20 cm.
J. Lazarits: Die Behandlung des Diabetes bei chirurgischen Komplikationen. Zentralblatt für Chirurgie, 1959.
Lazarits Jenő dr.: Sztereoröntgen-felvételek alkalmazása a baleseti sebészetben. Különnyomat a Magyar Radiológiából. Budapest, Medicina, 1959. fol. 112-116; 25 cm.
Lazarits Jenő dr: A hegesedő idült pajzsmirigygyulladásról. Riedel-féle golyva. Magyar Sebészet, 1959/5.
Horn Zoltán dr., Lazarits Jenő dr., Alánt Oszkár dr.: A posztthrombotikus oedemák kezelése panthesinnel és hyderginnel. Orvosi Hetilap, 1959. január 11. pp. 77-78. Különnyomat Budapest, Athenaeum Nyomda, 1959. fol. 77-78; 29 cm.
Lazarits Jenő dr. és Alánt Oszkár dr: Hyperthyreosis szerepe a mellékvesekéreg-elégtelenség létrejöttében. Orvosi Hetilap, 1959. május 3. pp. 652-655. Különnyomat Budapest, Athenaeum Nyomda, 1959. fol. 652-654; 30 cm.
Lazarits Jenő dr.: Dringliche Chirurgie beim Säugling und Kind - H. E. Grewe (könyvismertetés). Orvosi Hetilap 1960. március 20; pp. 430-431.
Lazarits Jenő dr. és Rózsa Mária dr.: Az epe mikroflórájának vizsgálata epeköves betegekben. Orvosi Hetilap, 1961. szeptember 17. pp. 1788-1790. Különnyomat Budapest, Athenaeum Nyomda, 1961. 4 p; 28 cm.
Horn Zoltán dr., Lazarits Jenő dr., Nagy János dr., Fényes Györgyné dr., Palkovits Miklós dr.: A pajzsmirigybetegségek radiojód-diagnosztikai problémái. Magyar Radiológia 1962/4.
Lazarits Jenő dr., Horváth Nándor dr.: Vércukorszint változása a különböző anaestheticumokkal végzett műtéteknél. Magyar Sebészet 1964/1.
Lazarits Jenő dr., Horváth Nándor dr.: Sérült diabeteses betegek kezelése. Magyar Traumatológia, Orthopaedia és Helyreállító Sebészet. 1964/4.
J. Lazarits–O. Alánt: Chirurgische Eingriffe an den unteren Extremitäten bei Diabetikern. Acta Chirurgica 1965/3. szám; pp. 259-272.
Lazarits Jenő dr.: Sebészi szövődmények korszerű kezelése cukorbetegeknél. Kandidátusi értekezés, Budapest, 1965.
Lazarits Jenő dr., Nagy Sándor dr., Horváth Nándor dr.: A mechanikus vékonybél-ileus korai diagnosztikája. Orvosi Hetilap, 1971. február 7. pp. 316-320.
Lazarits Jenő, Horváth Nándor, Küttel Péter: Epekő okozta pylorus szenosisról. Magyar Sebészet 1971/3.
Lazarits Jenő dr., Alánt Oszkár dr., Alexy Győző dr.: Peroralis antidiabeticumok jelentősége a diabeteses végtag-gangraena és cukorbetegek gennyes szövődményeinek kezelésében. Magyar Sebészet 1971/5.
Lazarits Jenő dr., Alánt Oszkár dr., Kothe Werner dr., Faragó Ádám (ford.): Chirurgie bei Diabetes. Monográfia. Berlin: Verl. Volk u. Gesundheit; Budapest: Akad. Kiadó, 1973. 222 p; 24 cm.
Dr. György Ujváry, dr. Péter Küttel, dr. Jenő Lazarits: Antibiotische Behandlung der bakteriellen Gallenwegs- und Gallenblaseninfektion. Acta Chirurgica 1975/2; pp. 165-174.
Lazarits Jenő dr. (főszerk.): Fővárosi IV. kerületi Tanács Újpesti kórházának jubileumi évkönyve. Budapest, Újpesti Kórház, 1975. 268 p; 24 cm.

Halálának híre:

Magyar Nemzet 1976. április 22; p. 6. (családi hirdetés), Amerikai Magyar Népszava 1976. május 14; p. 14., Orvosi Hetilap 1976. október 31; p. 2686.  

Életútja, szakmai pályája a lexikonokban:
          
Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 3. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1981. p. 470.
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. XVIII. kötet Argumentum Kiadó és az MTA Könyvtára, Budapest, 1999. p. 116.
Kapronczay Károly: Magyar Orvoséletrajzi Lexikon. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2004. p. 369.
Kozák Péter: Névpont: http://nevpont.hu/view/11679

Egyéb írásokban:

Bangha Katalin: Emléklapok négy évtizedről. (Interjú dr. Küttel Péterrel.) Újpesti Napló 2008. december 12; p. 11.
Bóna Nándor: Csík Tibor, a „szélvész-öklöző”. In: Jászsági évkönyv 2017. p. 195.
Dr. Hollósi Antal: Dr. Lazarits Jenő. Újpesti Helytörténeti Értesítő 2011/4; p. 20.
Horváth Zsóka: Régi újságcikk a „Pesti Tőzsdé”-ben és ami utána következett. Népszava 1960. május 6; p. 3.
Hüttl Tivadar dr.: Lazarits J.- Alánt O. - Kothe W.: Chirurgie bei Diabetes. Könyvismertetés. Orvosi Hetilap 1974. november 10; p. 2708.

Összeállította: Valentyik Ferenc