Sári község lakosainak 1896. évi kiállása a választások tisztasága és szabadsága  mellett

A dabasi helytörténet ékesen tanúsítja, hogy jogelőd községeinkben mindig megbecsült dolog volt a szabadság, annak minden fajtája és típusa. 1848/49 és 1956 a legkézenfekvőbb, legismertebb bizonyíték erre, de a mintaadó helytállások közé tartozik Sári község 1896. december 17-i bíróválasztása is, melyet a csendőrök sortüze zárt le. A korabeli sajtó így számolt be az esetről:

„Sáriban december 17-én volt a bíróválasztás. A község választótöbbsége az eddigi bíróval szemben egy másik, jómódú gazdát óhajtott bírónak. Halász Jenő helyettes főszolgabíró a választás reggelén négy csendőrrel a községházában megjelenvén, a szobába csak alig néhány embert bocsátott be, azokat tudniillik, akikről tudta, hogy nem fognak neki ellenszegülni. A választók nagy többsége pedig jelöltjükkel az udvaron szorongott. Benn a teremben a főszolgabíró három jelöltet jelölt: a régi bírót, s más két embert, akiknek előre megmondta, hogy le kell mondaniok. Úgy is történt; az utóbbi két jelölt lemondott s ekkor Halász főszolgabíró a régi bírót kikiáltotta újonnan megválasztott bírónak. A teremben levők hallgatva fogadták ezt az eredményt, az udvaron türelmetlenkedő nép azonban tiltakozott az ilyen választás ellen, s berontott a községházába. Lármázva és fenyegetőzve tiltakoztak a kinevezés ellen. Hasztalan volt a csendőrök minden igyekvése, hogy a háborgó sokaságot lecsöndesítsék: a nép haragja annyira fenyegetővé vált Halász főszolgabíróra, hogy az ablakon át volt kénytelen menekülni. A főszolgabíró futása csak fokozta a nép dühét s az egyik ember izgatottságában rátámadt a csendőrőrsvezetőre s kezet emelt rá. A csendőrök ekkor a szobában összeszorult tömegbe lőttek: két ember azonnal meghalt, kettő haldoklik s négy szintén súlyosan megsérült. Fölösleges volt, hogy a csendőrök másodszor is lőjenek, mert a nép egymást tiporva menekült ki a községházából. A községben azóta folytonosan csendőrök vannak: a nép csöndesen viseli magát. A vizsgálatot az ócsai járásbíró és Zaudegiacomo-Marczer Károly dr. csendőrségi hadbíró vezeti.”
(Budapesti Hírlap 1896. december 20.)

A Szegedi Napló december 22-i tudósítása szerint a sortűzben nyolc embert ért találat.  
A Pesti Napló 6 nappal későbbi rövid híre szerint a helyszínen kilenc képviselő-testületi tagot azonnal letartóztattak, de az ócsai bíróság szabadon engedte őket, míg a halálos áldozatok száma négy főre nőtt.
Pest vármegye közgyűlése 1897. januári ülésén fél napig foglalkozott a véres bíróválasztással, melyről a legrészletesebben ismét a Budapesti Hírlap tudósított, négy leterített ember említésével. A hozzászólók többsége Halász Jenő főszolgabíró ellen fegyelmi eljárás indítását követelte, elítélő véleményüket hangoztatva. Halász Jenő azzal védekezett, hogy ő szocialistát nem jelölhetett. Úgy gondolta, hogy távozása után a nép nyugodtabb lesz. A megye vezető tisztségviselői a főszolgabíró mellett érveltek. A helyzet megoldásaként, egy kompromisszumos javaslat hatására végül maga Halász Jenő kérte a fegyelmi eljárás indítását. Az 1897 áprilisában befejeződő vizsgálat a főszolgabírót érdemben elmarasztaló intézkedés nélkül zárult. Az eset a Magyarországi Szociáldemokrata Párt ötödik kongresszusán is szerepelt, három halott névnélküli említésével. Hosszas nyomozás után, a véres eseményeket követően közel két évvel később, 1898 novemberében a Pestvidéki Törvényszék 28 választót hatóság elleni erőszakkal vádolt meg. A több napig elhúzódó tárgyalásra 38 tanút idéztek be Sáriból. A jogerős ítélet végül 1899 májusában született meg, melyben a fölbujtónak tekintett Mráz Pált és Janicsák Istvánt két-két hónapi, Újvári Istvánt, ÚjváriJánost és Garajszki Józsefet hat-hat heti, a többi vádlottat pedig nyolc-nyolc napi fogházzal sújtották. A csendőri túlkapás lehetősége, eljárásuk arányosságának, szabályszerűségének, jogszerűségének vitatása a per során fel sem merült.

A szabad választás jogáért kiálló, s életükkel fizető áldozatok pontos létszámának és neveiknek széleskörű megismerésére Sári község plébániájának anyakönyvei szolgálnak hiteles forrásul.   A Halottak anyakönyvének adatai szerint 1896. december 17-én a csendőrök két helyi földművest lőttek le („Bíróválasztáskor a csendőrök lelőtték”). Kosztolányi János 43 évesen vált áldozattá, özvegye Csernák Apollónia, akivel 20 évig élt házasságban és 5 árva maradt utána. A másik áldozat az 58 éves Petrányi János, akit felesége, Gombár Mária és két árvája gyászolt. Mindössze két nappal később, december 19-én újabb helyi földművessel, a bíróválasztásnál kapott sebeibe belehalt Krigel Pállal nőtt az áldozatok száma. Krigel Pál, Kisziczki Erzsébet férje 34 éves volt, 11 éve élt házasságban és négy árvája maradt.

Az áldozatok és a per vádlottjai egyszerű földműves emberek voltak.  Igazságérzetüknek adtak hangot és véleményük mellett határozottan, az életük kockáztatásával is kiálltak. Példájuk tankönyvekbe illő, mintául szolgálhat az utókor számára, mindenképp megörökítést érdemel, jelentősen gyarapítója értéktárunknak is.

Bibliográfia
(időrendben)

Budapesti Hírlap: Két véres bíróválasztás. 1896. december 20. p. 7.
Szegedi Napló: Véres községi választások. 1896. december 22. p. 6.
Pesti Napló: A sári bíróválasztás. 1896. december 28. p. 5.
Budapesti Hírlap: Pestmegye közgyűlése. 1897. január 12. p. 10.
Pesti Napló: A sári bíróválasztás. 1897. január 12. p. 4.
Pesti Napló: Pestmegye a kvótaemelés ellen. 1897. április 13. p. 4.
Népszava: Különös események. 1897. június 11. p. 6.
Budapesti Hírlap: Véres bíróválasztás. 1898. november 26. p. 9.
Budapesti Hírlap: Véres bíróválasztás. 1899. május 5. p. 9.
Pesti Napló: A sári bíróválasztás. 1899. május 5. p. 7.
Krizsán László: Bíróválasztás Sári községben. Pest Megyei Hírlap 1961. január 3; p. 3.
Krizsán László: Az 1919-es tanácshatalom és előzményei Pest megyében. In: Keleti Ferenc, Lakatos Ernő, Makkai László: Pest megye múltjából 1. Budapest, 1965; p. 304.
Dr. Petri Edit: Adalékok a négy község történetéhez 1872-1944. In: Dr. Petri Edit – Dr. Torzsa István (szerk.): Tanulmányok a 700 éves Dabas történetéből. Dabas, 1975; p. 214.
Czagányi László: Ezer dabasi pillanat. Dabas, Pressman Bt., 2010; p. 261.
Pásztor Győző: A Sári plébánia 300 éve. Kucsák Könyvkötészet és Nyomda, Vác, 2016. p. 656.
Valentyik Ferenc:
- Véres bíróválasztás Sáriban. Dabasi Újság 2016. december; p. 18.
- Véres bíróválasztás Sáriban. Honismeret 2018/1; pp. 60-62.

Összeállította: Valentyik Ferenc