Zlinszky György (1806-1879) pályájának dabasi vonatkozásai

Zlinszky György földbirtokos, országgyűlési képviselő 1806. március 27-én született Gyónon. Édesapja Zlinszky Antal (1767-1830), aki joggyakorlata után átvette a gyóni birtokon a gazdálkodást. Felső-Dabason, 1789. január 25-én kötött házasságot dichkei Kovách Máriával (1767-1842). Frigyükből hat gyermek született (János, Antal, Mária, László, György, Ágnes). György tehát az ötödik gyermekként, és a legkisebb fiúként látta meg a napvilágot. Gyermekkorát Gyónon töltötte. Iskoláiról nem maradtak fenn konkrét adatok, de a család tradíciói a jogi képzést teszik a legvalószínűbbé. Az izsáki Süttő Máriával kötött házasságából 1833 és 1840 között négy gyermek született. Dr. Zlinszky János családtörténeti leírása szerint víg kedélyű, társaságkedvelő, színes, bohém ember volt, aki szívesen legyeskedett a nők körül. Házassága révén Izsák legnagyobb birtokosai közé emelkedett, így 1840 után párhuzamosan apósa birtokán és Gyónon is gazdálkodott. A reformkor eszméi iránti fogékonyságának bizonyítéka, hogy László testvérével és a Halász család számos tagjával együtt közreműködött a Dabas Gyóni Olvasó Társaság 1843. január 7-i megalakulásában. Kossuth hívének számított, de 1848-ban még nem emelkedett ki a közélet résztvevői közül. Az 1848. júniusi választáson jelöltként indult, de végül visszalépett s Halász Boldizsár lett a körzet képviselője. 1853-ban tagja volt a Magyarországra először látogató Erzsébet királynőt fogadó Pest megyei küldöttségnek, s ezt követően egyre jobban bekapcsolódott a megyei közéletbe. 1861-ben országgyűlési képviselővé választották a keceli körzetben. A június 1-i éles hangvételű, hazafias, osztrákellenes beszéde nagy sajtó visszhangot kapott és különnyomatban is megjelent. Későbbi aktivitását a képviselőházi napló ékesen tanúsítja, de az 1865. évi választáson kimaradt az alkotmányozó országgyűlésből. 1867-ben a vármegye törvényszéli elnöke lett. Az 1869 évi választásokat követően újból a keceli körzet képviselője. A ciklus során erélyesen támogatta Ráday Gedeon statáriális eljárását a betyárvilág felszámolására, aki a statáriumot időnként éppen a gyóni Zlinszky – kúriából irányította.
Képviselőházi beszédei mellett kéziratban versei is maradtak.

1879. január 24-én késő délután, este fél nyolckor, életének 73. évében szélhűdésben hunyt el Budapesten, a József utca 4. szám alatti lakásában. Temetésére január 26-án délután 3 órakor került sor a felső-dabasi temetőben. Az engesztelő szent misét január 27-én délelőtt 9 órakor tartották a józsefvárosi plébánia templomban.

Alakját Vay Sándor/Sarolta több történetébe beleszőtte, de a „Hogy maradt ki Zlinszky Gyuri az alkotmányból?”  című tárcában külön is adózott emlékének. Az alábbi részlet híven jellemzi a korszak egyik messze földön híres gavallérját:
„Arról már emlékeztünk, hogy Zlinszky Gyuri in illo tempore nyalka, rangos gavallér volt – és nagy selyma az Úr színe előtt. Hozzá még csupa szellem, bon-motjai máig szállóigék a vármegyében, de még azontúl is, mert három vármegye szépasszonya bizonyíthatja, micsoda legény volt Zlinszky Gyuri – az ő dédelgetett kedvencük.  Egyszeribe öröm, vígasság vert tanyát abban a kastélyban, kúriában, ahová a fekete, göndör hajú, kékszemű gavallér négyese befordult. Szó, ami szó, csak a menyecske-féle örvendezett azonban. A férjurak bizony inkább dohogva, kénytelen-kelletlen szívességgel, merducúl fogadták a veszett hírű Don Juant.

Élhette világát Zlinszky Gyuri. Földi javakkal is megáldotta Isten ő szent felsége bőven, s ő nem fukarkodott ebbéli javain mindenféle gyönyörűségeket megszerezni. Sok a jóból is megárt azonban. Később megunjuk a kakasgyufa szerepét, amely mindenhol tüzet fog – szolid svéd gyújtószerszámmá leszünk apródonként, amely csupán csak a saját skatulyáján lobban lángra. Vulgó – házi tűzhely után sóvárgott György úr is s szemre vette egyik-másik ámbitusos porta kisasszony-leányát. Válogathatott – válogatott is. Sőt még furfangos cselhez is folyamodott. Akár valami mesebeli princ, álruhában akarta megismerni a jövendőbelijét. Neki ne dicsérjék, mint presumtiv kérőnek, hogy tud mosni, szapulni, főzni, varrni a kisasszony, vagy, hogy érti a virágnyelvet, titokban „költ” is, ha azt hiszik, hogy az ábrándos fajta kelendőbb. Mert valahány leány, mind valamennyi szorgalmatos Márthává, vagy ábrándos Júliává lesz, ha kérő áll a házhoz. Hej, de sok jó pártit ajánlottak Zlinszky Gyurkának a jó nénikék! Mindeniknek megvolt a maga legszebb, legjobb jelöltje. Sütthő Micinek, az izsáki gazdag, öreg Sütthő egyetlen leányának is jó hírét hallotta. Ő azonban azt tartotta, ki-ki magának házasodik, saját szemével akart meggyőződni – de ravasz csalafintasággal igyekezett a földicsért lányka közelébe:

"Egyszer egy királyfi
Mit gondolt magába –
Ihajja, csuhajja,
Öltözött kocsisi ruhába…"

György is ilyenformán tett. Akkoriban jurátusa volt éppen a tekintetes nemes vármegyének s megkérte a főszolgabíráját, ha Izsákra mennek, ne, mint esküdtet, de mint hajdúját vigye magával. Nagy ebédek, úriszékek alkalmával vendég hajdúk is felszolgáltak az asztalnál. Zlinszky Gyuri is hordta a tálakat, váltott tányért, töltögette a bort, s a Sütthőék hosszú ebédjei, az ott töltött napok alatt bőségesen kitapasztalta, milyen fáradhatatlan, gondos gazdasszony, milyen jólelkű, jószívű leány a Mici kisasszony. Igazat mondtak ezúttal a kommendáló nénémasszonyok.

De mekkora lett Sütthőék bámulata, amikor néhány hét múlva már valóságos formájában, esküdti rangjában állított be főszolgabírájával Sütthőékhez.
- Még ilyen selymát! Hát Zlinszky Gyuri volt az a sárga zsinóros, kékdolmányos nyalka vármegyehuszár, aki valamennyi szobaleányt megcsipkedett, megsivalkodtatott, aki olyan fáintosan tudta körülhordani a pecsenyés tálat?!
Hogy úri formájában még jobban szemet szúrt Gyurka úr, azt talán mondanunk is felesleges. Micike bizony csakhamar megadta magát a gavallér heves ostromának. Befogadta szívébe – s nemsokára hetedhét országra szóló lakodalom lett a vége, olyan, ahol csak lé is hétféle volt és ahol a kutyák is kávéztak…”

Összességében Zlinszky György korának országosan ismert személyisége volt, akinek közéleti pályája 1848/49 után bontakozott ki. Városunkhoz születésével, gyermekkorával, példaadó reformkori elkötelezettségével és gazdálkodásával kötődik. Izsákon a helytörténeti munkákban a kor legnagyobb földbirtokosai között tartják számon, s közéleti tevékenységét elismerve, alakját örökítve, utcát neveztek el róla. Pályájának dabasi vonatkozásai értékes része kulturális örökségünknek, jelentősen gyarapítja értéktárunkat.

Bibliográfia

Zlinszky György országgyűlési hozzászólásai a Képviselőházi Naplóban.

Czagányi László: A Dabasi Református Egyházközség története tulajdon iratai tükrében. Dabas, 1993; pp. 68-69, 74.

Degré Alajos: Akikről a történelem hallgat. Budapesti Hírlap 1887. január 29; pp. 1-4.

Fővárosi Lapok:
- Halálozások: Zlinszky György. 1879. január 28; p. 106.
- Egyveleg Zlinszky Györgyről. 1879. február 23; p. 218.

Galgóczy Károly: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája I. Budapest, 1876; p. 247.

Katholikus Hetilap: Halálozások: Zlinszky György. 1879. január 30; p. 39.

Magyarország és a Nagyvilág: Halálozások: Zlinszky György. 1879. február 2; p. 79.

Nyáry Pál és Zlinszky György beszédei. Wodianer nyomda, Pest, 1861. 16 pp.

Zlinszky János:
- A gyóni Zlinszky család dabasi otthona. In: Kerekes László, Tapodi Katalin (szerk.): Építészeti értékek Dabason. A klasszicista kúriák múltja és jelene. Dabas, 1999; pp. 76-77.
-  A gyóni Zlinszky-család. Dabas, 2009; pp. 48, 57-61. 85.  

Vasárnapi Ujság: Halálozások: Zlinszky György országgyűlési volt képviselő. 1879. február 2; p. 78.

Gróf Vay Sándor: Hogy maradt ki Zlinszky Gyuri az alkotmányból? Pesti Hírlap 1907. június 9; pp. 33-36.

Összeállította: Valentyik Ferenc