Dabasi Halász Péter (1676-1741) katonai pályafutása

Dabasi Halász Péter 1676. június 3-án született Gyónon. A családi leszármazási tábla szerint édesapja Halász Ferenc, míg édesanyjáról sajnos nincs adatunk. Az elsőszülött Péter testvérei: Pál (aki minden bizonnyal nem érte meg a felnőtt kort), János, István, Mihály, Kata és Zsuzsanna. Katonaként előre-menetele szakirodalmi adatok szerint: II. Rákóczi Ferenc seregében 1704-ben lévai hadnagy, 1705-1706-ban százados a karabélyos regimentben, 1707-ben Palocsay György generális vicéje, 1710-ben ezereskapitány. 1711. május 1-én aláírta a szatmári békét, utána felesküdött III. Károly királyra és az osztrák seregben folytatta pályafutását. 1716-ban és 1717-ben a törökök elleni harcokban tüntette ki magát Temesvár és Belgrád alatt Savoyai Jenő seregében. A korabeli krónikások több párbaját is feljegyezték, melyet a két szembenálló sereg előtt vívott török vitézekkel. Két alkalommal a törökök orvul meglőtték párbaj közben, súlyos-veszedelmes sebeket okozva. Tanúja volt e sikereknek Savoyai Jenő herceg és Pálffy János tábornagy is. Az 1735-ös Péró-féle lázadás leverésében is komoly szerepet vállalt magára, jutalmul a király képével ékesített aranyláncot kapta, mely akkoriban a legnagyobb katonai kitüntetésnek számított. 1740-ben Mária Terézia trónra lépése, azaz a nőágú öröklés miatt Poroszország és Ausztria között kitört az úgynevezett sziléziai háború. Pest vármegye a pozsonyi országgyűlés felajánlása alapján két huszárezredet állított föl. Az egyiknek lett a parancsnoka a nagy katonai tekintélynek számító, hatvannégy éves Halász Péter, míg a másiké a pilisi Beleznay János. Halász Péter ezredében szolgált fia, Zsigmond is, előbb hadnagyként, majd főhadnagyként. Ezt a helyzetet örökítette meg Vay Sándor/Sarolta „A két Halász” című történetében. Gyóni Halász Péter nimbuszát jól adja vissza az elbeszélés következő részlete:
„Egy alkalommal sebet kapván, nagy láza volt és a felcser nem engedte meg, hogy részt vegyen az ütközetben. Halász sátrában hallva azonban a riadót, mely az ellenség közeledését jelentette, levánszorgott ágyáról, magára szedte ruháit, de csizmáit már nem volt ereje felhúzni és mezítláb ült nyeregbe. A tanult huszárló, gazdája szavát megismerve, régi szokásként odavitte, ahol legnagyobb volt a veszély. A poroszok csapata, meglátva a nagy betegnek gondolt Halászt, már puszta jelenlététől elvesztette fejét és a magyarok csakhamar fényes győzelmet arattak.”

Halász Péter a hadjárat során végül 1741. június 7-én, Porosz-Sziléziában, Teschen városában hunyt el, ahol nagy, ezredesi pompával temették el.

Családi életét illetően 1712-ben, Léván esküdött örök hűséget Bottyán Katalinnak, a legendás Bottyán János, vagy közismert nevén Vak Bottyán generális azonos nevű rokona leányának. Ők tekinthetők a Halász család gyóni ága alapítóinak. Házasságukból négy gyermek született: 1714-ben Mária, majd három évvel később, 1717-ben a már említett Zsigmond, 1719-ben Borbála és végül 1723-ban Péter. Az alsódabasi és gyóni földek 1720 júniusában nádori adománylevéllel kerültek a Halász testvérek birtokába, oly megoszlásban, hogy István, János és Mihály lett az alsódabasi határ tulajdonosa, a gyóni rész pedig Péter birtokába került. Lényeges információ, hogy akkoriban a gyóni határ gyakorlatilag a török időkben elnéptelenedett pusztákból állt. A betelepítés az 1730-as évek elején kezdődött, magyar anyanyelvű, református jobbágyokkal. (A község első bíróját a Lakos-család adta, 1740-től már prédikátort is tartottak, az első templomot pedig 1751-ben építették.) Azaz Halász Péter és Bottyán Katalin szerepe Gyón község betelepítésében is meghatározó.

Dabasi Halász Péter utóéletében számos érdekességet találunk:
- Az 1896 évi Ezredéves Országos Kiállítás történelmi főcsoportjának egyik szenzációja volt Halász Péter egykori személyes tárgyainak bemutatása. A hivatalos katalógus és a sajtótudósítások Gyóni Halász Béla érdemeként rögzítik az ereklyék közszemlére bocsájtását. Így a 6674-es számon megtekinthető volt Halász Péter kurucezredes kantárja, a 6705-ön Halász Péter halotti zászlójának rajza, a 6710-en Halász Péter kuruc ezredes evőeszköze, míg a 6711-en az aranylánca, melyet a Péró-lázadás leverésért kapott.

A jelentősebb kiállított tárgyak leírását dr. Czobor Béla akadémikusnak köszönhetően ismerhetjük meg:
„Kantár. Fekete bőrszíjból, mely domború ezüst pitykékkel és boglárokkal van ékesítve. A homlokdíszt egymást keresztező két ezüst láncz képezi, melynek közepén öntött ezüstből egyfejű sas látható, mellén czímerpaizsba zárt hét várral (Rákóczy és Erdély czímeréből véve). A zablatengely végein egy nagy öntött és vésett ezüst boglár, angyalfejjel. A nyaklón áttörtmívű ezüst félhold lóg.
Farmatring. fekete bőrszíjból, mely 46 domború, síma ezüst pitykével és két angyalfejet ábrázoló, öntött ezüst boglárral van ékesítve.
Szügyellő. Fekete bőrszíjból, mely 39 drb domború, sima ezüst pitykével van ékesítve. Közepén keleties díszítésű, nagy, öntött ezüst boglár. Mind a három dabasi Halász Péter, előbb II. Rákóczy Ferencz testőr-kapitánya, utóbb császári ezredesé volt. 1676– 1741. Kiállította: gyóni Halász Béla.
Tarsoly, kettős, borjúbőrből, külső lapja vörös posztóval bevonva, melyre gazdag diszítmények között arany fonállal a német császári korona s alatta F. II. monogramm van kihímezve. I. Ferencz mint magyar király 1792– 1835-ig uralkodott. Mint német császár II. Ferencz néven (1804– 1835-ig). Szíjazata arany fonállal kivarrott, vörös szattyánbőrből készült, melyet három tűzben aranyozott sima kerek, sárgaréz boglár és három ugyanolyan mívű csat ékesít. Kiállította: Gyóni Halász Béla.
Nyakláncz. S-alakú, kettő-aranyszemekből. Hossza: 57,5 czentiméter. Rajta síma aranykarikán lóg. III. Károly király nagy, tojásdad alakú aranyérme, melynek előlapján a király babérkoszorús, pánczélos mellképe és CAROLUS • VI • D • G • R • I • S • A • GE • HI • HU • BO • REX körirat, hátlapján pedig CONSTANTIA • ET • FORTITUDINE körirat s felhők között lebegő földgömb látható. Az egésznek súlya 270 gramm.
Dabasi Halász Péter ezredesé volt, s azt III. Károly királytól a Peró-lázadás leverése alkalmából kitüntetés gyanánt kapta. Halász Péter született 1676-ban. 1703-ban II. Rákóczy Ferencz fejedelem testőrkapitánya. 1711-ben aláírja a szatmári békét s a császári seregben vállal szolgálatot. 1716-ban a törökök ellen harczol. 1735-ben báró Orczyval együtt a Peró-féle lázadást veri le, a miért III. Károlytól kapja e nyaklánczot. Mint ezredes vesz részt az 1741-iki porosz hadjáratban, hol Sziléziában Teschenben sebet kap és június 7-én meghal. Kiállította: Gyóni Halász Béla.”

Az 1896-os millenniumi ünnepségsorozat csúcspontján, „június 8-án reggel kilenc órakor a Vérmezőről indult az a díszmenet, mely a koronát átvitte a Mátyás templomból az Országházba. A díszmenet indulását, melyben a szinte minden vármegye képviseltette magát a királyi pár és sok más Habsburg főherceg és főhercegnő is megtekintette. A rövid díszülés után, melyet a Kupolacsarnokában tartottak és ahol a királyi párt Szilágyi Dezső, a képviselőház elnöke köszöntötte a menet tovább vonult és koronát visszavitte a Budai várba. Ez az ülés volt az első, az új, még teljesen be nem fejezett Országházban.” A sajtótudósítások szerint Pest megye 70 tagú bandériuma Halász Péter kuruc főstrázsamester egyenruhájában vonult fel. A zászlótartó dabasi Halász Zsigmond főszolgabíró volt, a díszőrséget Halász Móricz és Halász Péter adták. A Vasárnapi Ujság a kuruc főstrázsamester egészalakos grafikáját is közölte.    
- Szendrei János (1857-1927) művészeti író derítette ki 1905-ben, hogy az egyik lelkiismeretlen német kiadó úgy használta ki Halász Péter katonai jó hírnevét és ismertségét, hogy Stefano della Bella (1610-1664) olasz rajzművész egyik magyar viseletet bemutató lovas portréját az olvasókat megtévesztve Halász Péter ábrázolásaként publikálták kiadványukban, holott a magyar vitéz a művész halála után 12 évvel született, azaz nyilvánvalóan nem találkozhattak egymással, nem ismerhették egymást.
- Ugyanakkor 1966-ban a Magyar Nemzeti Múzeum a sárospataki múzeum részére 12 kisméretű, 38,5x28 cm nagyságú olajképet vásárolt. Ezek a XVII-XVIII. század fordulójának viseletében férfiportrékat ábrázolnak. Tíz hátlapján az ábrázolt személy neve olvasható volt, kettő ismeretlen. A rendkívül rossz állapotú képek Sárdy Lóránd festőművész által restaurálásra kerültek, s jelenleg a „Rákócziak dicső kora” kiállításon láthatók. Eladója közlése szerint eredetileg húsz képből állt az arcképcsarnok. A képek az 1708-as sárospataki országgyűlés alatt készültek, az ott jelenlévő tisztek egy csoportját örökítette meg a ma már ismeretlen festő. A sorozat Dabasi Halász Pétert ábrázoló portréja hitelesnek tekinthető, leltári száma: 80. 6. 3., része a múzeum állandó kiállításának.

- A mai gyóni reformátusok tiszteletét mutatja a „Gyóni Halász Péter Református Alapítvány” elnevezés. Az alapítvány az egyházközség közösségi, társadalmi tevékenységét segíti.

Összességében Dabasi Halász Péter számon tartott alakja a magyar hadtörténelemnek, továbbá Gyón község benépesítésében, a református jobbágyok letelepítésében is meghatározó szerepet játszott. A Rákóczi szabadságharc időszakát tárgyaló történeti munkák egész sora idézi alakját, katonai pályafutása jelentősen gyarapítja települési értéktárunkat.

V. F.

Bibliográfia

Bánkúti Imre: Ezereskapitányok arcképcsarnoka. História 1979/1; p. 35.

Czagányi László:
- A Halász család helye és szerepe Dabas történetében. Dabas, 1992. 13 p.
- A Dabasi Református Egyházközség története tulajdon iratai tükrében.  Dabas, 1993; p. 9.
- A dabasi Halász család. In: Kerekes László, Tapodi Katalin (szerk.): Építészeti értékek Dabason. A klasszicista kúriák múltja és jelene. Dabas, 1999. pp. 75-76.

Czobor Béla, Szalay Imre (szerk.): Magyarország történeti emlékei az 1896. évi ezredéves országos kiállításon. Kiadta Gerlach Márton és Társa Budapesten és Bécsben, 1897-1901. http://vmek.uz.ua/00900/00941/html/doc/c100756.htm

D’Artagnan: A két Halász. In: Régi magyar társasélet I. Athenaeum Rt., Budapest, 1900; pp. 19-28.

Galgóczy Károly: Pest-Pilis-Solt-Kiskun Megye monographiája III. Budapest, 1877; p. 355.

Halász Bálint: Dabasi és gyóni Halász család. Családtörténeti jegyzetek 1914/2; pp. 37-49.

Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi szabadságharcban? Budapest, 2005. p. 178.

Kiss József: Hadkötelezettség és hadiadó egy koronabirtokon 1731-től 1745-ig. Hadtörténelmi Közlemények 1986/1; p. 292.

Matlekovits Sándor (sorozat szerk.): 1896-iki ezredéves országos kiállítás: a történelmi főcsoport hivatalos katalógusa 2. füzet. A renaissance-épület földszintje.  Kosmos Műintézet, Budapest, 1896; p. 366, 367, 368.

Mitták Ferenc: Rákóczi fája Dabason – Bottyán Kata esküvője. In: Az utolsó bátéi táltos, Rákóczi fája Dabason és más regék, mondák, történetek. Dabas, 2009; pp. 68-72.

Dr. Párdányi Miklós: Dabas és környéke története a török hódoltság korától az 1848. évi forradalomig (1526-1848). In: Dr. Petri Edit (szerk.): Tanulmányok a 700 éves Dabas történetéből. Dabas, 1975; pp. 55-115.

Pogány György: Pereskedés Dabas faluért. Pest Megyei Hírlap 1994. május 21; p. 21.

Dr. Szendrei János: A magyar viselet történeti fejlődése. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1905; p. 23, 87, 91.

Szokolay Kornél: A június 8-diki díszmenetből. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye bandériuma. Vasárnapi Újság 1896. augusztus 23; pp. 562 (portré), 563.   

Tamás Edit: II. Rákóczi Ferenc relikviái a sárospataki gyűjteményekben. In: Csatáry György (szerk.): Rákóczinak dicső kora. Ungvár, II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola, 2012. pp. 209-218. Dabasi Halász Péter portréja: p. 233.  
                            
Thaly Kálmán: Tényleges létszámok és hadi fölszerelés Rákóczi hadseregének ezredeiben. Hadtörténelmi Közlemények 1891. 4. kötet; p. 19, 179.

Valentyik Ferenc: A Gyóni Református Egyházközség történetéről. A kézirat szövege elhangzott a gyóni református templomban, a Reformáció 500. évfordulójára emlékező rendezvényen, 2017. március 19-én.

Összeállította: Valentyik Ferenc