Dabasi Halász Boldizsár (1806-1882) reformpolitikus életútja és nézetei a 19. század régi jó táblabíráit idézi. Dabasi Halász László és bátori Sigray Mária gyermekeként Gyónon született 1806. február 12-én. Szülei kilenc gyermeket neveltek. Házát, kúriáját manapság - az öröklő fia neve után - Halász Zoltán kúriaként ismerjük.
Boldizsár nevelésében nagy hangsúlyt kapott a tudás, tanulás fontossága és a közérdek, közjó szolgálata. A nagykőrösi református gimnázium elvégzése után a debreceni kollégiumban volt bölcsészhallgató, majd Pesten jogásznak tanult. Az ügyvédi esküjét 1829 júniusában tette le, diplomáját 1830 márciusában hirdették ki Pest vármegye közgyűlésében. Halász Eleonórával (1820-1902), távoli unokatestvérével 1840-ben kötött házasságot, melyből két fiú, Zoltán (1842-1904) és Orbán (1847-1901), született. Bár a történeti munkák többsége az 1848-as szabadságharctól tárgyalja munkásságát, közéleti részvétele már korábban elkezdődött. A reformkor eszméit nagy fogékonysággal élte meg. Pesti tanulmányai időszakában Gróf Széchenyi István eszméi hatottak rá leginkább, azonban az 1832-1836-os reformországgyűlés vitáit megismerve a mindössze négy évvel idősebb Kossuth Lajos lelkes hívévé vált. Amikor Kossuthot 1837 májusában bebörtönözték, Wesselényihez csatlakozva segítette a támasz nélkül maradt család Alsódabasra való költözését. 1841 májusában Pest vármegye táblabírájává választották. 1843-ban egyike a Dabas-Gyóni Olvasó Társaság alapítóinak, míg korábban az alsódabasi nemesi kaszinó működtetésének volt tevékeny részese. A megyegyűlésben Kossuth táborát erősítette. Politikai pályája az 1848. június végi népképviseleti választást követően teljesedett ki. A szavazáson a voksok 67,8 %-ával nyert, de a vesztes konzervatív tábor megtámadta mandátumát, azonban a vizsgálat igazolta a választás szabályosságát. Országgyűlési munkáját nagyfokú aktivitás jellemezte, olykor hetente több hozzászólással. A ház radikális szárnyán foglalt helyet, pl. Táncsics Mihállyal és Nyáry Pállal együtt. Tagja lett a „Radical Párt”-nak is. 1849-ben tevékeny szerepet vállalt a Habsburgok trónfosztásában, sőt Kossuth nézeteit meghaladva egyúttal a köztársaság kikiáltását is kezdeményezte. Kossuth azonban ezt nem tartotta időszerűnek.
A szabadságharc bukása után számos kiváló kortársához hasonlóan őt is halálra ítélték, de végül amnesztiát kapott. A passzív ellenállás éveiben visszavonult birtokára, és kezdetben egyházi, közbirtokossági ügyekben járt el, majd a vármegyei közéletbe is bekapcsolódott. 1861-ben tért vissza képviselőként az országos politikába, majd 1865-ben és 1869-ben is újraválasztották. Élete utolsó 10 évében a Pest megyei gyűléseken vett részt, s nézeteiben konzervatív vonások is megjelentek.
Helytörténetünk legkiemelkedőbb alakjainak egyike 1882. augusztus 15-én, tüdőszélhűdésben hunyt el gyóni otthonában. Kora közéletének országosan ismert és népszerű alakja volt, halálának hírét augusztus 18-án közölték a lapok.
A temetésre augusztus 18-án délelőtt 10 órakor, az 1853-ban nyitott alsódabasi református újtemetőben került sor. A nagy létszámú gyászoló közönséget jobbára a környék értelmisége, a dabasi Halászok kiterjedt rokonsága adta, de nagyon sokan jöttek a megye távolabbi részeiről is. Tisztelői szebbnél szebb koszorúkkal borították be az elhunyt koporsóját. „A gyóni és a dabasi református lelkészek gyászbeszédei után Földváry Mihály alispán ecsetelte a nagy veszteséget, mely Pest megyét egyik legbuzgóbb bizottsági tagjának,» a régi jó táblabírónak «elhunyta által érte.”
Az utókor megbecsülését a Városi Könyvtár elnevezése és Janzer Frigyes 2000-ben készült bronz mellszobra jelzi. Dabasi Halász Boldizsár példaadó alakja helytörténetünknek, életútja, közéleti tevékenysége jelentős hozadéka települési értéktárunknak.
V. F.
Bibliográfia
Saját újságcikkei:
- Tájékoztatás a megürült lelkész-állomás betöltése körül. Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok 1864, p. 941, 1009, 1048, 1151, 1185, 1209.
- A Pesti Királyi Egyetem és a felekezetesség kérdése. Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok 1866. július 22; p. 901-905.
Országgyűlési hozzászólásai a Képviselőházi napló köteteiben.
Halálának híre, temetése, nekrológ:
Fővárosi Lapok 1882. augusztus 18; p. 1175.
Fővárosi Lapok 1882. augusztus 20; p. 1188.
Vasárnapi Ujság 1882. augusztus 20; p. 545.
További publikációk:
B. J.: Híres férfiak arczképcsarnoka – XVII. Halász Boldizsár (paródia). Borsszem Jankó 1868. július 5; p. 330.
Czagányi László:
- A Halász család helye és szerepe Dabas történetében. Dabas, 1992. 13 p.
- A Dabasi Református Egyházközség története tulajdon iratai tükrében. Dabas, 1993; p. 68, 69, 75.
- A dabasi Halász család. In: Kerekes László, Tapodi Katalin (szerk.): Építészeti értékek Dabason. A klasszicista kúriák múltja és jelene. Dabas, 1999. p. 75-76.
- Helytörténetünk legnagyobb alakja – dabasi Halász Boldizsár. In: Politikusok, honvédek, honvédtisztek. Dabas, 2008; p.7-35.
- Dabasi Halász Boldizsár. In: Cz. L.: Ezer dabasi pillanat. Dabas, Pressman Bt., 2010; p. 398-400.
Csinos Antalné, Farkas Józsefné: Történelmi arcképcsarnok – Halász Boldizsár. In: Dabas nagyközség évkönyve 1973. Dabas, 1975. p. 129.
Halász Bálint: Dabasi és gyóni Halász család. Családtörténeti jegyzetek 1914/2; p. 37-49.
Szabó Attila, dr.: Halász Boldizsár. In: Pálmány Béla: Az 1848/49. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Magyar Országgyűlés, Budapest, 2002. 1368 p.
Sztavinovszky Győzőné: Nevezetes személyiségek Dabas múltjából: Dabasi Halász Boldizsár. In: Kerekes László (szerk.): Dabas helytörténeti értékei. Dabas, Kossuth Művelődési Központ, 2011; p. 15-16.
Valentyik Ferenc:
- Jeles évfordulók a Halász családban. Dabasi Újság 2016. augusztus; p. 17.
- Dabasi Halász Boldizsárra emlékezünk. Dabasi Újság 2017. augusztus; p. 18.
Összeállította: Valentyik Ferenc
