„Szmrek Benjámin gazdálkodó (Sári, 1934. 02. 04.-Budapest, 1957. 09. 05.)

1957. január 7-én tartóztatták le. Első fokon a Pest Megyei Bíróság Boros János vezette tanácsa szándékos emberölés vádjával tizenöt évi börtönbüntetésre ítélte 1957. március 11-én. Cselekményét a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Radó Zoltán elnökletével szervezkedésben való részvételnek és gyilkosságnak minősítette, ezért ítéletét halálbüntetésre súlyosbította 1957. szeptember 2-án. Három nap múlva kivégezték.
A négy elemi elvégzése után szülei földjén kezdett el dolgozni, majd 1951-ben a fővárosba jött, és a Ferencvárosi Malomnál helyezkedett el. 1954-ben visszament a családi gazdaságba. Ugyanebben az évben, ingó vagyon megrongálása címén, száz forint pénzbüntetésre ítélte a dabasi járásbíróság. A következő évben lopásért hat hónap börtönbüntetést kapott, amelyet a tatabányai büntető munkahelyen töltött le. Kegyelemmel szabadult 1956 márciusában. Fél évig a Soroksári Állami Tangazdaságban dolgozott, majd 1956 nyarának végén hazaköltözött szüleihez, ahol a családi gazdaságban segített, emellett napszámba járt. 1956-ban megnősült, gyermekük nem született.
1956. október 28-án a rádió hírei hatására Sáriban a szikvízüzem volt tulajdonosa visszavette üzemét, a kocsmáros hazaszállíttatta korábban elkobzott felszerelését, melyben a falu fiataljai segítették őket, nekik itallal fizettek. A részben italos társaság ezt követően határozta el, hogy Sáriban is létrehozzák a nemzetőrséget, ennek érdekében Dabasra indultak fegyverért. A rendőrőrsön Kovács Imre törzsőrmester teljesített szolgálatot, aki a felszólításra átadta Szmrek Benjáminnak a pisztolyát. Ennek ellenére egyikük megütötte, majd hátba szúrta a rendőrt. A visszaérkező őrsparancsnokra, Barta Bertalanra ugyancsak rálőttek, Szmrek hiába próbálta védeni, ezt az őrsparancsnok a bírósági tárgyaláson is tanúsította. Bartát csak megsebesítették, így el tudott menekülni. A zsákmányolt fegyverekkel a helyi katonai kiegészítő parancsnokságra mentek. Ide egy háromfős küldöttség jutott be, akik több fegyvert kaptak a katonáktól. Szmrek egy pisztollyal és egy géppisztollyal ment haza, amit a másnap megalakuló nemzetőrség elvett tőle.
Október 30-án két társával lovaskocsin Ürbőpusztára indult, hogy hazaszállítsa a kukoricáját. A nemzetőröktől egy puskát vittek magukkal, hogy útközben vadásszanak. Eközben iszogattak, és többször a levegőbe lőttek. Véletlen baleset során agyonlőtték a helyi téesz elnökét, Lengyel Lászlót. Egy, a helyi nemzetőrséget segítő honvéd egység letartóztatta a társaságot, eközben Szmrek súlyosan megsebesült.”