Vachott Kornélia életútjának dabasi vonatkozásai
(1817-1842)

Vachott Kornélia a reformkorban ismertté vált nemesi családban, Gyöngyösön született 1817-ben. Szülei Vachott Imre (1782-1831) és Hercsúth Zsuzsanna (?-1831). Hercsúth Zsuzsanna édesanyja Kossuth Lajos édesanyjának, Wéber Karolinának a testvére, azaz Kornéliának Kossuth Lajos az unokabátyja volt. Testvérei Vachott Sándor (1818-1861) költő, Vahot Imre (1820-1879) színműíró, lapszerkesztő. Jómódban, gondtalan, boldog gyermekkorban éltek, melynek 1831-ben szüleik halálával vége szakadt. Előbb édesapjukat tüdőbaj vitte el, majd édesanyjuk lett a kolera járvány áldozata.  Kornélia már tíz éves korától Frau Felber nevelőnőnél tanult Pesten, míg fiútestvérei az eperjesi evangélikus főiskolára kerültek. 1831 után Frau Felbernél befejezte iskoláit. A kor szokásai szerint az árva leány fizetség fejében rokon családoknál töltötte éveit. Így került a férjhez menetele előtti években Kossuth Lászlóné gondozásába, ahol Kossuth Zsuzsannával is jó barátságot kötött. A Kossuth család 1836-ban költözött Pestre és a bérelt nagy lakásban Sarolta asszony jó családból való származó fiatal lányok részére otthont nyújtott. Vachott Kornélia elsőként jelentkezett és hamarosan mindenki megszerette őt. Bájos, vidám lényét Kossuth Lajos „Titánia tündérkének” becézte. (Később ide került Meszlényi Teréz (1809-1865), Kossuth Lajos leendő felesége is.) Vachott Kornélia Kossuth Lajos bebörtönzése után a család alsódabasi éveinek is részese volt. E tény Kossuth Zsuzsanna Vörös Antallal folytatott levelezésével bizonyítható, melynek visszatérő meghatározó témája az anyagi gondok sorolása:
„ Sz. Mihály napja lévén, régi cselédünk elhagyott s egyedül, Dorinéval vagyunk; képzelje csak, s az egész udvarban, ha maga nem jön el holnap, még el is lophatnak, - pedig csak nagy kár volna, ugye? Meg bocsásson lelkem, hogy valamit említek, mit magának említeni bizonyára fölösleges, de mégis, - t. i. azt, hogy mielőtt kijönne, tegyen meg még minden rendelést aziránt, hogy valami pénz bejöhessen, csak most az egyszer még tegye meg. Hogy ha én benn leszek Pesten, mindent elkövetek, hogy szükség ne legyen, de most mit tudok tenni, a szükség törvényt ront, mond a közmondás s én érzém, hogy a legnemesebb büszkeség felhevülésének is hallgatni kell, ha ez bekocog. Ha lehet, csak legalább a házbért, édes, jó Vörös, mert jelenben a Nelliék cassája is üres, ő sem fizethet, s ha azontúl lehetne még valamit összehozni, jó, - mert mondom, soha nem lesz szükségesebb, mint most, - de, ha nem, Isten neki! Deák Ferinek talán nem kell, hogy biztos alkalom által írjon, hiszen a gőzös, gondolom, elég biztos arra, hogy pénzt küldjön általa.”

Vachott Kornélia kétszer is volt menyasszony mielőtt férjével, Erdélyi János (1814-1868) költővel megismerkedett 1838 nyarán. 1841. január 23-án jegyezték el egymást, s március 25-én a Deák téri evangélikus templomban kötöttek házasságot. Székács József (1809-1876) eskette őket, a násznagyuk pedig maga Kossuth Lajos volt. Pesten, a Belvárosban a Zöldfa utca 496-os házban kényelmes, polgári otthont rendeztek be és nyitott házat vittek, sok vendéggel. Felhőtlen boldogságban éltek. Férje széleskörű baráti köre révén Kornélia maga is bekerült az irodalmi élet vérkeringésébe, főképp attól kezdve, hogy a hozománya lett az alapja a Regélő Pesti Divatlap kauciójának. 

1842. március 6-án megszületett gyermekük és Kornélia kilenc nappal később, 1842. március 15-én gyermekágyi lázban meghalt. A családi tragédiát tovább tetézte, hogy a kislány 1844. február 9-én „fogzás miatti fejvízbetegségben” tragikus hirtelenséggel szintén elhalálozott.
Férje és testvére, Vachott Sándor több versben is megemlékeztek róla. Vörösmarty Mihály Az anyátlan lányka című versét szintén az ő tragédiája ihlette és Sárosi Gyula is írt róla verset. Barabás Miklós 1844-ben portréfestményben örökítette meg alakját.
Vachott Kornélia a Kossuth-ház elfeledett lakója, és ha nem is a família közvetlen tagjaként, de részese volt a Kossuth-család dabasi történetének. Életútja és személyisége jelentősen gyarapítja települési értéktárunkat.

Bibliográfia

Barabás Miklós: Vahot Kornélia (1844). Portréfestmény. Nemzeti Portrétár az.: 2004.
T. Erdélyi Ilona: Egy reformkori család a magyar irodalomban. Irodalomtörténet 2006/3; p. 353-377.
Erdélyi János: Cornélia emlékezete (vers). In: Erdélyi János válogatott művei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest. 1986; p. 16-18.
Földes Éva - Szabó Emma: Kossuth Zsuzsanna. A magyar szabadság ismeretlen hősnőjének élete és levelei. Budapest, 1944; p. 20.
Kertész Erzsébet: Kossuth Zsuzsanna. Budapest, Kossuth Kiadó, 1983; p. 14-15.
Sárosi Gyula: Arnoldina és Kornélia emléke (vers). In: Sárosi Gyula kisebb költeményei, prózai munkái és levelezése. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1954; p. 143-144.
Vachott Sándor: Cornélia emlékezete (vers). Athenaeum Pest, 1842/22. szám.
Vörösmarty Mihály: Az anyátlan lányka. In: Vörösmarty Mihály összes versei I. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1955; p. 457.
Összeállította: Valentyik Ferenc

Vörösmarty Mihály:             

AZ ANYÁTLAN LEÁNYKA

Hadd lássalak, te kis
Virágszemű leány;
Szemedben ég van-e
Vagy tavaszi virány?
Vagy ég és a virány
Úgy egyesűltenek,
Hogy bájvilág gyanánt
Szemedben égjenek?
Anyádnak lelke tán
Virággá változott,
S a honbul, melybe kelt,
Égszín ruhát hozott?
S most e virágra vált
Kis mennyben itt mulat,
Folytatni üdv gyanánt
A földi napokat?
Nézz vígan kis leány,
Mosolygjon kék szemed;
Szent fény, mi benne ég:
Remény s emlékezet.

1843

Összeállította: Valentyik Ferenc