Az egykori Alsódabasi járás körzetének első sajtóorgánuma a Lajosmizse és Vidéke hetilap volt, mely 1899. március 15-én indult és egyetlen éves működés után megszűnt.  A közvetlen dabasi sajtótörténet kezdetei hat évvel később, Gyóni Gézához kötődnek. 1906. június elején a kunszentmiklósi nyomdász, Schwarz Lipót, megfogadta ajánlói tanácsát és felkereste Gyónon a jegyzői iroda gyakornokát. Az volt az elképzelése, hogy a Kiskunsági Híradó keretein belül az alsódabasi járás közönsége részére is lapot indít Alsódabas és Vidéke címmel, melyet az akkor egy kötetes költő, Gyóni Géza szerkeszt majd. Évtizedekkel később, egy 1937. évi riportban így emlékezett vissza a találkozásra:  
„- A papi lak tornácán fogadott – mondja már emlékei közt kutatva – és ott kötöttük meg szóval a megállapodást, hogy cikkeket, tudósításokat és verseket fog írni az én lapomnak. A díjazásra már nem emlékszem, de igen szerény lehetett, mert hiszen az ilyen kis lap nem tudott fizetni. Lelkes tollforgatókból alakult munkatársi gárdája a díjazásra nem is igen tartott igényt. Jól emlékszem rá, nem éppen magas ember volt, ha festő volnék, híven le tudnám festeni. Sajnos, nem volt valami nagytekintélyű ember, bohém volt (szabadkozva elmosolyodik a szóért), költő, s falun az ilyet nem veszik sokba.”

Gyóni Géza még Pozsonyban, a Nyugatmagyarországi Híradónál szerzett szerkesztőségi gyakorlatot, és a szűkös anyagiak ellenére örömmel tett eleget a felkérésnek. Többen is segítették, de legfőbb támaszának Ruzsinszky László, a gyóni katolikus tanító bizonyult. A csapatmunkára, helyettesítésre különösen az ifjú jegyzőgyakornok budapesti közigazgatási tanfolyamának időszakában volt szükség. A szerkesztőség az alsódabasi Zisek-vendéglő egyik kisebb különtermében működött, az éttermet a század-eleji képeslapokon Vigadó elnevezéssel jelölték, később itt létesült a dabasi mozi (ma pedig a Remondis Kft. székhelyéül szolgál).   A tulajdonképpen megfelelő anyagi háttér híján lelkesedésre alapozott fióklap végül a források egy része szerint 1907 júniusában, míg mások szerint 1907 végén megszűnt. Összegzését, mérlegének megvonását nagymértékben nehezíti az a tény, hogy Schwarz Lipót sajnos teljes egészében, a főlap Kiskunsági Híradóra is kiterjedően elmulasztotta a kötelespéldány beszolgáltatását, így nincs olyan közgyűjtemény, kutatóhely, ahol tanulmányozható lenne.  A legtöbbre a versek vonatkozásában és dr. Szolár Ferencnek köszönhetően jutunk, ugyanis ő magángyűjteményből rögzíteni tudta a közölt verseket. A költő 1909-ben „Szomorú szemmel” címmel kiadott második kötetében a lapban közreadott költemények közül tizenkettő kapott helyet:
Fölöttem az árnyak; A szívem; A vétkünk; Méntás ablakok; Anakreón a bölcsekhez; Én; Fogantatás; Gábor és a lányok; Örökre; Ó ne sirasd; Legenda; Betlehemesek.
További hatot viszont nem válogatott be:
Fogadalom; A dalok; A királyért; Magyar rónán; Petőfi; Márciusi strófák.

A vezércikkek és más prózai írások tekintetében sajnos még ennyi sem áll a rendelkezésünkre, a munkatársak szerzeményeiről nem is beszélve, pedig például az egyik korábbi Múzsa, Solarszky Micike verseit és novelláit szívesen olvasnánk ma is. Szitnyai Zoltán 1937-ben írt cikkéből az is kiderül, hogy a kiadónál sok kéziratot őriztek Gyóni Gézától, de Schwarz Lipót háza 1918-ban leégett, így azok megsemmisültek.

Egyes visszaemlékezések ugyanakkor az Alsódabas és Vidéke magángyűjteményben lévő, féltve őrzött, bekötött lapszámairól adnak számot, csak remélni tudjuk, hogy a dabasi sajtótörténet alapja még valóban létezik valahol, és előbb-utóbb újból hozzáférhetővé válik legalább a kutatók számára.

Az Alsódabas és Vidéke utódjának az ugyancsak Gyóni Géza közreműködésével 1908. március 1-én indult Dabas és Vidéke hetilap tekinthető. Az Alsódabas és Vidéke a közgyűjteményi hiányosság ellenére a hazai sajtó- és irodalomtörténet számon tartott lapja, mely alapul szolgál a települési értéktárba soroláshoz.  

Bibliográfia

BÉKÉS= Kunszentmiklós község egyik nyomdájában eddig ismeretlen Gyóni Géza verseket találtak. 1937. október 27; p. 3.

Dr. BOROSS ISTVÁN: Gyóni Géza. A költő halálának tíz éves évfordulójára, irodalomtörténeti tanulmány. Mezőtúr, Török Könyvkiadó Vállalat, 1927. 91 p.

CZAGÁNYI LÁSZLÓ: Néphagyomány és kultúra (helyi lapok). In: Cz. L. (szerk.): Ezer dabasi pillanat. Dabas, Pressman Bt., 2010; p. 314-315.

FÁBIÁN MIKLÓS: Gyóni Géza (1884-1917). Tanulmány és bibliográfia. (Előszó: Dr. Tóth Béla.) Dabas-Szentendre, Dabas Városi jogú Nagyközségi Tanács – Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár, 1984. 141 p.

FRISS ÚJSÁG= Ismeretlen Gyóni Géza versek a hulladékok között. 1937. október 26; p. 6.

GYÓNI (SZOLÁR) FERENC:
- Jegyzetek. In: Gyóni Géza összes versei. Budapest, MEFHOSZ Könyvkiadó, 1942; p. 325-355.
- Jegyzetek. In: Gyóni Géza ismeretlen versei. Budapest, MEFHOSZ Könyvkiadó, 1943; p. 327-363.
- Rab évek kálváriája. Gyóni Géza élete (1884-1917). Gépelt kézirat kötet, Budapest, 1944. Halász Boldizsár Városi Könyvtár helytörténeti gyűjtemény. 636 p.

KISPÉTER ANDRÁS: Gyóni Géza kálváriája. Irodalomtörténet, 1985. évi 1. szám; p. 61-78.

PÁL LÁSZLÓNÉ: Adalékok Gyóni Géza életművének értékeléséhez a költő 1914-ig tartópályájának alapján. In: Dabas Nagyközség Évkönyve 1971. Dabas, Nagyközségi Tanács VB, 1972; p. 57-73. Képek, dokumentumok: p. 109-116.

G. SIN EDIT: Gyóni Géza Pest megyében és Budapesten töltött évei 1905-10. In: Ikvai Nándor (szerk.): Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3.). Szentendre, Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1975. p. 401-432.

R. TAKÁCS OLGA: Gyóni Géza kultusza szülőföldjén a hatvanas-hetvenes években. In: Kalla Zsuzsa (szerk.): Tények és legendák, tárgyak és ereklyék. Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 1994; p. 153-162.

SZITNYAI ZOLTÁN: Öt ismeretlen Gyóni-vers. 1937. november 7; p. 20-22.

VALENTYIK FERENC:
- Gyóni Géza és a dabasi sajtótörténet kezdetei. Dabasi Újság 2016. június; p. 18.
- 600 bibliográfiai adat Gyóni Géza pályájáról és költészetéről. In: V. F. (szerk.): A béke katonája. Lakitelek, Antológia Kiadó, 2014; p. 254-328.

Összeállította: Valentyik Ferenc