Kossuth Lászlóné született tyrlingi Weber Sarolta életútja
(*Liszka, 1770. †Brüsszel, 1852. december 28.)

Kossuth Lajos édesanyjának neve kétféle változatban is előfordul: Weber Sarolta (ez franciás Charlotte), és Weber Karolina (ez ritkább és germános) alakban. Édesapja tyrlingi Wéber András, a Caraffa által Eperjesen 1687-ben karóba húzatott Weber András leszármazottja, édesanyja Hidegkövy Erzsébet. Wéber András Mária Terézia uralkodása idején katonáskodott, később Liszkán egy kisebb birtokot szerzett és egyúttal postamester is volt. Itt született Sarolta, akit 1796-ban Kossuth László (1765-1839) nőül vett. Közös életüket Monokon kezdték, ahol Kossuth László az Andrássy grófok szolgálatába állt uradalmi ügyészként. Összesen nyolc gyermekük született, közülük öten érték meg a felnőtt kort: Lajos (1802-1894); Karolina (1810-1848); Emília (1812-1860); Lujza (1815-1902); Zsuzsanna (1817-1854). Az első, egy kislány, mindössze pár napot élt, majd őt követte 1802-ben Lajos, az egyedüli felnőtté érő fiú. Születése után egy évvel Kossuth László ügyvédi irodát nyitott Sátoraljaújhelyen, míg felesége szüleinél, Olaszliszkán húzódott meg. Ebben az átmeneti helyzetben újabb fiúgyermekük született, de egyéves korában, 1805-ben meghalt. A család végül 1808-ban követte az apát Sátoraljaújhelyre, s ott teljesedett ki - csupa kiházasításra váró leánygyermekekkel - a népes család. Megélhetésükre súlyos csapást jelentett az 1811-ben uralkodói pátenssel elrendelt egyötödös devalváció, mely a megtakarításukat kezelő sárospataki hadseregszállítót csődbe vitte. A család reménysége, Lajos 1823. szeptember 26-án szerezte meg ügyvédi diplomáját, melyet 1824. október 9-én hirdettek ki Sátoraljaújhelyen, a megyei közgyűlésben. Így indult a „magyarok Mózesének” karrierje, akiről rengeteget írtak éltében-holtában. Viszont „Kossuth édesanyjáról aránylag kevés följegyzés jutott köztudomásra. Inkább szóbeli hagyományok után tudjuk, hogy példás feleség és háziasszony, kitűnő anya és általában igen művelt hölgy volt, kit szép modoráért és szellemességéért a társaságokban is igen kedveltek s tiszteltek. Gyermekeit igen jól nevelte. Különös gondot fordított egyetlen fiára, ki utolsó pillanatáig szemefénye volt s ki sok jeles tulajdonságának részint öröklését, részint kifejtését anyjának köszönhette. Szépség és jámborság, műveltség és háziasság, azok a főbb tulajdonságok, melyekkel a kiváló nő ékeskedett. (…) Kossuth Lajos édesanyját fogságból kiszabadult leányaival 1852 tavaszán nemcsak Magyarországból utasította ki az osztrák kormány, hanem azt is megfogadtatták velök, hogy Európát is elhagyják. A gyászoló család nemsokára csakugyan útra is kelt, hogy Amerikába vándoroljon; de a családanya, kit a kimondhatatlan izgalmak, a bujdosás, fogság és nagy fias sorsa miatti emésztő aggodalom testileg-lelkileg egészen összetört, csak Brüsszelig bírta ki az út fáradalmait. Ott ágyba esett s hosszas sínylődés után el is halt. Kossuth Lajosnak, ki akkor már Angliában volt, a gátló körülmények miatt lehetetlen volt szeretett anyja betegágyánál, sőt temetésén is megjelennie.” – írta a Vasárnapi Újság 1892-ben. Kossuth Lászlóné temetésére 1852. december 30-án került sor, rendkívül méltatlan körülmények között, az éjszaka sötétjében. Hamvai végül jelöletlenül egy tömegsírba kerültek.   Régi kegyeleti tartozásként, közadakozásból 2015. június 29-én, a brüsszeli a Saint-Joss-ten-Noode temetőben emlékkövet avattak Kossuth Lajos édesanyja emlékére. A mintegy 2 m magas, süttői mészkőből emelt, vörös márványberakásos, bronz portréval díszített emlékkövet Veres Alpár és Csirpák Viktória szobrászművészek készítették.

Életútjának dabasi vonatkozásai:

A Kossuth család életében a dabasi fejezet 1838 októberében kezdődött. Kossuth Lászlóné a hatvanas évei vége felé járva egyszerre küzdött a tömlöcbe zárt fiáért és tartotta a lelket az eltartó nélkül maradt, új környezetbe került családjában. Kossuthék mintaadó élete tiszteletet ébresztett Alsódabason. Evangélikusként a vasárnapi istentiszteletekre a közeli református templomba jártak. A dabasi időszakban Kossuth Lajos leveleinek címzettje elsősorban az édesanyja volt, aki nem riadt vissza a fogva tartó osztrák tisztekkel való konfliktusoktól. A legszebb Kossuth lányt, Lujzát innen, néhány hetes alsódabasi tartózkodást követően adták férjhez. Kossuth Lászlóné méltósággal viselte 1839 júniusában férje elvesztését és kitartóan küzdött tovább az élőkért.  Ugyanezt a szerepet vállalta magára 1851-1852 fordulóján, amikor két tömlöcbe zárt lányáért harcolva Ferenc Józsefnél kérelmezte családja kivándorlását az Amerikai Egyesült Államokba, egyidejűleg a vádak ejtését kérve Ruttkayné és Meszlényiné esetében. A császár a minisztertanács javaslatára 1852. április 9-én hozzájárult a kérelem teljesítéséhez. Az út azonban özvegy Kossuth Lászlóné számára Brüsszelben véget ért. Hamvait a Kossuth mauzóleum tervezése időszakában, 1901-ben exhumálni és Budapestre szállítani szándékoztak, mely végül meghiúsult. Komoly sajtóvisszhangot váltott ki a folyamatban Zlinszky Istvánné kezdeményezése, aki a hamvak elhelyezésére Kossuth László alsódabasi sírját javasolta, a házaspár újraegyesítéseként. Csak sajnálhatjuk, hogy nem így történt, de ez Zlinszky Istvánné érdemeit nem kisebbíti.

Kossuth Lászlóné Weber Sarolta Dabason eltöltött küzdelmes két évére a református templom családi emlékpontjában elhelyezett portréja emlékeztet bennünket.

Bibliográfia:
Czagányi László: A dabasi Kossuth-hagyományok alapjai. Mátyus Bt., Dabas, 2009. 127 p; 21 cm.
Dinnyés Lajos: A Kossuth-család Dabason. Pesti Hírlap 1936. április 12; p. 43.
Farkas Emőd: Magyarország Nagyasszonyai III. Wodianer, Budapest, 1911; p. 35-64. Két képpel (p. 41. és 53.) és egy műmelléklettel.
Hegyesi Márton: Kossuth Lajos édesanyja. Vasárnapi Újság 1892/38; p. 649-650.
Kertész Erzsébet: Kossuth Zsuzsanna. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1983; p. 18-37.
Mitták Ferenc: Pirkadat. – Kossuth Lajos Alsódabason 1840-ben – (történelmi tv-játék forgatókönyve). Dabas, 2002; p. 96.
Rabati Magda: Meszlényiné Kossuth Zsuzsanna 1817-1854. Dokumentumok a Kossuth család életéből. Budapest, 2005; 579 p.
Dr. Szokody Gyula: Kossuth Lajos és családja dabasi kapcsolatai. A szerző elmondta a dabasi református templomban 1981. március 15-én. Az előadás stencilezett formában megtalálható a Halász Boldizsár Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteményében. Dabas, 1981; p. 1-7.
Sztavinovszky Győzőné: A Kossuth család Dabason. In: Kerekes László (szerk.): Dabas helytörténeti értékei. Kossuth Művelődési Központ, Dabas, 2011; p. 21-24.
Valentyik Ferenc: Temetés a brüsszeli éjszakában. Dabasi Újság 2012. december; p. 17.
Vay Sándor:
- Kossuth Lajos családja. Pesti Hírlap, 1902. szeptember 19; p. 9-10.
- Kossuth családja Alsó-Dabason. Új Idők, 1902. szeptember 21; p. 272-273.
Várnai Sándor: Kossuth a fogságban. V. Vasárnapi Újság, 1894/31; p. 507-509.
Báró Wesselényi Miklós felhívása Kossuth elfogásáról és családjának támogatásáról. Vasárnapi Újság 1870. február 13; p. 83-84.
Zlinszky Istvánné: Kossuth Lajos anyjának hamvai. Békésmegyei Közlöny 1901. december 15; p. 1-2.
Zlinszky János: A gyóni Zlinszky-család. Dabas, 2009; p. 55-56, 78-80.

Összeállította: Valentyik Ferenc