INFORMÁCIÓK | |
Javaslati adatlap: letöltés |
|
Jegyzőkönyv: letöltés | |
TÉB határozata: letöltés | |
Pest Megyei Értéktár Bizottság határozata: | |
Pest Megyei Értéktár nyilvántartása: | |
Javaslattevők: Valentyik Ferenc | |
Felvétel ideje: 2016.10.04. | |
Megyei értéktárba továbbítva: |
|
Kategória: természeti környezet, agrár – és élelmiszergazdaság | |
Megyei Értéktár döntése: |
A Pusztavacsi Erdőgazdaság vaditatója
A tájképi elemek, így a még meglévő gémeskutak védelme és állapotuk megőrzése az uniós agrár- és vidékfejlesztési támogatáspolitika része. Hazánkban az 50/2008. (IV. 24.) FVM rendelet előírásai alapján a MePAR-ban rögzített gémeskutak megőrzése kötelező. Az ellenőrzés alapját a 2010. évben, az MVH ellenőrei által felmért referencia adatbázis képezi, kiegészítve az azóta végzett helyszíni ellenőrzések során feltárt kutakkal. Az ellenőrzés során a helyszíni ellenőrök azt vizsgálják, hogy a gémeskút, a referencia adatbázisban rögzített koordináták szerinti helyen megtalálható-e, valamint a referencia állapothoz képest károsodott-e. A referenciaállapot az állapotkód és a készített fényképek alapján rekonstruálható.
Az állapotkódok jelentése:
A. A gémeskút működőképes, jó állapotban van. Minden része megtalálható és rendeltetésszerűen használható (ha nincs benne víz, az nem befolyásolja a kút állapotát).
B. A gémeskút főbb szerkezeti eleme(i) csak kismértékben károsodtak, esetlegesen nem rendeltetésszerűen használták (szemétlerakás), de ésszerű eszközökkel helyrehozható állapotban van a kútgödör és az emelőszerkezet, valamint az itató rész is, ha van.
C. A gémeskút főbb szerkezeti elemei nagymértékben károsodtak, romos állapotban van az emelőszerkezet, súlyosan károsodott, hiányos (pl.: a gém hiányzik).
D. A gémeskút nem található, vagy csak a kútgödör található a térképen jelzett hely 50 méteres körzetében.
(Forrás: MVH)
Sajnos Dabas térségében kevés jó példa van a gémeskutak állapotának megóvására. Ezért számít különleges teljesítménynek az egykori Unghváry László Szőlészeti és Borászati Rt. gulyakútjának 2012. évi felújítása, majd azt követően a folyamatos üzemeltetés és állagmegóvás. A Pusztavacsi Erdőgazdaság területén lévő, az egykori Gyón és Örkény községek határához (István-major) közeli kutat valamikor az 1920-as években létesítették, a kisvasút melletti tisztáson. A környező homokbuckákat erdő borította, csakúgy, mint az uradalom Nagyatádi-földreform utáni 1500 holdas területének nagyobb részét, mintegy 800 holdat. Erdőgazdálkodásuk sajátos vonása volt, hogy - a korabeli erdészeti szakhatóság által engedélyezett és folyamatosan ellenőrzött módon – a tejelő szarvasmarha állományukat (kb. 30 db) az erdő részletekben legeltették. (A Pest Megyei Levéltár által őrzött, az 1930-as években készült részletes erdészeti üzemtervek ezt kiválóan tanúsítják.) A gulyakút környezetében a mintegy 2 holdnyi gyep terület, tisztás volt a delelő hely, ahol itatták a jószágállományt és a fák árnyékában pihentették őket. Az Unghváry család kísérletező kedvét jelzi, hogy tájidegen zöldjuhar fákat ültettek erre a célra, melyek sarjnövedékéből néhány még ma is megtalálható. A tisztás egyúttal a mellette, Gyón és Örkény határán futó, állati erővel vontatott gazdasági kisvasút rakodóhelyéül is szolgált.
A tervek szerint itt deponálták volna a vasúton szállítandó faárut, azonban helyben folyamatosan akkora volt a kereslet, hogy erre meglehetősen ritkán került sor. Az erdei legeltetés következtében faj gazdag erdei állományok alakultak ki, főként a boróka felszaporodását hozzák a legeltetéssel összefüggésbe a szakemberek. 1945-ben a földreform a gazdaság teljes területét érintette. Az erdők, a közötte futó kisvasúttal állami tulajdonba kerültek. A legeltetés megszűnt, a gulyakútra az utóbbi évtizedekben már csak az ég felé mutató ágasfa emlékeztetett. Így élt fizikai valójában és az emlékekben egyaránt egészen 2012 nyarának elejéig. A környező erdők letermelését követően még a kis tisztás fennmaradása is veszélybe került, de az erdészeti kerület szakembere, Szabó István, éppen a kút felújításának tervével tudta megvédeni az emberöltők alatt kialakult állapotot. Rendhagyó módon bármiféle támogatás igénybevétele nélkül, tíz ember közös akaratából, mintegy másfél hónapnyi kaláka munka után újra üzemelt a kivitelében is megszépült kút. A 16 gyűrű mélységű kút kitisztítása embert próbáló feladat volt, hiszen felelőtlen arra járók farönköket dobáltak bele, sőt még néhány őz és róka csontváz is előkerült. A szerencsétlenül járt állatok az aszályos években a víz szagának vonzása miatt pottyanhattak a káva nélküli kútba. Kétszeri kompresszorozás után mintegy 8 gyűrűnyi a víz mélysége.
A faanyagok kifűrészelése, kezelése, az új kútágas felállítása, itatóvályú, szalonnasütő-bográcsoló hely kialakítása következett, némi parkosítással, teljes összhangban a környezeti adottságokkal. Az itatóvályúba mintegy 150 liter víz merhető, mely életmentő segítség a környék vadállománya számára az aszályos időszakban. A kút felújításán túl ezért is örvendetes, hogy egyúttal racionális gyakorlati funkciót is sikerült találni a jövőbeni működéshez. A felújításban részt vettek: Józsa Ferenc (kútásó), Józsa Sándor és Valaszkai Károly (ácsok), Koncz Bertalan (a faanyag adományozója és kifűrészelője), Valentyik Mihály, Kmetyó Pál, Slezák István, Kovács György és Czeróczki András. Elvégzett munkájuk pénzbeli értékét nehéz megbecsülni, de az biztos, hogy amit csináltak, az igazi civil helytállás és követendő példa.
A 2012 óta eltelt években a környék vadállománya, főként a madarak és az őzek odaszoktak az itatóhoz, ugyanakkor a vaddisznók elkerülik. A jó minőségű, vegyszermentes vizet a méhészek is rendszeresen használják. A parkosított rész nádszövettel fedett kiülő résszel és sportolásra alkalmas, kaszált kispályával gyarapodott. A szalonnasütő mellett folyamatosan rendelkezésre áll kis depóban a tűzifa. A közelben illemhelyet is kialakítottak. A további tervekben egy tájékoztató tábla elhelyezése szerepel. A kút múltjára a tövében elhelyezett és megőrzött ágasfa emlékeztet.
A természet közeli közösségi élmény lehetőségét iskolai kiscsoportok is felfedezték. Erre előzetes egyeztetést követően kerülhet sor, hiszen az Örkényi-úti bejáró a nem kívánatos járműforgalom elől lelakatolt sorompóval védett.
A vaditató értéktári nyilvántartásba vétele a gazdaságtörténeti-kultúrtörténeti vonatkozások, a racionális gyakorlati funkció és a civil példa miatt indokolt.
Bibliográfia:
Valentyik Ferenc:
- Vaditató lett az Unghváryék gulyakútjából. 2012. november; p. 15.
- Vaditató lett Unghváryék gulyakútjából. In: V. F.: A földem nem ereszt. Antológia Kiadó, Lakitelek, 2016; p. 23-25.
Összeállította: Valentyik Ferenc