Please ensure Javascript is enabled for purposes of website accessibility
2024. december 9. hétfő
Natália, Natasa
Holnap: Judit, Loretta napja lesz

TÉB értéktár

Kalicza Ferenc írásbeli gyakorlófüzete (1832-1833)

INFORMÁCIÓK teb44
Javaslati adatlap: letöltés
Jegyzőkönyv: letöltés
TÉB határozata: letöltés
Pest Megyei Értéktár Bizottság határozata:
Pest Megyei Értéktár nyilvántartása:
Javaslattevők: Valentyik Ferenc
Felvétel ideje: 2016.10.04.
Megyei értéktárba továbbítva:
Kategória: kulturális örökség
Megyei Értéktár döntése:
 

Kalicza Ferenc írásbeli gyakorlófüzete (1832-1833)

A kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények a XVI–XIX. századi magyar költészet elsőrendű fontosságú forrásai, és az irodalomtörténet körén messze túlmenő (néprajzi, történeti, művelődés- és zenetörténeti) jelentőségük is régóta közismert. Az ez irányú magyar tudományos kutatómunka eredményét Stoll Béla (1928-2011) ecseri születésű tudós irodalomtörténész négy kiadást megélt  „A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája (1542-1840)” című munkája foglalja össze, melyet a Balassi Kiadó Budapesten, 2005-ben adott ki legutóbb az Oktatási Minisztérium támogatásával. A 820 oldalas kiadvány az 1318. sorszám alatt lajstromozza a „Kalitza Ferenc írásbeli gyakorlása. (1832-1833)” című tételt, mely voltaképpen a gyóni születésű Kalicza Ferenc református lelkipásztor gyermekkori verseinek cím szerinti összefoglalója.

A vonalas, 31 lapos kézzel írt gyakorlófüzetet „K 90: Kalitza Ferenc írásbeli gyakorlása.” katalógusszám alatt a Kecskeméti Református Egyházközség Könyvtárának páncélszekrényében őrzik, míg a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának katalógusa MTAK 6362/VI. számon tartja nyílván. A gyakorlófüzet a kecskeméti gyülekezeti könyvtárban előzetes egyeztetés alapján, könyvtárosi felügyelet mellett szabadon kutatható. A 12-13 éves gyermek kézírásával írt füzetet, melyet néhány rajz is díszít, utólag, ceruzával sorszámozták. A szerző bejegyzése szerint: „Gyónon írtam”, fejezetei, főcímei a következők:

„Kalitza Ferentz Irásbeli Gyakorlása 1832 Eszt.”
„Exámentre tartozando Köszöntök”
„Examen utánra való”
„Haloti énekek”
„Pünkösdre tartozandó Rigmusok”
„Húsvéti Rigmusok”
„Nyuktató Levél”
„Lekötelező Levél”
„Egynehány Kiválogatott noták”
„Ó Testamentombéli Jegyzetek”
„Uj Testementombéli Jegyzetek”
„Kötelező Rés vagy Ados Levél”
„Examen előtt valo Köszöntő”
„Meg Vizsgállás előtt”
„Meg Vizsgállás Után”
„István Napi Köszöntők”
„Egynehány Ki Válogatot Név Napi Köszöntők, 1832”
„Karátsonra Tartozó Köszöntő”

Letölthető melléklet a gyakorlófüzethez

letoltes ikon doc01

A füzet írásai a 12-13 éves gyermek jó verselési készségét, korát meghaladó érett gondolkodását, a lelkipásztori hivatásra történő tudatos készülését tanúsítják. Valóban a tudomány szintjéhez méltó színvonalú forrásmunka, még akkor is, ha a szerző később irodalmi téren nem működött.  

Kalicza Ferenc (1820-1908) életútja

A gyóni reformátusok büszkesége, az egykori ’48-as honvéd, a gyülekezetet közel fél évszázadig lelkipásztorként szolgáló, nagy adományozó Kalicza Ferenc 1820. november 15-én született Gyónon. Családja egyszerű körülmények között földművelésből élt, néhány holdon gazdálkodtak. Az elemi iskolát az alsódabasi reformátusoknál végezte, majd rá is az élethosszig tartó földműves-sors várt. Hogy még sem így történt, az a kor egyik nagylelkű mecénásának köszönhető. Dabasi Halász Imre kiválóan érzékelte, hogy az éles eszű fiú többre hivatott az egyszerű szántás-vetésnél. Szerencsére volt elég türelme a szülők meggyőzésére, mert az édesapával valóságos közelharcot kellett vívnia Kalicza Ferenc taníttatásáért. Kitartásának köszönhetően a tanulmányok Nagykőrösön, a református kollégiumban folytatódtak. A tanítvány kivételes szorgalommal rövid időn belül a legjobb tanulók közé küzdötte magát.

Vállalta gyengébb képességű diákok felkészítését s így nem sokáig szorult mentora támogatására, gyakorlatilag önellátóvá vált. Nagykőrös után a többi református tudásközpont következett, sorrendben: Kecskemét, Debrecen és Sárospatak. Mindenhol nagyszerűen helytállt. Végzett teológusként rövid ideig egykori iskolájában, Kecskeméten tanított, majd a csatatérre vezetett az útja, ahogyan az egy hazafitól természetes volt 1848-ban. A szabadságharcot egyszerű közkatonaként harcolta végig, Kossuth fogalmazásával élve: egyike volt a névtelen félisteneknek. A bukás után nem hagyta el az országot, a megtorlástól tartva idehaza bujdosott a következő bő évtizedben, főként Abony környékének nemesi birtokain. Nevelői állást vállalt, tanítványai közül a legtöbbre a középbirtokos Márton Ferenc vitte. Abonyi Lajos néven népi ihletésű regényeket, novellákat, színműveket írt s került be a lexikonokba, ma az ő nevét viseli az abonyi múzeum. Kalicza Ferenc sorsa az osztrák szigor enyhültével 1860-ban nagyot változott: néhány napra meglátogathatta szüleit. Éppen akkor halálozott el Bujdosó Mihály tiszteletes, és a gyóni gyülekezet őt kérte fel a temetési szertartás megtartására. Megható gyászbeszéde után földijei marasztalták: legyen a gyóni reformátusok lelkipásztora.

A felkérést elfogadta, és szülőfaluja gyülekezetét haláláig szolgálta. Nem nősült meg, a gyülekezet volt a családja. A szűkebb, de azért népes Kalicza famílián belül tilos volt őt Tiszteletes úrnak szólítani s keresztapaságot is gyakran vállalt. Saját szellemi-lelki épülésére sosem sajnálta az időt és a fáradságot, sokszor látták őt megsárgult iratokat tanulmányozni. Végtelenül puritán módon élt, holott akár egy középbirtokos életvitelét is gyakorolhatta volna. Annál is inkább, mert a gyülekezet vezetése mellett jelentős területen gazdálkodott. Gazdaságáról az 1897. évi gazdacímtár adatsora ad reális képet, mely egyúttal az akkor 77 éves Kalicza Ferenc szellemi-fizikai állapotát, teherbíró képességét is jól jellemzi.  E szerint Gyón község határában összesen 189 holdat művelt, részben a saját tulajdonaként, részben pedig gyülekezete földjeinek haszonélvezőjeként. Ebből 88 hold rét, 6 hold legelő, 46 hold szántó, 25 hold erdő, 1 hold kert és 23 hold földadó alá nem eső, terméketlen terület volt. A szerény jószág állomány 3 szarvasmarhából, 2 lóból és 2 sertésből állt. Ebben az időszakban a település gazdái közül tizenegyen műveltek 100 hold feletti területet, Kalicza Ferenc a 10. volt a gazdák területnagyság szerinti erősorrendjében.

Születésétől kezdve ismerte a gyóni homokot, a művelésével kapcsolatos évszázados helyi termelési tapasztalatokat. Az abonyi nemesi birtokokon töltött időszakból az ellesett szervezési, birtokvezetési ismereteket tudta hasznosítani. Mindez gyülekezetének segítségével vezetett a gazdálkodói pályafutás kibontakozásához. Nem vállalkozott kockázatos, nagy költségigényű termelési megoldásokra.  A gazdaság bevételei –mint az a művelési ágak szerkezetéből és a termőhelyi adottságokból kikövetkeztethető- főként réti széna és rozs értékesítéséből származtak. A bevételekből a legtöbbet földvásárlásra költött. A jó és a rossz évek akkor is váltakoztak, de a gazdák számadásában valaha jónak számított minden olyan év, amikor akár csak egyetlen hold földet sikerült vásárolni. Ezzel a mércével mérve Kalicza Ferenc sok sikeres gazdasági évet tudhatott magáénak, hiszen a saját tulajdonú területeit 109 holdig sikerült gyarapítania. A gazdaság a mai lőtér területén volt, a Tatárszentgyörgyi út mellett, az Új osztás és réti tag dűlőben. Az itt lévő tanya egyszerűsége szintén megmaradt a gyóniak emlékezetében.

A göböljárási és essői tanyavilág lakóival kifejezetten jó kapcsolatot tartott fenn. Szinte általános volt, hogy az itt élő családok gyerekeiket az evangélikus és református felekezet között megosztva keresztelték. Ez a hagyomány, egyensúly az ő idejében megváltozott, mert a fiúkat-lányokat egyre-másra reformátusnak keresztelte. Életének utolsó 5 évében már nem vett részt a gyülekezet vezetésében (Őry Lajos helyettesítette), teljesen kiköltözött a tanyára. Itt halt meg 88 éves korában, 1908. április 8-án délelőtt 10 órakor. Holttestét másnap szállították be a parókiára, majd 10-én délután 3 órakor temették a közeli református temetőbe. A szertartást az egyházkerület esperese vezette a környékbeli papok segítségével, a hívek általános részvétele mellett. A „Dabas és Vidéke” hetilapban a nekrológot a főszerkesztő Gyóni Géza írta, de a Pesti Hírlap hasábjain gróf Vay Sándor is megemlékezett róla: „Gyönyörű, mintának is beillő prédikációkat tartott a tiszteletes úr. Elmondhatta volna a főváros templomának szószékéről is. A kálvinistáknál szokás a prédikáció végeztével a nagy betegekért könyörögni. Ehhez remekül értett…Elparentálni meg éppen felségesen tudott Kalicza Ferenc nagytiszteletű uram. Az ő különös zengésű, reszkető, siránkozó hangja funerátornak praedestinálta. A búcsúztató a kálvinista papok kritérionja. Az érzékeny búcsúztató. Ilyenkor a jó papnak a kőből is könnyet kell tudni facsarni. – Úgy ríttunk, hogy na! – mondották rendesen a végtisztességet tévők, ha a kurtasori, vagy az új temetőből hazafelé ballagtak.” Minden vagyonáról rendelkezett, tehermentes földjeit református kollégiumok és teológiák között osztotta fel segély- és ösztöndíj alapítás céljára. A nagyvonalú végakaratot már a temetéskor ismerték és a gyóniak egy része felrótta, hogy a saját gyülekezetéről megfeledkezett a jeles adományozó.

A hat református oktatási intézmény(Budapesti, Debreceni és Sárospataki Theológiák, Nagykőrösi és Kecskeméti Főgimnáziumok, és a Nagykőrösi Tanítóképző) a termőföldeket helyi gazdák számára értékesítette és a vételárból kezdték meg működésüket az alapítványok. Annak idején Kalicza - ösztöndíjas volt nagykőrösi diákként pl. a dabasi helytörténetből jól ismert dr. Lakos János is. A jeles adományozást megörökítő márvány síremléket a nagykőrösi Singer és Társa műhelyben készítették. A református öregtemetőből mai helyére 1983 őszén került a család és a gyülekezet közös döntésének megfelelően, míg a pásztor holtában is együtt maradt egykori híveivel. „Fényes emlékezete legyen munkás a tanuló ifjak szívében!”- hirdeti a márványoszlop felirata. Ennek szellemében őrzik gyermekkori verseinek kéziratos füzetét a Kecskeméti Református Gyülekezet Könyvtárában. „… talán költő…”- fogalmazott annak idején Gyóni Géza a nekrológban, kíváncsian várva a Nagytiszteletű Úr szellemi – írásbeli hagyatékát. Ám a versek, ha készültek is, nem kerültek elő az íróasztalfiókból. A szerző életkorához képest érett gondolkodást és hite-vallása melletti elhivatottságot tükröző zsengékből azonban a Tisztelt Olvasó bizonyságot szerezhet arról, hogy mégis volt alapja az ifjú főszerkesztő sejtésének.

Bibliográfia (Kalicza Ferenc életútjáról és verses füzetéről):

Kalicza Ferenc: Gyón (adományok köszönete). Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok, 1871. május 14; p. 623-625.

Gyóni (Áchim) Géza (ág): Kalicza Ferencz 1820-1908. Dabas és Vidéke, 1908. április 12; p. 1-2. = Dabasi Újság, 2013. április; p. 13.

Dabas és Vidéke = Kalicza Ferencz. 1908. április 12; p. 2.

Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok = Gyászrovat: Kalicza Ferencz. 1908. április 19; p. 253.

Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok = Iskolai alapítvány. 1908. május 10; p. 299.

Vay Sándor: Az államtitkár úr ebédet adott. Pesti Hírlap, 1908. május 10; p. 33-36.

Őry Lajos: Kalicza Ferencz emlékezete. Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok, 1910. április 17; p. 246-249.

Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok = Kalicza Ferencz 1820-1908. 1913. december 7; p. 777-778.

Czagányi László: A Dabasi Református Egyházközség története tulajdon iratai tükrében. Dabas, 1993; p. 67, 74.

Stoll Béla: A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája (1542-1840). Balassi Kiadó, Budapest, 2005. 820 p. „1318. Kalitza Ferenc írásbeli gyakorlása. (1832–1833) – 31 lev. 18 cm. – Kecskemét, Ref. Egyház K 90. Mf: MTAK 6362/VI.
1a: „Kalitza Ferentz Irásbeli Gyakorlása 1832 Eszt.” 2a–31b: Gyermekes írással iskolai és más alkalmi versek: „Exámentre tartozando Köszöntök”, „Haloti Énekek”, 4b: „Susánna Neve Napjára való Vers 1833”, „Pünkösdre tartozando Rigmusok” stb. stb.”

Valentyik Ferenc:
- A gazdálkodó tiszteletes. I. rész. Dabasi Újság, 2008. május. p. 20; II. rész. Dabasi Újság, 2008. június. p. 14;  In: V. F.: A földem nem ereszt. Antológia Kiadó, Lakitelek, 2016; p. 79-83.

- Kalicza Ferenc. In: Czagányi László: Ezer dabasi pillanat. Dabas, Pressman Bt., 2010; p. 123.

- Próféta volt a saját hazájában. Dabasi Újság, 2013. április; p. 13.

Összeállította:
Valentyik Ferenc

kalicza fuzet01

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
kalicza fuzet02

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
kalicza fuzet03

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
kalicza fuzet04

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
kalicza fuzet05

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
Print Friendly, PDF & Email

Search

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ, hogy a legjobb böngészési élményt biztosíthassuk Önnek honlapunkon. Az oldal további használatával jóváhagyja a sütik használatát.