INFORMÁCIÓK | |
Javaslati adatlap: letöltés |
|
Jegyzőkönyv: letöltés | |
TÉB határozata: | |
Pest Megyei Értéktár Bizottság határozata: | |
Pest Megyei Értéktár nyilvántartása: | |
Javaslattevők: Valentyik Ferenc | |
Felvétel ideje: 2016.03.01. | |
Megyei értéktárba továbbítva: |
|
Kategória: kulturális örökség | |
Megyei Értéktár döntése: |
Takács Ádám református lelkész, prédikátor, egyházi író, műfordító életútja:
Takács Ádám egykori gyóni tiszteletest, egyházi írót, műfordítót, Karacsné Takács Éva édesapját, Karacs Teréz nagyapját teljes joggal lehet a magyarság elfeledett jelesei közé sorolni. Művei életében rendszerint több kiadást megértek, némelyiket még a halála utáni évtizedben is újranyomták, de azt követően már egyetlenegyet sem. A kétszáz évesnél idősebb eredeti kiadások ma a múzeumok féltett ereklyéi közé tartoznak, míg a hagyatékokból itt-ott előkerülő, megbúvó példányoknak biztos piaca van, hiszen az antikvár árveréseken magas áron kerülnek a könyvritkaságok gyűjtőihez.
Takács Ádám a Komárom-Esztergom megyei Neszmély községben született 1733-ban nemes, földbirtokos család sarjaként. Kitűnően tanult, ami látva, szülei papként tervezték jövőjét. Debrecenbe küldték a már akkor is nagy hagyományokkal bíró Református Kollégiumba, hogy ott alaposan felkészülhessen a lelkészi pályára és valódi támasza lehessen majd leendő híveinek, hiszen abban az időben a protestantizmus nagyon sok zaklatásnak volt még kitéve. A cívisvárosban 1750. április 23-án togátus diákként (tógás főiskolai növendékként) a felső osztályba lépett; 1762 tavaszán főiskolai senior (végzős diák) volt. Tanulmányait kitűnő eredménnyel végezte, tudós emberré, egyúttal felebarátait szerető lelkipásztorrá képezte magát. Németországi egyetemeken is hosszabb időt töltött, melynek köszönhetően oly szinten sajátította el a nyelvet, hogy német nemzetiségű híveinek is szolgálhatott anyanyelvükön. Tanulmányai után előbb Gerjenben, majd 1767 őszétől Alsónyéken, 1773 tavaszától Rákospalotán, 1783. december 3-ától Vácon, végül 1787 tavaszától Gyón községben volt lelkész, ahol 1797. április 16-án bekövetkezett haláláig szolgált. (Nevét a maga korában leginkább „ts” végződéssel írták, de később a lexikonokba már „cs”-vel került.)
Feleségével, Bessenyei Évával boldog házasságban éltek, tizenhárom gyereket neveltek. Bessenyei Éva régi nemesi, tudományokkal foglalkozó családból származott, nagyapja nagymegyeri Besnyei György (1675-1749), a bibliafordító esperes-lelkipásztor. Édesapja pedig a hasonlóan nagy tudású Bessenyei György, a híres Beleznay Miklós (1723-1787) tábornok udvari papja, aki Bugyi községben 1746-tól 1762-ig a falu lelkészeként és tanítójaként szolgált, ahol akkor Beleznay lakott. A tábornok felesége, a nagy műveltségű Podmaniczky Anna-Mária (1726-1803) bárónő jelentős hatást gyakorolt Bessenyei Éva neveltetésére. Beleznay Miklós 1784-ben anyagilag támogatta a „Kis Vátzi prédikátor” könyvkiadását.
Takács Ádám rákospalotai működése idején Pesten nem működött protestáns hitközség, így a palotai tiszteletes gyakran szolgált a fővárosban is. Egy évtized után Rákospalotáról Vácra ment lelkésznek, ahol a II. József 1781. évi türelmi rendelete után újraszervezett váci református gyülekezet első papja és templomának építtetője volt. A templom alapkövét 1784. április 28-án rakták le és 1785. december 4-én szentelték fel torony nélkül, ekkorra készült el az iskola épülete is, míg a lelkészlak 1786. november végén vált beköltözhetővé. Késői utóda, Vörös Károly 1885-ben így emlékezett meg róla centenáriumi prédikációjában: „Az a lelkész, aki ezt a gyülekezetet oly gyorsan organizálta, ezt a templomot a hívek segedelmével felépítette, kora egyik kiváló tehetségű lelkésze volt. Ide Palotáról jött, innen a hálátlanság maró érzetével már 1787-ben Gyónra távozott. Ott is halt meg 1797-ben. Írt több munkát, de főleg halotti prédikációi méltó és maradandó emlékei áldott nevének.”
Egyházi műfordítói és írói tevékenységének kezdetei a rákospalotai időszak végétől eredeznek, mely váci működése idején is folytatódott és a gyóni években teljesedett ki. Előbb német és latin nyelvű műveket adaptált és adott ki, melyek között 16 és 640 oldalas munka is található. A gyóni időszakban főként prédikációit formálta kötetté, kiemelkedő munkája a „Halotti huszonöt prédikácziók”, melyből hat kötet, azaz összesen százötven prédikáció jelent meg. Alkotói tevékenységét gazdasági kényszer is motiválta. Karacsné Takács Éva visszaemlékezése ugyanis igazolja Vörös Károly mondatait: Takács Ádám valóban sértődötten, kényszerből, egy ellenlábasa ármánykodása miatt távozott a tehetős váci gyülekezet ideálisnak mondható körülményei közül. A családfő tudta, hogy a népes famíliához mérten a gyóni eklézsia szegény, de kénytelen volt elvállalni a felkínált állást. Itt bizony a bevételekből csak a szűkös napi megélhetésre futotta, így még a nagyobb gyerekeket is be kellett fogni kétkezi munkára.
Irodalmi munkásságának sajtótörténeti vonatkozása is van. Ugyanis 1793-ban Ferenc császárnál bepanaszolni kényszerült Landerer Mihály pesti nyomdászt, aki a Patzkó nyomdában készült művét szó nélkül utánnyomatta. Beadványa nyomán 1793. november 4-én királyi rendelet született 12.157 számon, mely engedelemhez kötötte az utánnyomást, s a tilalom megszegése esetén kártérítési kötelezettséget írt elő a szerző javára. A rendeletet egészen 1849-ig hatályban tartották. Ma a hazai szellemi tulajdonjog, szerzői jog kezdeteivel foglalkozó tanulmányok szinte mindegyike említi ezt az esetet.
Szomszéd lelkipásztorként, templomuk 1794. január elsejei felszentelésekor végzett szerepét az alábbiak szerint örökíti meg a Dabasi Református Egyházközség története: „A’ szent asztalnál pedig agendát mondatott a’ szomszéd gyóni reformata eklézsiának akkori nagy érdemű prédikátora, tiszteletes Takáts Ádám úr, és a’ szent vatsorát a’ helybéli prédikátorral együtt kiszolgáltatta.”
Hosszú lefolyású betegség után, mindössze 64 évesen hunyt el, halála nehéz helyzetbe hozta családját. Gyermekei közül a tízedikként született Karacs Ferencné Takács Éva (1780-1845) a magyar nőnevelés úttörőjeként vált ismertté, akinek munkáságát leánya, - Takács Ádám unokája - Karacs Teréz (1808-1892) folytatta tovább.
Vácon már a 20. század elején utcát neveztek el Takács Ádámról (lásd Borovszky!), majd 1993-ban emléktáblát avattak tiszteletére. Dabason a család eltartójaként helyébe lépő 17 éves leánya emlékét rangos városi kulturális díj őrzi 1999. óta.
Bibliográfia:
Takács Ádám műfordításai:
- A keresztyéni inneplésről kérdések és feleletek által való együgyű tanitás... Hozzá adatott a szentírásnak könyveiről-való oktatás. Ford. Vácz, 1782. Posony : Patzkó Ny., 1793. 96 p.
OSZK (Országos Széchenyi Könyvtár) jelzete: 199.120.
- Azokkal való vetélkedés, a kik minden vallást jónak tartanak: és mind egynek tartják, akár melly valláson légyen az ember. A mellyet deák nyelven irt Pictet Benedek,...magyarra fordított. Pest (nyomdász: Eitzenberger, Anna Maria), 1784. 50 p. Megjelent Beleznay Miklós generális támogatásával.
OSZK jelzete: 832.591.
- Feleségének halálán kesergő keresztyén férj-fiúnak lelki pásztori vigasztaltatása. A melly franczia nyelven készíttetett Drelincourt Károly által. Mostan pedig német nyelvből magyarra ford. Vácz, 1786. (Uj Kiadás. Pest, 1788.)
- Ollyan édes anyának lelki pásztori vigasztalása, a ki azon kesereg, hogy az ő kisdedje a szent keresztség nélkül holt-meg. A melly-is franczia nyelven készíttetett Drelincourt Károly által. Mostan pedig német nyelvből magyarra ford. Hely n., 1788. 16 p.
OSZK jelzete: Magyar Asszonyok Könyvtára 816/1.
- Gotthóldnak külömb-külömbféle dolgokról és alkalmatosságokról vétetett kegyes elmélkedései, mellyeket német nyelven kiadott Skrifer Krisztián, magyarra ford. Posonyban, és Pesten : Füskúti Landerer Mihály' költségével, és betüivel,1796. 640 p.
Eredeti címe: Gottholds zufällige Andachten. OSZK jelzete: 268.702.
Kötetbe foglalt prédikációi:
- Halotti huszonöt prédikácziók, a mellyeket öszve-szedett és a T. N. és V. Szilassy László... költségével kiadott. Pest és Pozsony, 1790-1796. Hat darab. (I. Pest, 1790., II-IV. Pozsony és Pest (Landerer), 1792., 1794-1796., I. és II. Darab. 2. kiadás. Pozsony és Pest, 1795., 1800. Patzkó Ferencz Ágoston kiadó a szerzőnek honoráriumul ezen munkából 200 darabot adott).
274+256+260+298+253+261 p.
OSZK jelzete: 25.978/1,2,4,5,6 és 33.398/3.
Ugyancsak mind a hat kötettel rendelkezik a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum.
- Nagy karácsoni, kis karácsoni, nagy pénteki, husvéti, áldozó csütörtöki és pünkösdi prédikácziók... Pozsony és Pest (Füskúti Landerer Mihály' költségével, és bötűivel), 1797. 341 p.
OSZK jelzete: 832.286.
Takács Ádám munkásságával kapcsolatos írások:
Borovszky Samu (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye II. kötet. Országos Monografia Társaság, 1911. p. 501.
Czagányi László:
- A Dabasi Református Egyházközség története tulajdon iratai tükrében. Dabas, 1993; p. 27.
- Bugyi község története I. Bugyi, 2000. p. 250-254.
- Karacsné Takács Éva. In: Cz. L. (szerk.): Ezer dabasi pillanat. Dabas, Pressman Nyomdaipari Bt., 2010; p. 397-398.
Evva Gabriella (szerk.): Karacs Ferencné Takács Éva válogatott munkái. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1934; p. 5.
Fábri Anna:
- Néhány szó Karacs Ferencné Takáts Éva önéletírásához. Café Bábel, 2001/41; p. 74-77.
- Magyar írónők a 18.-19. században. Rubicon 2001/6.
Gulyás Pál: A könyv sorsa Magyarországon II. OSZK, Budapest, 1962. p. 249.
Hegyi Ádám: „…Hogy a maga munkája helyett a másét mondotta el…” Fons 2014/4; p. 433.
Hörömpő Zsolt: A Váci Református Egyház története és iratai. In: Magyar egyháztörténeti vázlatok. 2000/1-4; p. 247-272.
Karacs Teréz:
- A régi Pestről. Fővárosi Lapok 1880. február 29; p. 238.
- Anyámról. Fővárosi Lapok. 1888. január 3; p. 1.
Karacs Zsigmond: Karacs Ferenc és munkássága. Honismeret 1988/3; p. 9.
Dr. Kelemen Mór: Adatok az írói tulajdonjog hazai történelméhez. Budapesti Szemle 1869/46-47. szám. p. 311.
Kósa János: Az utánnyomás eltiltása Magyarországon. In: Magyar Könyvszemle 1940/4; p. 377-389.
Pásztor Emil: Karacs Teréz a szülői házban. Honismeret 1996/5; p. 17.
Radó Antal: A magyar műfordítás története 1772-1831. Révai Testvérek Kiadása, Budapest, 1883. 86 p.
Rácz Lajos: Pictet Benedek. Protestáns Szemle, 1911. p. 163.
Sarkady Ildikó – Grad-Gyenge Anikó: A média-értéklánc szerzői jogi vonatkozásai. Médiatudományi Intézet, Budapest, 2012. p. 29.
Sebestyénné Stetina Ilona: Karacs Teréz (1807-1892). Magyar Pedagógia 1893; p. 2.
Senkei-Kis Zoltán: A szerzői jog kialakulása és fejlődése. Első Század 2007/1; p. 327.
Sipos Antalné: Aigner contra Athenaeum. Levéltári Szemle 1984/1-3; p. 292.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIII. (Steiner–Télfy). Hornyánszky Viktor Könyvkereskedése, Budapest, 1909. p. 1226-1227.
Sztavinovszky Győzőné: Nevezetes személyiségek Dabas múltjából: Karacs Ferencné Takács Éva. In: Kerekes László (szerk.): Dabas helytörténeti értékei. Dabas, Kossuth Művelődési Központ, 2011; p. 17.
Takáts Éva: Karacs Ferencné élete. Café Bábel, 2001/41; p. 73-78.
Ujvári István: Karácsonyi levél öregdiákjaimnak és más barátaimnak. Vác, 2014. 36 p.
Valentyik Ferenc:
- „Karacs Ferenczné élete” I. rész. Dabasi Újság 2008. július-augusztus; p. 16-17.
- Tudós prédikátor a gyóni szószéken. Takács Ádám (1733-1797). Dabasi Újság 2016. február; p. 13-14.
Vörös Károly: A váci református gyülekezet története. Vác Város Levéltára Vác, 2009. 187 p.
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk.: Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája, Budapest, 1977; p. 619.
Összeállította: Valentyik Ferenc