JUSTH ZSIGMOND: (1863. február 16. Pusztaszenttornya – 1894. október 9. Cannes) író, a 19. századvégi irodalom különc személyisége, a korabeli társas élet vezető alakja, akit kis híján sikerült elfeledni. Ma azonban már valós értékén, többek között Móricz Zsigmond, Szabó Dezső és Bródy Sándor előfutáraként tartják számon az irodalomtörténészek. „Törékeny, bágyadt, hirtelen szőke ifjú, kinek ábrándos szemeiben mély tűz égett” – írta róla Mikszáth Kálmán. Irodalmi munkásságán túl színháztörténeti jelentőségű a minden előzmény nélkül általa megálmodott, a Justh-birtokon létrehozott és működtetett parasztszínház. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte, jogi, nemzetgazdasági tanulmányokat a budapesti, kieli, zürichi, párizsi egyetemeken folytatott. 1882-ben került először Párizsba, ahol csakhamar a párizsi szalonok kedvencévé vált, szellemes társalgó, megnyerő modorú, szuggesztív egyéniségének köszönhetően. Különös megjelenésével, sápadt, krisztusi arcával, mélyen égő szemeivel nagyon sok barátra tett szert. Társasági élete, utazásai során sokat gyarapodott emberismerete, tapasztalatokat szerez, jó az elemző készsége, élethivatásul az írói pályát választotta. Regényírásban példaképének Zolát tekintette. Társadalomelemző írásaiban azt kutatja, mutatja be, mi a szerepe az arisztokráciának, középnemességnek. A parasztság tehetségét, erejét tekinti a jövő megújulásának. Balzac hatására „A kiválás genezise” címmel 14 kötetes regényciklust tervez, ebből betegsége és korai halála miatt végül három kötet készült el: A pénz legendája (1893), a Gányó Julcsa (1894) és a Fuimus (1894).

Életútjának dabasi vonatkozásai:

Gróf Vay Péter pesti osztálytársaként 1873-tól a szünidőket a gyóni Vay-kastélyban töltötte. Egész életében jó kapcsolatot ápolt a Vay-család tagjaival, akikhez rokoni szálak is fűzték . A pénz legendája című művének főhősét gróf Vay Péterről formálta, naplójában visszatérően rögzítette találkozásait a családtagokkal. Kora társadalmának meghatározó irodalmi alakja volt, életpályájának dabasi szálai művelődéstörténeti értéket képviselnek.

Bibliográfia (csak a dabasi vonatkozásokra kiterjedően):

ANONYMUS [gróf VAY PÉTER]: Emlékezés Justh Zsigmondra halálának negyvenedik évfordulója alkalmából. 1936; 264-292.
D’Artagnan. (Vay Sándor/Sarolta): Emlékezés Justh Zsigára. Pesti Hírlap, 1896. január 5; p. 18-19.
Dede Franciska: Justh Zsigmond, az irodalmi dendi. Doktori disszertáció ELTE BTK, 2005. 287 p.
http://doktori.btk.elte.hu/hist/dede/disszert.pdf
Justh Zsigmond:
- Gr. Vay Péter. Salon és Sport 1892. szeptember 18; p. 1.
- A pénz legendája. Singer és Wolfner, Budapest, 1893. 157 p.
- Justh Zsigmond naplója és levelei. (Sajtó alá rendezte Kozocsa Sándor). Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1977. 794 p.
Új Idők = Justh Zsigmond édes anyjáról. 1898. december 4; p. 502-503.
Valentyik Ferenc: Justh Zsigmond a gyóni Vay kastélyban. Dabasi Újság 2011. július; p. 16.

Az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában kutatható eredeti kéziratok:

LEVELESTÁR
- VAY Lászlóné, gr. JUSTH Zsigmondhoz. 1893. 3 db
- VAY Péter JUSTH Zsigmondhoz. 1886-1893, é.n. 16 db
- VAY Péter, gr. JUSTH Zsigmondhoz. é.n. 5 db
- VAY Sándor, gr. JUSTH Zsigmondhoz. 1893-181. 2 db

Összeállította: Valentyik Ferenc