INFORMÁCIÓK | ![]() |
Javaslati adatlap: letöltés |
|
Jegyzőkönyv: letöltés | |
TÉB határozata: | |
Pest Megyei Értéktár Bizottság határozata: | |
Pest Megyei Értéktár nyilvántartása: | |
Javaslattevők: Valentyik Ferenc | |
Felvétel ideje: 2016.02.09. | |
Megyei értéktárba továbbítva: |
|
Kategória: kulturális örökség |
|
Megyei Értéktár döntése: |
Sáry Péter fehérvári őrkanonok, Mátyás király kancellárja történelmi szerepe:
sári birtokos, egyben a község és a térség 15. századi történetének legjelentősebb történelmi személyisége. Családjából először Sáry Péter fia László, a várispán tisztje jelentik meg az oklevelekben, akit 1352-ben a név szerint felsorolt sári királyi jobbágyok fogságba ejtettek. Utódai a falu köznemesei, a királyi alattvalók pedig az ő jobbágyaik lettek. Mivel többségük egyházi pályára lépett, a falu nem aprózódott el a közös őstől származó kisnemesség kezén, sőt azok új birtokokkal bővítették a sári vagyont. E tanult Sáryak közé tartozott Mihály (1435-ben pápai közjegyző), Barnabás (1459/1512) gyöngyösi plébános és rokonuk, Péter is az egyházban kezdte pályafutását.
Sáry Péter (a család első ismert tagjának száz évvel később élt azonos nevű leszármazottja) fehérvári őrkanonok volt (1451/1464), s e tisztjét udvari állása mellett is megtartotta. Mint később, Barnabás, aki 1490 előtt udvari familiáris volt, Péter is az udvarban vállalt tisztséget. 1451/1453-ban az oklevelekben Hunyadi János kormányzó kancelláriájaként írta alá az okleveleket. A trónra lépő Mátyás királynak 1458-ban még Csezmiczei János (irodalomból közismert nevén Janus Pannonius) volt a kancellárja, menesztése után azonban ismét Sáry Péter, akit forrásaink még 1463-ban is királyi kancellárként neveztek meg. Mátyás köznemességből rekrutálódó hivatalnoki karában tehát ő jutott legmagasabbra. Mint tudjuk, ez időben a kancellár vezette kancellária irodáját. Kezében volt az ország pecsétje, munkájában egy jegyző (protonotárius) volt segítségére. 1451-ben Haniky János nádori protonotáriussal közösen megvette Gyáli Kakas Pál gyáli, esői és Csanád megyei földjeit. 1459-ben Haniky részét is magához váltotta, bár birtokszerzései perekhez vezettek. A művelt és magas rangú őrkanonok neve még 1466-ban is szerepel egy határjárás kapcsán, de Mátyás halálát valószínűleg nem érte meg.
Czagányi László
Bibliográfia:
Czagányi László:
- Tatárszentgyörgy története. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1990; p. 58.
- Bugyi község története I. Bugyi, 2000; p. 99-100, 127.
- Ezer dabasi pillanat. Dabas, 2010; p. 11.
- Dabas-Sári néhány jelentős személyisége. Kézirat, 2015. március 24.
Fábián Miklós: Dabas történelmi kronológiája (1264-1971). In: Dabas nagyközség évkönyve 1973. Dabas, 1975; p. 69.
Fraknói Vilmos: Mátyás király magyar diplomatái V: Sáry Péter. Századok 1898, p. 769-771.
Komjáthy Miklós: Hunyadi kormányzói kancelláriájáról. Levéltári Közlemények 1956; p. 35-47.
Kubinyi András: A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején: II. Ulászló választási feltételeinek létrejötte. Levéltári Közlemények 1978; p. 61–80.
Dr. Magyar Eszter: Dabas és környéke a középkorban. In: Tanulmányok a 700 éves Dabas történetéből. Dabas, 1975; p. 38-39.
Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzékrendi táblákkal. Tízedik kötet. Ráth Mór, Pest, 1863; p. 4.
Sörös Pongrácz: A székesfehérvári őrkanonokság története 1543-ig. Századok 1916; p. 565-584.
Sztavinovszky Győzőné: Nevezetes személyiségek Dabas múltjából: Sáry Péter. In: Kerekes László (szerk.): Dabas helytörténeti értékei. Dabas, Kossuth Művelődési Központ, 2011; p. 15.
Összeállította: Valentyik Ferenc

Kattintson a képre a nagyításhoz.
Nagyítás