INFORMÁCIÓK | |
Javaslati adatlap: letöltés |
|
Jegyzőkönyv: letöltés | |
TÉB határozata: | |
Pest Megyei Értéktár Bizottság határozata: | |
Pest Megyei Értéktár nyilvántartása: | |
Javaslattevők: Valentyik Ferenc | |
Felvétel ideje: 2015.11.03. | |
Megyei értéktárba továbbítva: |
|
Kategória: kulturális örökség | |
Megyei Értéktár döntése: |
KALICZA FERENC (Gyón, 1820. november 15. – Gyón, 1908. április 8.) életútja:
Szülőfaluja gyülekezetét példamutató alázattal szolgáló református lelkész, 1848-as honvéd, nagylelkű adományozó. Egyszerű körülmények között élő, néhány holdon gazdálkodó földműves családban született. Elemi iskoláit az alsódabasi reformátusoknál végezte. Tanulmányait Dabasi Halász Imre támogatásával folytathatta Nagykőrösön, ahol kivételes szorgalommal felküzdötte magát a legjobb tanulók közé. Tanítványokat vállalt s hamarosan önellátóvá vált. Kecskemét, Debrecen, Sárospatak református tudásközpontjai következtek. 1848-ban végzett s útja a szószék helyett a csatatérre vezetett.
Honvéd közkatonaként harcolta végig a szabadságharcot. A bukás után bujdosni kényszerült, mert az osztrákok kivételes szigorral büntették a magyar szabadságharcban szerepet vállaló papokat. Az Abony környéki birtokokon talált menedékre, ahol nevelőként biztosította megélhetését. Híressé vált tanítványa Márton Ferenc középbirtokos, akit Abonyi Lajos (1833-1898) néven jegyeznek a lexikonok. 1860-ban az osztrák elnyomás enyhültével került szülőfaluja gyülekezetének élére és haláláig szolgálta földijeit. Szokatlan módon 189 holdnyi területen gazdálkodott, melyet részben a gyülekezettől haszonbérelt. A gyóni gazdák területnagyság szerinti erősorrendjében a 10. helyet foglalta el a századfordulón. Puritán körülmények között élt, gazdálkodási bevételeiből a legtöbbet termőföldvásárlásra fordított. Saját szellemi épülésére, megsárgult papírok vallatására, tudományos búvárkodásra sosem sajnálta az időt. Gyermekkori verseinek kéziratát a Kecskeméti Református Gyülekezet könyvtárában őrzik (Kalitza Ferenc írásbeli gyakorlása. K 90.).
Szép kort megérve, 88 évesen halt meg. Végrendeletében közel 100 holdnyi saját tulajdonú tehermentes földjeit egyenlő arányban ösztöndíjalapként elosztva hat református oktatási intézménynek adományozta (Budapesti, Debreceni, Sárospataki Theológiák, Nagykőrösi és Kecskeméti Főgimnáziumok, Nagykőrösi Tanítóképző). Mintául szolgáló életútját Gyóni Géza méltatta a Dabas és Vidéke hasábjain.
Bibliográfia:
Kalicza Ferenc: Gyón (adományok köszönete). Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok, 1871. május 14; p. 623-625.
Gyóni (Áchim) Géza (ág): Kalicza Ferencz 1820-1908. Dabas és Vidéke, 1908. április 12; p. 1-2. = Dabasi Újság, 2013. április; p. 13.
Dabas és Vidéke = Kalicza Ferencz. 1908. április 12; p. 2.
Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok = Gyászrovat: Kalicza Ferencz. 1908. április 19; p. 253.
Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok = Iskolai alapítvány. 1908. május 10; p. 299.
Vay Sándor: Az államtitkár úr ebédet adott. Pesti Hírlap, 1908. május 10; p. 33-36.
Őry Lajos: Kalicza Ferencz emlékezete. Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok, 1910. április 17; p. 246-249.
Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok = Kalicza Ferencz 1820-1908. 1913. december 7; p. 777-778.
Czagányi László: A Dabasi Református Egyházközség története tulajdon iratai tükrében. Dabas, 1993; p. 67.
Valentyik Ferenc: A gazdálkodó tiszteletes. I. rész. Dabasi Újság, 2008. május; p. 20.
II. rész. Dabasi Újság, 2008. június; p. 14.
Valentyik Ferenc: Kalicza Ferenc. In: Czagányi László: Ezer dabasi pillanat. Dabas, Pressman Bt., 2010; p. 123.
Valentyik Ferenc: Próféta volt a saját hazájában. Dabasi Újság, 2013. április; p. 13.
Összeállította: Valentyik Ferenc