Ma már természetes, hogy április 16-án emlékezünk, pedig alig több mint másfél évtizede van rá módunk.
Az Országgyűlés az ezredforduló évében Pokorni Zoltán akkori oktatási miniszter kezdeményezésére döntött akként, hogy 2001 óta minden évben április 16-án tartjuk a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, arra emlékezve és emlékeztetve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása. A részleteiben kidolgozott, összehangolt tervek végrehatását vidéken, a frontvonalak közelében, Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján kezdték. Az első gettókat a következő településeken hozták létre: Beregszász, Felsővisó, Huszt, Kassa, Kisvárda, Máramarossziget, Mátészalka, Munkács, Nagyszőllős, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely, Técső, Ungvár.
A folyamat végzetes eredményeként a magyar zsidóság kétharmada meghalt a munkaszolgálat, a deportálások, a tudatos népirtás következtében. A vidéki zsidóság szinte megsemmisült, a Budapesten élők közül mintegy 100 ezren menekültek meg. 21. századi gondolkodással teljesen érthetetlen, hogy miként is lehetett ennek a súlyos nemzet-traumának a feldolgozását a kollektív amnézia kísérletére bízni. Már pedig 1945 után fél évszázadig ez történt Magyarországon, és ez a tény tovább súlyosította a terheket.
A Pokorni miniszter úr kezdeményezése óta eltelt időben országosan és helyben egyaránt születtek vállalható és felmutatható eredmények, ismét bebizonyosodott, hogy későn még mindig jobb, mint soha. Dabason megtisztult a felsődabasi és gyóni izraelita temető, létrejött és működik a holokauszt emlékközpont, s olyan tengerentúli egyetemi könyvtárak polcaira is felkerült a térség zsidóságának történetét összefoglaló önkormányzati kiadvány, mint a Stanford, a Columbia és a Harvard. Vége lett a kártékony és sehova nem vezető nagy hallgatásnak: a régmúlt jelesei körében felfedeztük Gárdi Jenőt (1886 – 1944), Ágai Adolfot (1836-1916) és Szilágyi Gyulát (1860-1924), míg kortársaink között díszpolgárunkat, Bragyova Györgyöt (1923-2015). E sorba jól illik Back Bernát (1871-1953) zsidó származású üzletember, műgyűjtő, mecénás és politikus, aki életének utolsó időszakát lánya családjánál meghúzódva, Gyónon töltötte.
V. F.
