Please ensure Javascript is enabled for purposes of website accessibility
2024. november 9. szombat
Tivadar, Szibilla
Holnap: Réka, Ariel napja lesz

Slider Dabasi ujsag

Orci József a Fugában

Verset írni könnyű, az általános iskolába frissen beszabadult nebulók is képesek papírra vetni néhány kínrímmel telitűzdelt mondókát. Művészi értékük és mondanivalójuk megkérdőjelezhető, de kétségtelenül alkotásokról van szó, amik képesek megtalálni maguknak a közönséget. ( Jó pár zenekar egész szép karriert futott be, az albumokon keresztül húzódó bugyuta, egyből fejben maradó, könnyen skandálható szövegeivel). Jó verset írni nehéz, itt már nem elég néhány frappáns szófordulat, vagy magvasnak szánt gondolat, amiket mi, a befogadók érzünk kínosnak a túlzott pátosztól és szentimentalizmustól.

Kevés ember képes olyan fokú őszinteségre, ami egy általános értelemben vett jó vers alapfeltétele. A legmélyebben elfojtott vágyainkat, félelmeinket kell a "nagyvilág" elé tárnunk, el kell fogadnunk azt a tényt, hogy a csupasz lelkünk többé nem titok, hanem köztulajdon, melyet mindenki a saját ízlése szerint véleményezhet, amibe a szép szó, a közömbösség éppúgy beletartozik, mint a rongálás. A legnehezebb rész azonban ránk, olvasókra hárul, hiszen nekünk kell eldöntenünk, hogy az a repülő madár vagy az a szélben lengedező levél épp mire utalhat. Többszöri újraolvasás után kialakulhat bennünk egy kép, amivel feltehetőleg még mindig messze járunk az igazságtól, de a versek egyébként sem azért születnek, hogy szó szerint kitaláljuk, a költő mit szeretett volna a tudtunkra adni, az képtelenség.

Ha gondolataink támadnak, az író elérte a célját, mindenkinek saját magában kell felépítenie a vers mondanivalóját. A dolgot tovább is nehezíthetjük: nincs előttünk vers, csak hallgatjuk. Elsőre képtelenségnek hangzik, másodszorra is, és akárhányszor belegondolhatunk, a végeredmény az lesz, hogy így lehetetlen megérteni egy verset. Orci József azonban a budapesti Fugában tartott felolvasóestje során megmutatta, milyen jól működik ez a gyakorlatban. A gondolatok helyét teljes mértékben átveszik az érzelmek, egy hangsúlyos mondat, vagy akár egy szó többet jelent a hallgatók számára, mint maga a vers.

A könnyed bevezetés után, melyben az alkoholhoz tanúsított viszonyát ecsetelte, fokozatosan eveztünk át a sötétebb, komolyabb témákra. Isten, mint központi elem folyamatosan előtérbe került, nem egyszer jutott eszembe Nietzsche híres mondása, miszerint: „Isten halott! És mi öltük meg őt!” Orci szerint ugyanis magát a szót, mint isten, ki kell irtanunk és a helyén egy perces néma csönddel kell adóznunk. A közbeiktatott zenés betétek (Zsíros Réka fuvola, Farkas Barabás Szabolcs gitár) illeszkedtek a hangulathoz, sikerült megtalálni azt az ívet, amit a versek is bejártak. A 40-50 fős közönség soraiból az elégedett tapson kívül semmi mást nem lehetett hallani, úgy érzem, ennél nagyobb dicséretre egy művész se vágyik.

Tóth Ronny,
Trafik Kör

 

Print Friendly, PDF & Email

Search

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ, hogy a legjobb böngészési élményt biztosíthassuk Önnek honlapunkon. Az oldal további használatával jóváhagyja a sütik használatát.