Kozma Imre atyáról Böjte Csaba azt mondta: „Ő nem nyafog, nem panaszkodik, mindig van ideje a jót cselekedni.”

Honlapján ez olvasható: a papi hivatásnak kettős ága van, Krisztus szolgálata és az emberek szolgálata. A pap a sokszor tanácstalan világban arra a gyermeki hitre teszi fel az életét, hogy az evangélium át tudja alakítani a világot.

Az alábbi írásban Zlinszky Ferenc Kozma Imre atyával kapcsolatos élményeiről, emlékeiről olvashatnak.

Emlékképek Kozma Imre atyáról

Gimnazista voltam, amikor először találkoztam vele; a Piarista gimnáziumba jött lelkigyakorlatot tartani, ami – ismerjük el – nem is olyan könnyű feladat, ha a hallgatóság 40 rakoncátlan kamasz fiúból áll… Mégis sikerült „megfognia” bennünket: lendülete, mélysége, de mindenekelőtt radikális őszintesége megérintett minket. Nem tartozott – és ma sem tartozik – azok közé, akik relativizálják a dolgokat, akik „elnézőek” és „megengedőek”: nála a jó – jó, a rossz pedig rossz. „A ti beszédetek legyen: az igen: igen, a nem: nem” – mondja Jézus az evangéliumban. Imre atya megértette és követi ezt a tanítást.

De eltanult ő mást is Jézustól: az elvi szilárdság mellett a személyhez való irgalmas odafordulást. Budapesten sokáig volt plébános a Zugligetben. Kiváló, élő közösséget szervezett az egyházközségből, melyben kezdettől erőteljesen jelen volt a karitatív vonás: a szegények, elesettek felkarolása, a velük való törődés. Ez a tevékenység 1989-ben hatalmasra nőtt: ekkor fogadta be a több tízezer, hazájába visszatérni nem akaró kelet-német menekültet, és biztosította szállásukat, ellátásukat heteken-hónapokon keresztül, mígnem az emlékezetes határnyitással sorsuk megoldódott és nyugatra távozhattak. Még ebben az évben, a decemberben kitört romániai forradalom idején húszegynéhány kamionnyi segélyt gyűjtött és szállított Erdélybe. Később, a délszláv háború alatt sikerült a vukovári szerb parancsnoknál elérnie, hogy a városban rekedt többszáz időst, beteget és gyermeket Magyarországra menekíthesse.

Életének meghatározó és talán legismertebb vonulata a Magyar Máltai Szeretetszolgálat megteremtése és vezetése. A kezdetek egészen 1987-ig nyúlnak vissza, de hivatalossá a politikai helyzet miatt csak 1989-től válhatott a szervezet itthoni jelenléte. A „Máltaiak” ma már az egész országban tevékenykednek: hajléktalanokat, betegeket, fogyatékosokat gondoznak, bajbajutott családokat segítenek újra talpraállni, időseket, magányosokat gondoznak. Imre atya szervező tehetsége mellett itt mutatkozott meg az a talán még fontosabb adottsága, hogy képes volt megteremteni és máig fenntartani azt a szellemet, ami a máltaiak ma már több száz fős közösségét összetartja és áthatja.

Szolgálatát számos kitüntetéssel ismerték el itthon és külföldön, a Prima Primissima díjtól a Köztársasági Érdemrendig, a Magyar Örökség díjtól a Francia Becsületrendig. Idén ünnepelte pappászentelésének 50 éves jubileumát, az aranymisét. Mikor hozzánk jön, olyan embert köszönthetünk benne, aki egész életével hitelesíti az általa vallottak igazságát. Fogadjuk szeretettel,  hallgassuk figyelemmel!

ZF