2018. július 17. kedd
Endre, Elek, Dzsesszika
Holnap: Frigyes, Kamill napja lesz

Díszpolgárok

Dr. Dabasi Halász Mihályné Szánthó Erzsébet (1908-2002)

DÍSZPOLGÁRUNK - 2000

Mint ő maga gyakran emlegette: hosszú életének jelentős eseményeit, fordulatait azokhoz a történelmi változásokhoz lehet kötni, amelyek a 20. században hazánk sorsát is meghatározták.

1908-ban született, édesapja az Alsó-Dabasi járás főszolgabírája volt, így a gyermekkori emlékek is szorosan kötődnek a dabasi régióhoz. 1918 őszén Budapesten kezdte meg tanulmányait az Állami Erzsébet Nőiskolában (a későbbi Teleki Blanka Gimnáziumban). 1926-ban érettségizett, majd egyéves belgiumi iskola után hazakerülve, gyakorlati képzettségét is érvényesítve fajbaromfitelepet létesített és működtetett az 1940-es évek elejéig.

 

1943. augusztus 24-én tartották esküvőjüket dr. Dabasi Halász Mihállyal. A világháborús események és az azt követő társadalmi és politikai változások fordulatot adtak életüknek, de 1950 októberéig otthonukban maradhattak Gyónon és gazdálkodhattak. Ezután Kiskunlacházára költöztek, ahol mindkettőjük számára nehéz, küzdelmes évek következtek bizonytalansággal, nehéz fizikai munkával.

Eji néni - így nevezték családtagjai és közeli ismerősei - harmados kukoricapadlást vállalt, majd öt nyáron át cséplőgépnél dolgozott szezonmunkásként. Közben orvosírnok lett a peregi orvosi rendelőben, s innen számítja egészségügyi pályájának kezdetét. 1960-ban - ekkor már Budapesten laktak, s férje is megfelelő állást kapott - a Szabolcs utcai kórház felvételi irodájában alkalmazták.

Hamarosan kiderült, hogy műveltsége, egyénisége alkalmassá teszi igényesebb munkakör betöltésére is: így lett az Orvostovábbképző Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgató főorvosának három nyelvet beszélő, gépírni kiválóan tudó titkárnője. Képességeit jól tudta hasznosítani a klinika mindennapi munkájában s a Szabolcs utcai intézmény külföldi kapcsolatainak fejlesztésében.

1976 januárjában meghalt szeretett férje, s ő úgy döntött: bár megtehetné, nem megy nyugdíjba. Ettől kezdve még jobban összefonódott élete munkahelyének mindennapjaival, s csak 1993 decemberében ment nyugdíjba, élvezve munkatársai tiszteletét, szeretetét és megbecsülését.

A 90-es évektől kezdve gyakran hazalátogatott Dabasra eleget téve különböző meghívásoknak is. Boldogan, meghatódva vette tudomásul, hogy Dabas Város Képviselő-testülete 2000. március 15-én számára a Dabas Város Díszpolgára címet adományozta.

2002 decemberében Budapesten fejezte be életét, hamvait 2003 januárjában helyezték örök nyugalomra a dabasi régi református temetőben szeretett férje mellé.

Print Friendly, PDF & Email

Search

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ, hogy a legjobb böngészési élményt biztosíthassuk Önnek honlapunkon. Az oldal további használatával jóváhagyja a sütik használatát.
BŐVEBBEN ELFOGADOM