2018. október 19. péntek
Nándor
Holnap: Vendel napja lesz

TÉB nyilvántartás

Dr. Kovács Pál orvosi és közéleti tevékenyége

INFORMÁCIÓK Dr. Kovács Pál orvosi és közéleti tevékenyége
Javaslati adatlap: letöltés
Jegyzőkönyv: letöltés
TÉB határozata: letöltés
Melléklet: letöltés
Pest Megyei Értéktár Bizottság határozata:
Pest Megyei Értéktár nyilvántartása:
Javaslattevők: Dr. Bodó Ágnes
Felvétel ideje: 2018.09.04.
Megyei értéktárba továbbítva:
Kategória:  Egészség és Életmód
Megyei Értéktár döntése:

Dr. Kovács Pál (orvos, politikus, 1940–2000)

1940. július 14-én született Gyónon (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye). Édesapja, Kovács Gy. Pál (1909) hat elemit végzett, 1945 elõtt cseléd, 1945 után kubikos segédmunkás a 26. sz. Állami Építõ Vállalatnál. Édesanyja, Újvári Erzsébet (1919) 1945 elõtt cseléd. 1945 után mezõgazdasági technikumot végzett, elõbb az adonyi Béke, majd Március 21. Mgtsz elnöke lett, a perkátai Magyar-Kínai Barátság Mgtsz személyzeti vezetõjeként ment nyugdíjba. Nõvére, Erzsébet (1938) raktáros. 1965 óta nõs, felesége Tóth Katalin, a Vöröskereszt dunaújvárosi szervezetének a titkára. Gyermekük, Pál (1966) humán szervezõ.
 
Elemi iskolába Kulcson járt. 1958-ban érettségizett a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban. 1965-ben a pécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát. 1965. május és december között sorkatonai szolgálatot teljesített. Ezt követõen a dunaújvárosi kórházban lett beosztott orvos, majd 1967-tõl egy évig Adonyban, 1968-tól pedig tizenhét éven keresztül Nagyvenyimben körzeti orvos. 1985-ben felhagyott a gyógyítómunkával, a Dunaújvárosi Városi Tanács egészségügyi osztályának lett
a vezetõje. 1987-ben részt vett az ENSZ Egészségügyi Világszervezete társadalom-orvostani kurzusán, ahol szakorvosi képesítést szerzett. Szakterülete a városi társadalompolitika és egészségügy, valamint a szociális szervezetek fejlesztése.
 
A Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének alapító tagja. Részt vesz a Szociális Munkások Egyesülete és a Családsegítõ Szolgálatok Kamarája tevékenységében. 1963 és 1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja, 1987-1989 között alapszervezeti titkár. A dunaújvárosi MSZMP-reformszövetség alapító tagja, a városi vezetõ testület ügyvivõje lett, így kapcsolódott be a párton belüli országos reformmozgalomba. 1989 októberében belépett a Magyar Szocialista Pártba, 1991-
ben az országos választmány tagjává választották.  Az 1990. évi országgyûlési választásokon Fejér megye 3. sz., dunaújvárosi választókerületében a második fordulóban harmadik lett, az MSZP Fejér megyei területi listáján szerzett mandátumot. Az 1990-1994-es ciklusban az Országgyûlés szociális, egészségügyi és családvédelmi állandó bizottságának elõbb titkára, 1992. október 13-tól alelnöke, ezen belül a társadalombiztosítási albizottság elnöke volt. Aktív szereplõje volt a törvényhozás egészségügyi-szociálpolitikai vitáinak, több esetben kiállt az egészségügyi és szociális ellátásra fordítandó pénzek növelése mellett. Politikai mondanivalójában abból indult ki, hogy átfogó intézkedésekkel kell megállítani a társadalom általános elszegényedését.
 
Az 1994. évi országgyûlési választásokon ismét Fejér megye 3. sz. választókerületében indult, az elsõ fordulóban tizenegy jelölt közül majdnem megszerezte az abszolút többséget (49,71 százalék). A második fordulóban 63,37 százalékos eredményt elérve elõzte meg a város szabad demokrata polgármesterét, Almási Zsoltot és a kerület korábbi MDF-es képviselõjét, Illéssy Istvánt. Az MSZP Fejér megyei területi listáját is õ vezette. 1994. július 15-tõl a Horn-kormány népjóléti minisztere volt.
 
Meggyõzõdéssel képviselte, hogy a társadalompolitika és az egészségügy szoros összefüggésben van egymással. Harcolt az ellen az álláspont ellen, hogy az egészségügyre és szociálpolitikára fordított pénz a gazdasági lehetõségek függvénye. Szemléleti változást szeretett volna elérni, mely szerint az elviselhetõ életszínvonal és a társadalmi biztonság az alapja a gazdasági felemelkedésnek. A szociálpolitikában az elszegényedés, a munkanélküliség és a középosztály lecsúszásának megakadályozása volt a törekvése.
 
Minisztersége idején elkezdõdött az egészségügyi és szociális intézményrendszer halaszthatatlanná vált strukturális átszervezése. Bár tudatában volt annak, hogy a tárcája sem kerülheti el az ország súlyos költségvetési hiányából fakadó elvonásokat, nem tudta elfogadni Bokros Lajos stabilizációs és válságkezelõ tervében az egészségügyre és a szociálpolitikára vonatkozó kemény javaslatokat. Távozott a programot elfogadó kormányülésrõl, s tiltakozásul 1995. március 12-én lemondott hivataláról.
 
Véleménye szerint meg kellett volna tartani az alanyi jogosultságot a családi pótlék és a gyed intézményénél. 1995. május 30-tól az Országgyûlés szociális és egészségügyi állandó bizottságában dolgozik, a bizottságon belül az értelmi fogyatékosokat segítõ érdekvédelmi szervezetek támogatását elosztó ideiglenes albizottság tagja. Az MSZP-frakcióban a szociális és egészségügyi munkacsoport tevékenységében vesz részt.
 
Része volt abban, hogy a szocialista frakció mérséklõen lépett fel a Bokros-féle törvénycsomag egyes intézkedéseivel szemben. A "hajósi csoport" tagjaként szót emelt többek között a kórházak helyzetének folyamatos romlása, csõdközeli helyzete miatt. Az MSZP V. kongresszusának küldöttei 1996. március 30-án a tizenöt tagú új pártelnökség tagjává választották.
 
 
 
 
 
Print Friendly, PDF & Email

Search

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ, hogy a legjobb böngészési élményt biztosíthassuk Önnek honlapunkon. Az oldal további használatával jóváhagyja a sütik használatát.
BŐVEBBEN ELFOGADOM