2018. december 14. péntek
Szilárda
Holnap: Valér napja lesz

TÉB nyilvántartás

Szalay János (1746-1818) és felesége, Tasnádi Székely Klára(?-1830)

INFORMÁCIÓK szal01
Javaslati adatlap: letöltés
Jegyzőkönyv:  letöltés
TÉB határozata: letöltés
Pest Megyei Értéktár Bizottság határozata:
Pest Megyei Értéktár nyilvántartása:
Javaslattevők: Valentyik Ferenc
Felvétel ideje: 2018.03.06.
Megyei értéktárba továbbítva:
Kategória:  Kulturális örökség
Megyei Értéktár döntése:

Szalay János (1746-1818) és felesége, Tasnádi Székely Klára (?-1830) adományozó tevékenysége

A dabasi Halászokkal rokonságban álló Szalay János megyei táblabírót, alsódabasi földbirtokost a maga korában tudós szinten tartották számon. Különösen a református teológiában, a magyar törvényekben, és a történelemben bírt jártassággal, de költőként is ismert volt. Mint nagy gyermekbarát és nevelő, a téli hónapokban cselédjeinek gyermekeit maga köré gyűjtötte és tanította. Ebben szerepet játszott az a tény, hogy a Székely Tasnádi Klárával 1774-ben kötött házassága gyermektelen maradt. Saját utód hiányában örökbe fogadott lányukat, Tóth Esztert nevelték, akit férjhez menetelekor illően ki is házasítottak. Szalay János gyermekkoráról, családi leszármazásáról, iskoláiról minimális adat maradt fenn, hiszen mindössze annyit tudunk, hogy az országban elterjedten élő nemes Szalay család Pest-megyei ágából származik.

Fiatal korától szigorú erkölcsi és egészségi rendben, értékrendjének megfelelő normák szerint élt. Gazdálkodóként szorgalmával mutatott példát és mindennap szakított időt a tudományok művelésére is, mely képzettségére, iskolázottságára utal. (Ezt erősíti az a tény is, hogy rokona és kortársa, a szintén alsódabasi Szalay István hites földmérő 829 kötetes könyvtárat szorgoskodott össze életében és 1830-ban, halálakor azt egykori iskolájára, a kunszentmiklósi református gimnáziumra hagyományozta végrendeletében.) A legkülönbözőbb témákról írt versei sajnos nem kaptak nyilvánosságot, holott nekrológírója szerint gördülékeny stílusú munkái megérdemelték volna azt. A közjó szolgálata hatotta át életét, s ezzel kivívta környezetének tiszteletét. Ott találjuk őt az alsódabasi református templom alapítói között 1791-ben, 209 florenos forint adományozásával. Később, 1802. február 20-án feleségével közösen alapítványt tettek az egyház működése anyagi feltételeinek biztosítása érdekében: „saját keresményeikből 1000 rénes forintot adnak örökösen és megváltozhatatlanul az alsódabasi eklézsiának, hogy annak kamatait a prédikátor fizetésének emelésére fordítsák.” Még ugyanezen a napon a pesti református gyülekezet javára is rendelkeztek: „a szabad királyi Pesth városában egybegyűlni kezdett Reformata Szent Eklézsia s’ az Isten e földi ditsőségének fenntartására s’ védelmezésére … s’ gondviselése alatt ezer rénes forintokat örökös és megváltozhatatlan fundatióul általadunk”.

Az alsódabasi alapítvány záradékából nőtt ki a debreceni református főgimnázium Szalay alapítványa, mely a legjelentősebb és legmaradandóbb dabasi alapítványnak bizonyult. Lényegét a főgimnázium 1895. évi értesítője a következőképpen ismerteti: „Alapították Szalay János és neje, Tasnádi Székely Klára alsó-dabasi lakos házastársak 1802. február 20-án. Az alapítványi tőke az alsó-dabasi ev. ref. egyház kezelése alatt áll, kamatai a debreczeni ev. ref. főgymnasiumban és praeparandiában tanuló árva, vagy szegény sorsú, jó erkölcsű és igyekezetű tanulóknak ösztöndíjjal való segélyezésére fordítandók, elsőbbségben részesítendők az alapítók vérrokonai, utánnok pedig ref. lelkészek árva s szegény gyermekei. Egy-egy ösztöndíj 60 frt-ban van megállapítva. A fölvételt az alsó-dabasi ref. egyháztanács ajánlatára a főgymn. tanári kar gyakorolja. Az 1895/6-ik költségvetés szerint kiadatik 300 forint.”  A részletes szabályokat az 1805. március 21-én rögzített emlékeztető (Pro Memoria) pontosította, mely alapján az alapítványi működés még ebben az évben, ugyancsak egy diákkal, de megkezdődött. Szalay János és felesége 1810-től a révkomáromi és a kecskeméti iskolánál is létesített egy-egy 1000 Ft-os alapítványt, így az alsódabasi eklézsia döntései révén három református főiskola diákságánál vált fogalommá. Az alapítványok működését az 1810-es évek pénzügyi válsága, a négyötödös devalváció súlyosan érintette, de Szalay János az alapítótőke emelésével végrehajtotta a szükséges kiegészítést. A Szalay alapítványhoz évtizedek múlva, 1880. február 22-én Halász Hermina alapítványa is csatlakozott, jelentősen bővítve az ösztöndíjas diákok körét.

Szalay János jellemzően feleségével egyetértésben támogatta a jó ügyeket, de ez az okiratokban nem mindig jelent meg. Természetesen egyéni alapítványaik mellett minden más gyülekezeti kezdeményezést is támogattak, rendszerint számottevő összeggel.   Jótéteményeik anyagi alapjául nem csupán az alsódabasi és babádi birtok szolgált, ugyanis a feleség örökölt nagybócsai, köncsögi földterületei is jelentős jövedelemmel szolgáltak. A fennmaradt források szerint ráadásul Tasnádi Székely Klára a hagyományos női-asszonyi szerepen túlmenően a gazdálkodáshoz, különösen az állattartáshoz is jól értett. Harcosságára jellemző, hogy férje támogatásával, örökölt birtoka ügyében még férfitestvéreivel is perbe keveredett, mely végül egyezséggel zárult.

Szalay Jánost szigorú életmódjának köszönhetően egész életében elkerülték a betegségek. Rövid szenvedés után 1818. december 19-én halt meg életének 72., házasságának 44. évében.  Végrendeletében a debreceni református kollégiumnak 4000 Frt-ot, a kecskeméti református gimnáziumnak 1000 Frt-ot, a révkomárominak ugyanannyit, az alsódabasi templomra és a pestire külön-külön ezer forintot hagyott.
Özvegy Szalay Jánosné Tasnádi Székely Klára 1830. november 30-án kelt végrendeletében jobbára testvérei és az őt élete utolsó hat évében ápoló unokahúga, Dinnyés Zsigmondné Fábián Krisztina javára rendelkezett, de a férje után maradt 100 arany tallért ráhagyta a pesti és az alsódabasi eklézsiákra, hogy az évi kamatokból egészítsék ki a lelkészi javadalmakat.

A Szalay alapítványok segítségével diákok egész sora vértezte fel magát tudománnyal, így például Takáts Ádám gyóni tiszteletes úr János fia (Karacsné Takács Éva öccse), a Halász család több tagja, Szentgyörgyi István, a későbbi híres színész, Domián Árpád alsódabasi főjegyző és dr. Szokody Gyula lelkész úr, akit még sokan ismertünk.

Napjainkban a Szalay család nevét leginkább az egykoron általuk 1825 előtt építtetett Szalay (Róth) kúria őrzi, mely a XX. század elejének képeslapján akkori tulajdonosáról elnevezve Róth kastélyként szerepel. Ma jó állapotú épülete és kertje „Levendulaház”-ként, gyermekközpontú közösségi térként funkcionál. A „Szalai-lapos” dűlőnév is őket idézi birtokosként az újhartyáni út mellett, bár erre már egyre kevesebben emlékeznek. Alapítványaik dokumentumait a Dabasi Református Egyház irattára őrzi. E forrás alapján Czagányi László 1993-ban felgöngyölítette a jótétemények sorát, míg Bakkai Éva tanárnő a Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskolából 2017-ben a Reformáció 500 évfordulója alkalmából tartott megemlékezés és gyülekezettörténeti kiállítás előkészítése során végzett kutatásokat az Dabasi Református Egyházközség irattárában, és figyelt fel a „Magasságos Istennek indíttatásából” a „gondviselő Istentől ingyen kegyelemből vett” földi javakkal való nemes lelkű sáfárkodásra. Az alapítványok dokumentumait hitelesítette a g yülekezet akkori lelkipásztora Zelizi János és currátora Halász Antal, az Örök emlékezet okáért alapítvány hitelesítői között az említetteken kívül ott találjuk Oláh József, idősebb Konkoly Thege József és a Halász Család több tagjának nevét.

Szalay János mintaszerű életet élt. Feleségével jelentős vagyon felett rendelkeztek, saját gyermekük hiánya vezette őket a közjó szolgálatára. Karitatív tevékenységük örök példája a dabasi helytörténetnek, és egyben jelentős hozadéka településünk értéktárának.

Bibliográfia

Czagányi László: A Dabasi Református Egyházközség története tulajdon iratai tükrében. Dabas, 1993; p. 27, 33, 36, 40, 56, 57, 61-63, 112.

N. Császi Ildikó: Dabas helynevei. ELTE, Budapest, 1992; p. 21, 45.

Illyés Bálint: Tasnádi Székelyék családi iratai. In: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. Kecskemét, 1992. pp. 106-134.

Dóczi Imre: A debreczeni ev. ref. főgymnásium értesítője az 1895-96. iskolai évről. Debrecen, 1896; p. 125.

Nagy Iván: Magyarország családai. Czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. 10. kötet. Pest, 1863; p. 466.

T. D.: Kihalt Tudósok, és Írók – néhai Tek. Tábla Bíró Szalay János Úr. Tudományos Gyűjtemény 1819/VI; pp. 118-119.

Összeállította: Valentyik Ferenc

Szalay-Róth kúria 1913

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
Print Friendly, PDF & Email

Search

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ, hogy a legjobb böngészési élményt biztosíthassuk Önnek honlapunkon. Az oldal további használatával jóváhagyja a sütik használatát.
BŐVEBBEN ELFOGADOM