A Gyóni Evangélikus Egyházközség Gyóni Géza kultuszát ápoló tevékenysége

A gyóni evangélikus gyülekezet immár 100 éves hagyománya, öröksége Gyóni (Áchim) Géza (1884-1917) emlékének ápolása. Valaha a költő bohém életvitele inkább botránykő, mint tiszteletreméltó példa volt az egyszerű helyi emberek szemében, kivéve a teológushallgató korszakot, amikor istentiszteleteire csordultig megtelt a „fehér falú templom”.  A vérzivatarból hazajutó versek azonban újra helyreállították a költő megtépázott tekintélyét. Ez a reagálás nagyon egybevág pozsonyi professzora, a ceglédi születésű Raffay Sándor (1866-1947) püspök, hittudós értékelésével, aki szerint egykori tanítványa öngyilkossági kísérletével letért a „keskeny útról”, de azután a harctéren „megtért” a magyarság és az evangélikus felekezet dicsőségére. A gyóni gyülekezet hozzáállását jól jellemzi 1931 és 1942 között szolgáló lelkésze, dr. Murányi György (1906-1978) kiállása: „legalább mi evangélikusok ne engedjük feledésbe menni a nevét, hanem találjunk módot arra, hogy magunk megismerjük és másoknak is megmutassuk egyházunknak és hazánknak ezt az igazi értékét.”

Első alkalommal 1917. augusztus 5-én, vasárnap tartottak a gyászoló családdal közös megemlékezést Gyóni Gézáért. Az emlékbeszédet Krón Ferenc lelkész tartotta, akinek gondolatait más felekezetek tagjai is nagy számban hallgatták. Krón Ferenc a következő években ifjúsági rendezvényeket, jótékonysági műsorokat szervezett a költő emlékének ápolására. Kialakult a gyülekezet kapcsolata Balogh Istvánnal, Gyóni Géza hadifogolytársával, „íródeákjával”, és kialakult a június huszonötödikéhez, azaz a születés és halál napjához igazodó istentiszteleti megemlékezések gyakorlata.

Országos nyilvánosságával kiemelkedik a megemlékezések sorából az 1927-ben, a költő halálának 10. évfordulóján tartott nagyszabású rendezvény, mely alkalomra megújult és művészi emléktáblát kapott a szülőház, a gyülekezet parókiája. Rangos fővárosi vendégek, emelkedett műsor, nagyvonalú vendéglátás köszön vissza a lapok hasábjairól.
A Gyóni Géza Irodalmi Társaság 1931 évi megalakulásakor a gyülekezet meghatározó személyiségei vállaltak alapító szerepet: dr. Murányi György lelkész, Hajnal László tanító és Sziráki György egyházmegyei felügyelő. Utóbbi a saját birtokán ajánlott fel területet mauzóleum céljára, a költő hamvainak sikeres hazaszállítását feltételezve. Az egykori nemzetgyűlési képviselő, presbiter, Sziráki Pál, visszatérő szereplője volt a megemlékezéseknek, a költő budapesti emléktáblájának avatásán, 1934-ben is mondott beszédet. Ugyancsak meg kell említeni Eőry Dénes tanító, dalszerző tevékenységét, aki két verset írt Gyóni Géza emlékére, egyiket megzenésítve. 1943-tól a dr. Murányi Györgyöt váltó új lelkész, Ruttkay Miklián Géza (1905-1983) is tiszteletbeli tagja lett az irodalmi társaságnak. A június 25-i megemlékezések, emléktábla koszorúzások a háború legválságosabb időszakaiban sem maradtak el. 1945 után megnehezült a hitélet, mely minden vonatkozásban, a kultúra területén is éreztette hatását. A rendszerváltásig terjedő évtizedekből az 1967-es, jubileumi megemlékezés emelkedik ki, amikor az istentiszteletet dr. Koren Emil (1915-1998) püspök-helyettes tartotta, akinek édesapja a költő békéscsabai iskolatársa volt. (Dr. Koren Emil a Jad Vasem Intézet Világ Igaza kitüntetettje.) Az ünnepi igehirdető tapasztalatait és gondolatait írásban is megörökítette.

2002-ben az evangélikus templomudvar épületszárnyában megnyílt a Gyóni Géza Emlékszoba, mely a helyi Önkormányzattal kialakított együttműködést jól szimbolizálja. Szoros és folyamatos az együttműködés az éves megemlékezések szervezésében és színvonalas lebonyolításában is. Gyóni Géza verseit gyakran és avatottan, nagy átéléssel szavalják többen a felekezeti tagok közül, megható pillanatokat varázsolva a rendezvényeken. A gyülekezet öröksége hagyománnyá nemesült, mely garantálja a költő emlékének továbbélését, s ez a gyakorlat méltó a települési értéktár gyarapítására. 

Szemelvények sajtóhíradásokból: (letölthető)

Bibliográfia

Balogh István: Gyóni Géza hite. In: B. I.: Gyóni Géza utolsó órái. Budapest, Gyóni Géza Irodalmi Társaság, 1934; p. 35-41.
Balogh László Tibor: „GYÓNI GYÜJTEMÉNY”. Gépiratos katalógus, Budapest, 1977. 155 p. Lelőhelye: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtára, Budapest.
Budapesti Hírlap= Gyóni Géza emlékezete. 1917. augusztus 8; p. 7.
Budapesti Hírlap= Gyóni-ünnep Gyónon. 1923. december 14; p. 5.
Eőry Dénes:
- Ének a hősökről. Gyóni Géza emlékének. (vers) Harangszó. 1942. január 4; p. 5.
- Gyóni Géza neve. (kotta, vers) M. Z. Hangjegygrafika, 1942.
Harangszó Gyóni Géza alap. 1924. február 10; p. 55.
Dr. Koren Emil:
- Gyóni Géza. Evangélikus naptár az 1967. évre. Budapest, 1966; p. 115-118.
- „A béke katonája volt…” Gyóni Géza 1884-1917. In: Körkép – Dr. Koren Emil írásaiból.
Budapest, Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, 1978; p. 101-104.
Magyar Távirati Iroda: Gyón, 1927. június 27. MTI Napihír, 1927. június 27. 19 óra 10 perc.
Dr. Murányi György: Gyóni Géza. Harangszó 1942. augusztus 16; p. 261-263.
Rapcsákné Harmincz Karolin: Gyóni Gézára emlékeztek szülőfalujában. Evangélikus Élet, 2009. július 12; p. 14.
Szigethy Lajos: Gyóni Géza. In: Luther lelke. II. kötet. Budapest, Evangélikus Tanáregyesület, 1927; p. 97-100.
Valentyik Ferenc: 600 bibliográfiai adat Gyóni Géza pályájáról és költészetéről. In: V. F. (szerk.): A béke katonája. Lakitelek, Antológia Kiadó, 2014; p. 254-328.

Összeállította: Valentyik Ferenc