Please ensure Javascript is enabled for purposes of website accessibility
2024. március 29. péntek
Auguszta
Holnap: Zalán napja lesz

TÉB nyilvántartás

Sári község szerepe a magyar lokátor fejlesztésben

INFORMÁCIÓK teb38
Javaslati adatlap: letöltés
Jegyzőkönyv: letöltés
TÉB határozata: letöltés
Pest Megyei Értéktár Bizottság határozata:
Pest Megyei Értéktár nyilvántartása:
Javaslattevők: Valentyik Ferenc
Felvétel ideje: 2016.06.07.
Megyei értéktárba továbbítva:
Kategória: ipari és műszaki megoldások
Megyei Értéktár döntése:
 

Sári község szerepe a magyar lokátor fejlesztésben

A honi sajtóban évekkel ezelőtt a Zengőre tervezett radartelepítés civil ellenállása miatt kapott teret a magyar lokátor fejlesztés. A technika iránt megnyilvánuló váratlan érdeklődés hatására néhány szaklapban egy-egy átfogó elemzést olvashattunk a rádiólokátorok hazai elterjedéséről, gyártásuk történetéről. Ezek a tanulmányok kivétel nélkül kitérnek arra, hogy az első hazai lokátor állomás Sári község határában kezdte meg működését 1943. december 20-án.

Magyarországon 1942-ig egyáltalán nem foglalkoztak lokátor fejlesztéssel. Az ellenséges repülőgépek észlelésére addig több mint 500 megfigyelőpont szolgált. Itt katonák, határőrök, vasutasok távcsővel kémlelték az eget, majd telefonon jelezték a gépek számát és haladási irányát. A második világháború kitörése után hamar kiderült, hogy ez a módszer rendkívül alacsony hatékonyságú, lassú, nehézkes. Fokozottan igaz ez az éjszaka sötétjében, ködös-esős időben vagy nagy magasságban, felhők fölött végrehajtott támadásokra. A magyar hadvezetés számára 1942-ben vált világossá, hogy a légtér megfigyelő rendszer hatékonysága csak új technikai eszköz beállításával növelhető.

A világ ekkor már ismerte a rádióhullámok helymegállapításra, távolságmérésre történő alkalmazását. Angliában és az Egyesült Államokban a 1920-as évek közepén, Németországban 1935-ben kezdődtek el a katonai célzatú kísérletek, mindenhol a legnagyobb titoktartás mellett. Az évtizedes előny miatt a magyar vezérkar- logikusan- a német eredményekre támaszkodva tervezte az ország légvédelmi rendszerének kiépítését. Az elképzelésekben kész lokátor berendezések és licenc vásárlás egyaránt szerepelt. A németek azonban a licenc értékesítéstől teljesen elzárkóztak, kész lokátorból pedig a magyar igények töredékének teljesítésére mutattak hajlandóságot. Ebben a kényszerhelyzetben született meg a döntés a hazai lokátor fejlesztés és gyártás beindításáról 1942 őszén.

Az Egyesült Izzó ipari kutató bázisán honvédelmi miniszteri rendelettel titkos kutatócsoportot állítottak fel, melyet tíz akadémikus, két tanársegéd és harminc elektroműszerész alkotott. A program vezetője az Izzó főmérnöke, Bay Zoltán professzor lett. A Bay-csoport rohamtempóban rögzítette a kutatás elméleti alapjait, majd megkezdte a gyakorlati kísérleteket és a prototípusok gyártását. A kutatások,- melyben a Haditechnikai Intézet is részt vett,- négy lokátor típus kifejlesztésére irányultak:
1.) Az ellenséges gépek megjelenését gyorsan és nagy távolságból érzékelő ún. távolfelderítő lokátor, mely a fejlesztés során a „SAS” nevet kapta a madár közismerten éles, távolba látó szeméről. Tervezett hatótávolsága 300 km volt.
2.) A légvédelmi egységeket közvetlenül adatokkal ellátó ún. tüzérségi tűzvezető lokátor, melyet a tüzérség védőszentjéről „BORBÁLA” lokátornak neveztek el. Hatótávolsága 30 km volt.
3.) A vadászrepülők éjszakai bevetését segítő ún. vadászirányító lokátor, mely a „BAGOLY” nevet kapta. Hatótávolsága 40-50 km volt.
4.) A repülőgépeken az ellenséges gépek helyzetét meghatározó ún. fedélzeti elfogó lokátor, melyet a „TURUL” névre kereszteltek. Hatótávolsága 5-10 km volt.

A kutatócsoport a légtér figyelő rendszer elemei közül a prototípusig minden esetben eljutott, de a gyakorlati eredmények főként az első két típusnál összpontosultak. Munkájukat nehezítette az ország háborús elszigeteltsége, ezért számos, külföldön már ismert eljárást kellett újra felfedezniük. Ugyanakkor nagy segítséget jelentett a csoport tagjainak mentessége a katonai szolgálat alól, és az anyagok beszerzésében, szolgáltatások igénybevételében érvényesített prioritás. A gyártásban a magyar ipar olyan zászlóshajói vettek részt, mint a Standard Rt., MÁVAG, GAMMA, PHILIPS, Győri Wagon és Gépgyár. Ezzel az összefogással a magyar kutatás és ipar 1 év alatt kiváló színvonalú, saját fejlesztésű lokátort produkált.

Az elsőként elkészült SAS lokátort a János-hegyen állították fel, mely 1943. november 2-án kezdett üzemelni. A kutatók úgy gondolták, hogy a védendő terület magaslati pontja a célszerű felállítási hely, ahonnan adatokkal látja el a főváros légvédelmi egységeinél elhelyezett 3 db BORBÁLA lokátort. Nem számoltak azonban a SAS lokátor felett (45 fokos szögben) képződő holtkúppal, ahol nem volt jel kibocsájtás, következésképpen érzékelés sem. Ezért a zavartalan működés érdekében a BORBÁLA lokátorok hatótávolságának figyelembevételével, mérnöki számítások alapján a fővárostól mintegy 30 kilométerre kerestek alkalmas helyszínt. Így került az első SAS lokátor Sári község területére, ahol 1943. november 25-én kezdték meg a felállítását. Működése 1943. december 20-án kezdődött, és itt már megbízhatóan szolgáltatta a légvédelem számára az adatokat. Rendkívül jó felderítési tulajdonságokkal rendelkezett, a tervezett 300 km hatótávolsággal szemben mintegy 500 km-ről észlelte az ellenséges gépeket. (A szakirodalom kedvező légköri viszonyok között még 800 km-es észlelést is rögzít.) Jeladó egysége 2,5 m-es hullámhosszon dolgozott. A vevő része két egymással háttal összeépített parabolikus rácsantennából állt, melyek egyenként mintegy 220 fokos szögben tudtak pásztázni , s így együtt a teljes kört lefedték. Kezelőfülkéjében két katona egyidejű munkájára volt szükség, míg egyikük a műszer beállítását végezte, addig társa a céljel távolsági és oldalszög adatait olvasta le. Az adatokat fokhálós térképen rögzítette, és a koordinátákat a fővárosi légvédelmi központba továbbította. Tehát jelezték az ellenséges gépek megjelenését, számát, a távolságot és a támadás irányát. A központ az adatok birtokában intézkedett a légvédelem és a lakosság riasztásáról. A BORBÁLA lokátorok a hatótávolságukba érő gépeknek már a magasságát is mérték és az 50 cm-es hullámhossznak köszönhetően a távolság meghatározása jóval pontosabb volt /15 m/.

1944. januárban -másodikként- már a dunapentelei lokátor állomás is üzemelt, itt német gyártmányú rádiólokátort működtettek. Telepítése a SAS lokátorral egyidőben történt, de a kezelő személyzet kiképzése elhúzódott, illetve néhány egység hiányos szállítását magyar alkatrészekkel kellett pótolni. A németek hozzáállásán a sikeres magyar fejlesztés sokat javított, egyes magyar alkatrészeket, pl. adócsöveket a német készülékekhez is felhasználtak a sajátjuk helyett. Hamarosan felállították a következő SAS lokátort, ezúttal Jászkiséren, mely szintén kiválóan üzemelt. A SAS lokátorok minden előzetes várakozást felülmúló eredményei vezettek el a Hold-radar kísérlet gondolatához, melyet Bay Zoltán 1944 márciusában fogalmazott meg. A kutatócsoport kitörő lelkesedéssel fogadta a hatalmas világégésben bejelentett zseniális tervet, melyet a honvédelmi vezetés is támogatott. A hold meglokátorozása végül a háború viszontagságai miatt 1946. február 6-án vezetett sikerre, mely a magyar tudománynak jelentős nemzetközi elismerést hozott. Bay Zoltánt - halála után másfél évtizeddel is - az űrkutatás és radarcsillagászat legnagyobbjai között tartja számon a világ. Életművét kötetek foglalják össze, a lexikon-szerkesztők oldalakat szentelnek munkásságának.

E helyütt mindössze néhány jellemző emberi megnyilvánulásának említésére van mód. Már kisgyerek korában szerette volna megtapogatni a holdat, és úgy gondolta, hogy a magas templomtoronyból ez lehetséges. A gyerekkori álom mintegy 40 évvel később a mikrohullámok segítségével valósult meg. A lokátor kutatásban a csoportvezetői felkérést nehéz szívvel fogadta el, mert a háborút igazságtalannak tartotta, nem értett vele egyet. Annak viszont örült, hogy a megbízás egy védelmi eszköz, nem pedig támadó fegyver fejlesztésére szólt. A kutatócsoport vezetéséért fizetést vagy költségtérítést nem fogadott el. A német megszállás után a csoport védettségét egyre nehezebb volt fenntartani. Egy alkalommal 15 zsidó származású munkatársát mentette ki a vagonokból a józsefvárosi pályaudvaron, de végül maga is bujkálni kényszerült a nácik elől. A háború után -1948-ban, a koncepciós perek kezdetekor- el kellett menekülnie az országból, az akkor már világhírű tudóst az Egyesült Államokban egyetemi katedrával várták. Emlékét ma szobrok, emléktáblák őrzik Gyulavárin, Debrecenben, Szegeden és Budapesten. Síremléke a Gyulavári temetőben van.

Az ország megszállása 1944 márciusában felgyorsította a hazai lokátor hálózat kiépítését, hiszen a németek már a saját elképzelésüket hajtották végre, itt akarták megállítani a frontot. Saját berendezéseikkel erősítették meg a magyar légtérvédelmet, nyolc településen (Pécs, Kecskemét, Fertő-tó, Szered, Celldömölk, Veszprém, Pápa, Lovászpatona) újabb állomásokat létesítettek. Dunapentelére és Jászkisérre további radarokat telepítettek, de Sáriban a SAS lokátor változatlanul egyedül maradt. Valamennyi lokátor állomáshoz nagy, német mobil rádió berendezés tartozott.  Az Egyesült Izzóban a németek részére katonai csöveket kellett gyártani, ez egyben a magyar lokátor gyártás megtorpanását is jelentette. A Bay-csoport tagjai közül sokan nem érték meg a háború végét. A túlélő tervezőket összegző írásbeli jelentés készítésére kötelezte a Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1945 végén. Ez nyilvánvaló elismerése a magyar lokátorok minőségének, műszaki színvonalának. Önmagában az a tény is magáért beszél, hogy a második világháborúban összesen négy ország volt képes rádiólokátor fejlesztésre: Anglia, Egyesült Államok, Németország és Magyarország.

A szakirodalmi adatokon túl az egykori helyi szemtanúknak is vannak emlékei az első magyar lokátor állomásról. A szigorúan titkos program nem tette lehetővé Sári község lakosainak széleskörű beavatását, akik az 1943. november végi telepítést gyakorlatilag észre sem vették. Az 1944 tavaszi munkák során azonban a mánteleki Úzke role dűlő (Keskeny földek) tulajdonosai már tudták, hogy a parcellák végében levő mintegy 2 holdas erdő sarkában felállított ismeretlen szerkezetet nem szabad megközelíteni. Sem a rendeltetését, sem pedig a nevét nem tudták. Annyit sejtettek, hogy a repüléshez, a repülőgépekhez köze van, ezért „repülő”-nek hívták. Tudták, hogy fegyverrel őrzik a létesítményt, bár a katonákat nem látták, azok semmilyen módon nem érintkeztek a lakossággal. A faluban egyáltalán nem mutatkoztak, az őrszemélyzet a földbe épített téglafalú bunkerban tartózkodott. A lokátor munkáját itt semmi nem akadályozta, hiszen a környezetében szántóföldek és nagy területű legelők voltak. A szántóterületek tulajdonosai sáriak voltak, az Úzke role dűlőben néhány száz négyszögölnyi volt egy-egy parcella, míg a szomszédos Siroké role (Széles földek) dűlőben 1-2 holdas területek voltak. A két dűlőben gyakorlatilag szinte minden helyi családnak volt földje, a kiserdő is magánemberek tulajdona volt. A többi környező területen a Jászberényi Közbirtokosság hatalmas legelői voltak. A szemtanúk egyúttal cáfolják azt a feltételezést, hogy a lokátor a Sári reptéren volt felállítva. A reptér, mint az üzemelés helyszíne, számos gyakorlati szempontból logikusnak tűnik, de a főút mellett az ellenséges felderítés gyorsan rábukkant volna. A támadó gépek egy idő után számoltak a lokátorral, amit a bevetések során nagy mennyiségben szórt alumíniumfólia csík tesz nyilvánvalóvá, mely a radar működésének zavarását szolgálta. A szemtanúk emlékeiben célzottnak ható támadás képei is élnek, amikor a támadó kötelékből kivált egy gép és Ürbőpusztát bombázta. A közeli robbanások miatt az éppen kapáló helybeliek az anyaföldre vetődve kerestek menedéket.

A háború után a győztesek a SAS lokátor magas technikai színvonalú részeit leszerelték és jóvátétel fejében kiszállították az országból. A bunker téglafalát a helyiek bontották le az ötvenes években, amikor nagy hiány volt kéménytéglából. A masszív vasállványzat az 1970-es években tűnt el, sorsa ismeretlen, valószínűleg haszonvasként végezte. Az évtized elején- Márcisz Antal elnöksége idején- a Fehér Akác Mgtsz erdőt telepített a közelben, a dolgozók mindennap elmentek a 6-7 méter magas szerkezet mellett, sőt még a kezelők munkáját segítő vaslétrára is emlékeznek. Szintén gyakran találkoztak a „repülőállvány”-nyal a terület vadászai. Időközben ez a mánteleki határrész honvédségi terület lett, a lőtérhez csatolták.

Ma bozótos sarjerdőt találunk a lokátor helyén. Az erdő sarkában némi terep egyenetlenség emlékeztet még az egykori bunkerra. Ennél meggyőzőbb, hogy az eltelt több emberöltőnyi időt túlélte a vázszerkezethez tartozó néhány súlyos betontuskó a bokrok tövében. Akár kesereghetnénk is azon, hogy a valaha világszínvonalú berendezésből csak ennyi maradt. E helyett inkább örülnünk kell, mert a magyar tudomány és ipar történetének egyik szép fejezetében Sári községnek fontos szerep jutott. Annak idején -1943 novemberében - Jáky József ezredes javaslatára állították fel Sáriban a SAS lokátort. A lokátor program kormánybiztosa -akire zseniális szervezőként emlékeznek kortársai- sajnos meghalt a háborúban. Döntésében bizonyára mérnöki és költségvetési számítások, szervezési-, biztonsági megfontolások voltak a mérvadóak. Valószínűleg nem tudott arról, hogy ez a hely néhány száz évvel korábban az ellenség megfigyelésében és riasztójelek küldésében már jól vizsgázott. A Sárival határos Dabas ugyanis valaha a királyi dobosok lakhelye volt, a nevét kifejezetten erről kapta. A SAS lokátorral ez a régi legenda is folytatódott, a 20. század közepének megfelelő történelmi helyzetben és eszközökkel...

Valentyik Ferenc

Bibliográfia

- Barczy Zoltán: A magyar légvédelmi tüzérség 1943-ban, a radar bevezetése idején. Hadtörténelmi Közlemények 1977/2; p. 238.

- Bay Zoltán: Megemlékezés a magyar Holdszonda-kísérletről. In: Magyar tudósok. Kardos
István tévésorozata. Budapest, Közgazdasági- és Jogi Könyvkiadó, 1978; p. 5-23.

- Bay Zoltán: Az élet erősebb. Budapest – Debrecen, Csokonai – Püski, 1990. 272 p.

- Berkovics Gábor: A Magyar Honvédség első lokátorai. Nemzetvédelmi Egyetemi
Közlemények, 2001/1. p. 164-177.

- A BME OMIKK Bay Zoltán gyűjteményéből: A SAS-lokátor vázlata, a lokátorok
hatótávolsága, stb. (www.omikk.bme.hu/archivum/bay)

- Czagányi László: Ezer dabasi pillanat. Dabas, Pressman Bt., 2010; p. 356.

- Fekete István: A szolnoki ősrepülőktől, a „Killián” Iskola megalakulásáig I. Zounuk 19; p. 181.

- Gazsi Lajos – Rácz Elemér: A magyar légvédelem jellemzői és tevékenysége a második
világháború utolsó időszakában. Bolyai Szemle, 2003/3; p. 18-44.

- Könnyű Edina: Radarjelek a Holdról. A csillagvizsgáló 1996. évi 2. szám.

- Makra Zsigmond – Nagy Ferenc: Bay Zoltán. In: Nagy Ferenc (főszerk.): Magyar
tudóslexikon A-tól Zs-ig. Better Kiadó, 1997; p. 159-161.

- Mészáros Sándor: A Hold válaszolt: Bay Zoltán radarvisszhang kísérlete. Természet Világa,
1996. évi 2. szám; p. 66-68.

- MTI hír: 70 éve érte el rádiójelekkel a Hold felszínét a radarcsillagászat magyar atyja.
2016. február 6. 13:01 MTI

- Nagy Ferenc: Bay Zoltán pályája és példája dokumentumokban. Budapest-Szeged, Better –
OMIKK - Püski, 1993. 210 p.

- Pataky Iván: Zalai légihelyzet, 1844-45. ACTA-1996.

- Rácz Elemér: A Magyar Királyi Honvédség rádiólokátor technikája 1942-1945 között. Bolyai Szemle, 2004///2; p. 15.

- Renner Péter: Az első magyar katonai radarberendezés születése. Új Honvédségi Szemle
2006/4. szám; p. 127.
- Fejezetek a magyar légiforgalmi irányítás történetéből 1916-2000. Disszertáció, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 2007; p. 44-53.

- Sárhidai Gyula: Rakéta- és radarfejlesztések Magyarországon 1942-1944-ben. Természet
Világa, 2006. augusztus; p. 341-344.

- Valentyik Ferenc: Az első magyar lokátor állomás. Technikatörténeti emlék Sári - Mántelek határában. 1. rész: Dabasi Újság, 2007. február, p. 9; 2. rész: Dabasi Újság, 2007. március – április, p. 16; 3. befejező rész: Dabasi Újság, 2007. május – június, p. 15.

- Wikipédia: Rádiólokátor (hu.wikipedia.org/wiki/Rádiólokátor).

Összeállította: Valentyik Ferenc

lokator01

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
lokator02

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
lokator03

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
lokator04

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
lokator05

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
Print Friendly, PDF & Email

Search

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ, hogy a legjobb böngészési élményt biztosíthassuk Önnek honlapunkon. Az oldal további használatával jóváhagyja a sütik használatát.