2018. november 19. hétfő
Erzsébet, Zsóka, Liza
Holnap: Jolán napja lesz

TÉB értéktár

Szilágyi Gyula vegyészmérnök életútja és munkássága

INFORMÁCIÓK teb69
Javaslati adatlap: letöltés
Jegyzőkönyv: letöltés
TÉB határozata: 
Pest Megyei Értéktár Bizottság határozata:
Pest Megyei Értéktár nyilvántartása:
Javaslattevők: Valentyik Ferenc
Felvétel ideje: 2017.06.06.
Megyei értéktárba továbbítva:
Kategória: kulturális örökség
Megyei Értéktár döntése:
 
Szilágyi Gyula vegyészmérnök életútja és munkássága (1860-1924)

Szilágyi Gyula vegyész, műegyetemi tanár 1860. október 27-én, Gyónon, zsidó családban született (Magyar Zsidó Lexikon 1929, 851. oldal). Középiskolásként a kecskeméti főreáliskolában végzett, majd a budapesti Királyi József Műegyetem vegyészeti szakágán folytatta tanulmányait. 1883-ban a Magyar Szesztermelők Országos Egyesülete tanulmányútra küldte a marosvásárhelyi szeszgyárba, ezt követően születtek meg az első cikkei a szeszgyártás témaköréből. 1884-ben az újjá szervezett szigorlati rendszer alapján az első négy magyar vegyészeti oklevél egyikét nyerte el, és a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia tanársegédévé nevezték ki. A Nyugat-Magyarországi intézmény akkoriban az egyetlen hazai agrár-felsőoktatási tanintézet volt egészen 1906-ig, és a mellette létesülő különböző kutatóintézetek jelentették a mai magyar agrárkutatás alapjait. Másfél év után a Győrött épülő ipari szeszgyárba hívták vegyészmérnöknek, majd 1887-ben a budapesti Grünwald és Társai cég alkalmazta. Itt dolgozta ki doktori értekezés formájában az „Adatok a diasztáz chemiájához” című munkáját. 1888-ban a budapesti tudományegyetemen bölcsészetdoktorrá avatták és 1890-től a Műegyetemen a szesz-, sör- és ecetgyártás magántanára lett. 1892-ben önálló nyilvános vegykísérleti állomást alapított, mely az első magánlaboratórium volt Magyarországon, és egyúttal törvényszéki hites szakértői tevékenységet is kezdett. Rövid időn belül szakterülete megkerülhetetlen specialistájává vált, egyesületekben és kongresszusokon az előadások egész sorozatát tartotta, melyekből több száz kisebb értekezés, újságcikk, különnyomat és kiadvány született. 1893 és 1900 között, kémiai szócikkek szerzőjeként részt vett az első önálló, nem fordításon alapuló magyar nagylexikon, a Pallas nagy lexikona készítésében.

Élénk szakirodalmi tevékenysége az erjedési iparágakra, valamint az élelmiszerhamisítások elleni küzdelemre terjedt ki. Az illetékes minisztérium megkeresése alapján közreműködött az élelmiszer- és bortörvények megalkotásában.  Az élelmiszerbiztonság témakörébe sorolható művei: Községeink ivóvizeiről (1901); Az élelmiszerek hamisításának meggátlására vonatkozó törvénykezésről (1905); A mezőgazdasági termények, termékek és czikkek hamisításának tilalmazásáról szóló 1895. évi XLVI. törvényczikk revíziójához: előadói vélemény (1911). Nemzetközi vonatkozásban „A szeszgyártás üzemének ellenőrzése” című munkáját az 1906. évi megjelenést követően német nyelvű fordításban is kiadták, melyet a külföldi szaksajtó (német, dán, francia, angol, cseh, lengyel) a legnagyobb elismeréssel fogadott.
A szeszgyári szakemberek kézikönyvét németországi tanfolyamokon még tankönyvként is használták. Érdemei elismeréséül 1910-ben a Műegyetem tanácsának előterjesztése alapján nyilvános rendkívüli tanárrá nevezték ki.
1924. januári halálát, mint azt az alábbi válogatás tanúsítja, nagy részvéttel tudatta a közvéleménnyel a korabeli mezőgazdasági sajtó. (Elhunyta napjáról ellentmondásosak a híradások, egyes orgánumok azt másodikára, míg mások negyedikére teszik. A lexikonok a negyediki dátumot vették át.):
„A mezőgazdasági tudományok egyik nagyérdemű munkása, Szilágyi Gyula dr. műegyetemi nyilvános rendkívüli tanár, vegyészmérnök, a „Köztelek” Mezőgazdasági Ipar című rovatának vezetője, a „Magyar Szesztermelő” főszerkesztője január hó 2-án, hosszas szenvedés után, munkás életének 64-ik esztendejében Budapesten meghalt. A magyar gazdatársadalom és a „Köztelek” őszinte részvéttel gyászolja Szilágyi Gyulát, aki a mezőgazdasági ipar és szeszgyártás fejlesztése körül irodalmi és gyakorlati téren is kiváló szolgálatot teljesített. Egyforma buzgalommal dolgozott a katedrán és a gyakorlati életben. A mezőgazdasági ipar szolgálatában eltöltött több évtizedes munkássága maradandó nyomokat hagy maga után.”
„Őszinte sajnálattal vettük a hírt, hogy dr. Szilágyi Gyula fővárosi vegyész, a Műegyetem rendkívüli tanára folyó hó 4-én, hosszas betegség után 64 éves korában elhunyt. A megboldogult úgy a borkereskedők, mint a szeszgyárosok körében közismert egyén volt, akinek kiváló szakismereteit gyakran vették igénybe. Azt lehet mondani, hogy dr. Szilágyi neve jóformán fogalom volt és az ő vegyészeti szaktudását úgy a termelők, mint az iparosok és kereskedők évtizedek óta nagy mértékben vették igénybe (…), egész Közép-Európában ismert és becsült nevet vívott ki magának.”  
„A Művezetők Országos Szövetségének kebelében működő szeszgyárvezetői szövetség tiszántúli főcsoportja folyó év február 7-én, Nyíregyházán Szilágyi Gyula dr. emlékezetének szentelt, rendkívül látogatott vándorgyűlést tartott Vadas Rezső elnöklete mellett. A gyűlés megnyitása után Vadas Rezső szép beszédben áldozott Szilágyi Gyula dr. műegyetemi tanár emlékének, méltatva az elhunyt nagynevű tudós érdemeit a magyar mezőgazdasági iparok és főleg a szeszgyártás terén. A tudományos és gyakorlati módszerek kidolgozásával és ezeknek gyárainkban való elterjesztésével, valamint a rendszeres szeszgyárvezetői tanfolyamok létesítésével hazánk szesziparának fejlődését elősegítette.”
Szilágyi Gyula egészen a közelmúltig elfeledett, mindössze említésszintű alakja volt a dabasi helytörténetnek. Munkássága jelentősen gyarapítja településünk értéktárát.
V. F.

Bibliográfia

Szilágyi Gyula könyvei, különnyomatai:

- Adatok a diasztáz chemiájához. Budapest, Garai Nyomda, 1888. 23 p; 22 cm.
- Az erjedés chémiájának kézikönyve: szesz- és sörgyárosok, gazdák, bortermelők és chémikusok részére. Budapest, Franklin, 1890. 191 p; 23 cm.
- Községeink ivóvizeiről / előadta az Országos Közegészségügyi Egyesület 1901. évi márczius 6-iki ülésén Szilágyi Gyula. Budapest, 1902. 11 p; 27 cm.
- A magyar borok értékesítésének akadályai a külföldön: [az Országos Magyar Gazdasági Egyesület szőlészeti és borászati szakosztályának 1902. április hó 17-iki ülésén tartott előadás]. Budapest, Schlesinger és Kleinberger Nyomda, 1902. 15 p; 23 cm.
- Boraink minőségéről. Budapest, Lipinszky Nyomda, 1904. 15, [4] p; 20 cm.
- Mezőgazdasági szesziparunk jelene és jövője. Budapest, Pátria Nyomda, 1904. 13 p; 22 cm.
- Az élelmiszerek hamisításának meggátlására vonatkozó törvénykezésről. Budapest, Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés, Budapest, Pallas Nyomda, 1905. 29 p; 23 cm.
- A szeszgyártás üzemének ellenőrzése. Budapest, "Molnárok Lapja" Nyomda, 1906. VIII, 414 p., 3 t. ; 23 cm.
- A mezőgazdasági termények, termékek és czikkek hamisitásának tilalmazásáról szóló 1895. évi XLVI. t.-cz. reviziójához: előadói vélemény. Budapest, Pesti Lloyd Nyomda, 1911. 38 p; 23 cm.
- A kenőanyagokról. Budapest, Pátria Nyomda, 1914. 8 p; 22 cm.

Szaklapokban megjelent újságcikkek:

Borászati Lapok:
- A magyar borkereskedés ügyéhez. 1892. november 20; p. 501-502.
- Szakvegyészi nyilatkozat. 1898. május 1; p. 329.
- A borvizsgálat jelentőségéről. 1899. december 24; p. 980-981.
- Haladás az okszerű borkezelés terén. 1900. április 22; p. 398.
- A magyar borok értékesítésének akadályai külföldön. 1902. április 27, p. 343-345; II. rész május 4; p. 365-366.
- Adatok a magyar borok és hamujok összetételéhez. 1903. július 5; p. 484-485; II. rész július 12; p. 500-503.
- Az 1904. évi borok minősége. 1905. január 22; p. 62-63.
- Boraink minőségéről. 1905. június 4; p. 438-440. II. rész június 11; p. 457-458.
- A borok megítélése összetételük alapján. 1909. június 6; p. 393-395.
- A természetes borok megítélése összetételük alapján. 1910. január 16; p. 39-40. II. rész január 23; p. 56-57.
- A tokaji aszúborok illanósav tartalma. 1911. április 2; p. 244.
- Az 1912-ik évi magyar és dalmát borok minőségéről. 1913. május 4; p. 306. II. rész május 11; p. 322-323.
- A bor derítése és színének megjavítása. 1916. február 27; p. 91-92.
- A cognacról. 1922. január 4; p. 5-6.

Köztelek:
- Mezőgazdasági szeszgyár üzembehozatalánál szükséges tennivalók. 1891. október 14; p. 5.
- Haladás a szeszgyártás üzemében. 1892. március 16; p. 396.
- A szeszgyári nyersanyag gőzöléséről. 1892. november 16; p. 1742.
- Az ipari szeszgyárak hizlalóinak takarmányozásairól. 1892. november 26; p. 1787-1788.
- Miként emeljük gazdasági szeszgyáraink jövedelmezőségét? 1893. február 1; p. 148-149.
- A burgonyát értékesítő iparágak gazdasági jelentőségéről. 1893. július 8; p. 37-38.
- Az erjedés organizmusairól. 1893. augusztus 30; p. 270-274.
- A mezőgazdasági szeszipar helyzete. 1893. december 2; p. 768-771.
- A tengeri beszáradásáról. 1894. április 21; p. 547-548.
- A tengeri értékének megállapítása különféle víztartalom mellett. 1894. május 9; p. 639-640.
- A savanyított répaszelet fiziológiai és pathológiai hatásáról. 1894. július 4; p. 906-907.
- Szeszgyártás turfából. 1894. augusztus 4; p. 1043-1044.
- A mezőgazdasági szeszgyárak adómentességének kérdéséhez. 1896. október 21; p. 1530-1531.
- A szőlő és a bor. (recenzió) 1896. december 16; p. 1802.
- Szakértelem fejlesztése és az ellenőrzés (előadás). 1897. január 13; p. 8-9.
- Élesztő hamisítása. 1905. február 18; p. 278.
- A Magyar Szeszértékesítési Központ. 1906. május 16; p. 854-855.
- A magyar szeszipar függetlenítése Ausztriától. 1906. október 10; p. 1738-1739.
- Az 1905. évi magyar búzák és magyar lisztek kémiai és fizikai vizsgálata. (recenzió) 1907. január 1; p. 11.
- A magyar búza és a magyar liszt a gazda, molnár és a sütő szempontjából. (recenzió) 1907. november 16; p. 2295-2296.
- A szeszkontingens-kiosztás reformjáról. 1908. február 26; p. 430.
- Söriparunk fejlesztésének feltételei. 1909. január 23; Melléklet, p. 1-3.
- Az élelmiszertörvény legfőbb előfeltétele. 1910. október 1; p. 2382-2383.
- A magyar vegyészek első országos kongresszusa. 1910. november 16; p. 2780-2781.
- A melasz és a nyerscukor-másodtermék összehasonlítása. 1912. július 6; p. 1864.
- Veszedelmes hamisítás. (Ecetsavat pótló szer árusítása) 1912. október 23; p. 2841.
- Az idei tengeri minősége. 1912. október 26; p. 2865-2866.
- A hadsereg ellátása és a mezőgazdaság. 1914. szeptember 5; p. 2267.
- Mibe kerül a harcban álló hadsereg élelmezése? 1914. szeptember 26; p. 2364.
- A szeszipar helyzete és a háború. 1914. október 17; p. 2450.
- Répa feldolgozása a burgonyára berendezett szeszgyárban. 1914. október 24; p. 2486.
- A kukoricaliszt készítésének kérdéséhez. 1915. február 13; p. 208-209.
- Létesíthetők-e burgonyaszárítók Magyarországon? 1915. május 29; p. 776-777.
- A tengeri raktári apadásának megállapítása. 1915. október 23; p. 1544-1545.
- Mezőgazdasági iparunk jövője. 1916. január 15; p. 77.
- A szeszfőzőkészülékek rekvirálásáról. 1916. január 15; p. 77-78.
- A fémkészülékek rekvirálása. 1916. február 19; p. 241.
- Adatok a tengeri csírátlanításához. 1916. december 23; p. 1886-1887.
- Németország élelmiszer és élvezeti szer szükséglete. 1917. március 31; p. 497.
- Szeszgyáros és ecet gyáros háborús jövedelme. 1917. június 9; p. 936.
- Szesziparunk a néptáplálkozás szolgálatában. 1917. augusztus 4; p. 1269-1270.
- Adatok a kukoricacsíra összetételéhez. 1917. december 8; p. 2046-2047.
- Mezőgazdasági iparok fejlesztése a háború után. 1917. december 22; p. 2151-2152.
- Borpárlatkészítés. 1918. március 2; p. 321.
- A burgonyatermesztés jelentősége Németország háborús élelmezésében. 1918. március 30; p. 492.
- A foszfátok előállításának új módja. 1919. október 25; p. 264-265.

Portréfotója: Köztelek 1911. október 4; p. 2477.

Halálának híre, nekrológ:
Borászati Lapok= Szilágyi Gyula †.1924. január 10; p. 16.
Köztelek= Szilágyi Gyula dr. 1924.január 10; p. 38.

Szilágyi Gyula a lexikonokban:
Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon II. kötet L-Z. Budapest, 1982; p. 775.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIII. kötet. Steiner-Télfy Budapest, 1909; p. 896-897.
Tolnai Új Világlexikona. XVI. kötet. Sör-Táv Budapest, 1929; p. 195.
Újvári Péter (szerk.): Magyar Zsidó Lexikon. Budapest, 1929; p. 851.

Egyéb kiadványokban:
Dr. Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 2. kötet. Budapest, 1911. Irodalom, tudomány, művészet: Szilágyi Gyula; p. 302.
Csinos Antalné - Farkas Józsefné: Történelmi arcképcsarnok – Szilágyi Gyula. In: Dabas nagyközség évkönyve 1973. Dabas, 1975; p. 133.
Valentyik Ferenc: Szilágyi Gyula, a mezőgazdasági ipar tudóstanára. Dabasi Újság 2016. március; p. 20.

Összeállította: Valentyik Ferenc

szgy01

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
Print Friendly, PDF & Email

Search

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ, hogy a legjobb böngészési élményt biztosíthassuk Önnek honlapunkon. Az oldal további használatával jóváhagyja a sütik használatát.
BŐVEBBEN ELFOGADOM