Ruttkayné Kossuth Lujza
(Sátoraljaújhely, 1815.-Budapest, 1902. október 14.)

Testvéreihez hasonlóan ő is a Barátszeren nevelkedett és házi nevelést kapott. Őt tartották a legszebb Kossuth-lánynak. 1838. november 4-én volt az esküvője Pesten a magyar evangélikus templomban Ruttkay József abonyi földbirtokossal. Férje birtokára költöztek, ahol gondokkal teli házasságából három fiúgyermek született (Lajos, Béla és Gábor). 1850-ben, Karádi Ignáccal, Kossuth Lajos gyermekeinek nevelőjével együtt vitte a Kossuth gyermekeket szüleikhez, Törökországba. Oda és visszaútja során az osztrák hatóságok folyamatosan zaklatták. 1851. december 1-én húgával, Kossuth Zsuzsannával együtt letartóztatták. Bécsben rabkórházba került, majd 1852 áprilisában a család többi tagjával amerikai száműzetésébe indult. Brüsszelben Zsuzsannával hetekig ápolták nagybeteg édesanyjukat, aki belehalt az út fáradalmaiba. Innen indultak tovább, a tengeren túlra. Három gyermekét magával vitte, de férje, akit az osztrákok többször letartóztattak, nem követte. Valószínűleg egy olyan megállapodás értelmében, hogy az abonyi birtokot gondozza, és a jövedelemből támogatja majd az emigrációban élő családját. Ez azonban csak korlátozottan valósult meg, így Ruttkayné csipkekereskedéssel kényszerült foglalkozni, és nagy nehézségek között élt fiaival. 1882-ben Olaszországba költözött és bátyját, Kossuth Lajost ápolta egészen annak haláláig. Magyarországi útjait kezdetben a hatóságok akadályozták-korlátozták, de bátyja halála után végleg hazaköltözhetett. Itthon amerikai mintára, az egyik alapítója lett a karitatív tevékenységet végző evangélikus Thabita nőegyesületnek. Közkedvelt, művelt, nagytekintélyű asszony volt, ki élete végére teljesen magára maradt, mert mindhárom fia fiatalon elhunyt. Hazai földben, a Kerepesi temető Kossuth Mauzóleumában nyugszik.

Életútjának dabasi vonatkozásai

- Kossuth Lujza 1838-ban a család néhány hetes alsódabasi tartózkodása után kötött házasságot Ruttkay Józseffel, azaz Alsódabasról ment férjhez. Az esküvői szertartásra a börtönben sínylődő Kossuth Lajos jóváhagyása után került sor, ugyanis a házasodó felek körében az is felmerült, hogy szabadulásáig várnak a friggyel, de Kossuth ezt határozottan ellenezte.
- Az abonyi birtokon Alsódabasról többször vendégül látták Kossuth Zsuzsannát, melyet a Vörös Antallal folytatott levelezés bizonyít.
- Kossuth László halála után, 1839 júniusában természetesen Ruttkayné is Dabasra jött, sőt Kertész Erzsébet leírása szerint: „Ruttkay József is eljött, noha szülei hevesen ellenezték, hogy nyíltan kimutassa rokonszenvét a rebellis család iránt. Idősebb Ruttkayék amúgy is tiltakoztak a házasság ellen, vörös posztó volt szemükben a Kossuth név, s amellett Lujza, bármilyen szép volt is, alig kapott móringot.”
- Édesapja, Kossuth László síremlékét első alkalommal 1885-ben volt lehetősége meglátogatni, melyet a Vasárnapi Újság az 1885. június 21-i lapszámának 12. oldalán, apró betűs híradásban örökített meg az utókor számára: „Kossuth nővére, Ruttkayné asszony, e hó 13-án dr. Halász Géza földbirtokos és néhány rokona: Ambrozovits Béla s családja, és Tanárky Gyula kíséretében leutazott Dabasra, édes atyja sírjának meglátogatására. Ócsán küldöttség üdvözölte Ruttkaynét és Szabó Géza református lelkész köszöntötte. Dabason az egész környékbeli értelmiség összegyűlt Halász Olivér házánál, hogy Kossuth nővére iránt tiszteletüket kifejezzék. A temetőbe vonuláskor a lakosság is hozzájok csatlakozott, s a sírnál a dalárda éneke után Halász Olivér s többen mondtak beszédet. Ruttkayné a legnagyobb meghatottsággal válaszolt s bátyja nevében is köszönetet mondott. Ruttkayné még néhány napot töltött Dabason.”
A hazai művelődéstörténet kiapadhatatlan kútforrása, Vay Sándor / Sarolta évtizedekkel később így idézte fel a történteket: „Mikor az új gránit-piramis elkészült, Ruttkayné Kossuth Lujza is eljött Alsó-Dabasra és megismerve a hantokat, ráborult a sírra, hosszan zokogott és imádkozott. A kormányzó nővérét lelkesen ünnepelte akkor Alsó-Dabas, Halász Olivér fényes ebédet adott, este pedig dalárda énekelt. Mikor fölhangzott a Kossuth Lajos azt üzente, Ruttkayné sírva fakadt s úgy mondta: - Szívembe zárom Dabast, mely nyughelyet adott atyámnak és mindig emlékezett fivéremre.”
Ruttkayné ezt követően többször is meglátogatta édesapja dabasi síremlékét, rendszerint az Ambrozovits család tagjainak kíséretében. Mindannyiszor Halász Olivér kúriájában volt a szállása, 1890 júniusában egy egész hetet itt töltött.
-  Szeretett testvére halála után, 1894. november 1-én, a két Kossuth fiút (Ferencet és Lajos Tódort) is elhozta magával Alsódabasra, nagyapjuk sírjához, melyről a Vasárnapi Újság 1894. november 4-i száma adott röviden hírt.
- Napjainkban dabasi kötődésére a református templom Kossuth emlékpontjában elhelyezett portréja emlékeztet.

Bibliográfia:

Budapesti Hírlap:
- Kossuth-gyászünnep Alsó-Dabason. 1885. június 19; p. 6.
- Kossuth húga itthon. 1890. július 7; p. 3.
Czagányi László: A dabasi Kossuth-hagyományok alapjai. Mátyus Bt., Dabas, 2009. 127 p; 21 cm.
Dinnyés Lajos: A Kossuth-család Dabason. Pesti Hírlap 1936. április 12; p. 43.
Fővárosi Lapok: Kossuth nővére. 1890. június 29; p. 1305.
Gunszt Bertalan: Ruttkayné Kossuth Luizáról: felolvasás. Kolozsvár, Ellenzék Nyomda, 19??; 32 p.
Kertész Erzsébet: Kossuth Zsuzsanna. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1983; p. 18-37.
Pesti Hírlap:
- Ruttkayné Budapesten. 1890. június 29; p. 5.
- Ruttkayné Kossuth Lujza. 1890. július 7; p. 5.
Rabati Magda: Meszlényiné Kossuth Zsuzsanna 1817-1854. Dokumentumok a Kossuth család életéből. Budapest, 2005; 579 p.
Dr. Szokody Gyula: Kossuth Lajos és családja dabasi kapcsolatai. A szerző elmondta a dabasi református templomban 1981. március 15-én. Az előadás stencilezett formában megtalálható a Halász Boldizsár Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteményében. Dabas, 1981; p. 1-7.
Tolnai Világlapja: Ruttkayné. 1903. október 18; p. 10-11.
Vay Sándor:
- Kossuth Lajos családja. Pesti Hírlap, 1902. szeptember 19; p. 9-10.
- Kossuth családja Alsó-Dabason. Új Idők, 1902. szeptember 21; p. 272-273.
Valentyik Ferenc: Június jelesei: A Kossuth család kettős évfordulója. Dabasi Újság 2014. június; p. 17.
Vasárnapi Újság:
- Halottak ünnepe. 1894. november 4; p. 736.
- Ruttkayné Kossuth Lujza. 1902. október 19; p. 690.

Összeállította: Valentyik Ferenc