2018. szeptember 18. kedd
Diána
Holnap: Vilhelmina, Dorián napja lesz

TÉB értéktár

Dr. Ágai Adolf lapszerkesztői és irodalmi munkássága

INFORMÁCIÓK teb33
Javaslati adatlap: letöltés
Jegyzőkönyv: letöltés
TÉB határozata: letöltés
Pest Megyei Értéktár Bizottság határozata:
Pest Megyei Értéktár nyilvántartása:
Javaslattevők: Valentyik Ferenc
Felvétel ideje: 2016.05.03.
Megyei értéktárba továbbítva: 2016.05.18.
Ajánlólevél: letöltés
Felterjesztés anyaga: letöltés
Kategória: kulturális örökség
Megyei Értéktár döntése:
 

Ágai Adolf lapszerkesztői és irodalmi munkássága, különös tekintettel életútjának Pest megyei vonatkozásaira

Ágai Adolf (Jánoshalma, 1836. márc. 31. – Bp., 1916. szept. 21.): író, újságíró, szerkesztő, humorista, tanult orvos, a Kisfaludy Társaság tagja, 12 évesen a márciusi ifjak egyike.  A magyar sajtótörténet sokoldalú és műfajteremtő egyénisége, életrajzírói az első sikeres magyar nyelvű zsidó íróként-újságíróként összegzik pályáját. A Forgó bácsi, Csicseri Bors, Porzó és egyéb álnevek későbbi viselőjének édesapja, Dr. Rosenzweig József 13 éves korában az üldözések elől menekült Lengyelországból Magyarországra. Gyermekkori nagy álmát, az orvosi diplomát a reformkor politikusa, Klauzál Gábor (1804-1866) támogatásával sikerült megszereznie. Orvosként először az akkor horvát anyanyelvű Jánoshalmán (Jankovác) telepedett le feleségével, és itt született 1836. március 31-én fiúk, Adolf. Miután az Eszék melletti Orahovicára költöztek át, a kisfiú négyéves koráig alig hallott magyar szót. Ezt követően gyakorlatilag Pécelen sajátította el a magyar nyelvet, és itt kezdte el az elemi iskolát, amit Alsódabason folytatott, ahol édesapja a Halász család orvosa volt. Rosenzweig doktor 1847-ben Abony község szolgálatába állt, így Adolf 11 évesen ismét iskolát váltott. Életének meghatározó élménye volt, hogy Abonyban megismerhette a Kossuth család több tagját:  „A véletlen szerzése, hogy épp azon a két helyen töltsem gyermek-éveimet, melyekhez Kossuth szívének is köze volt: Dabason, ahol édes atyja van eltemetve, és Nagy-Abonyban, ahol édesanyja élt az ő lánya házában, Zsulavszkynénál, akinek férje a vasas-németeknél szolgált, mint kapitány, de otthagyva a katonai pályát, nálunk gazdálkodott. Emília, Kossuth testvérhúga, szép asszony volt és eszes (megéreztem s megértettem én ezt már akkor is), bátyjához feltűnően hasonló. Szerette is, ha ezt észrevették.” Egy alkalommal a hazalátogató Kossuth Lajos tiszteletére nagysikerű gyermekműsort rendeztek, ahol az „Előadás után valamennyien elejébe járultunk az ünnepeltnek, aki megsimogatta az én fürtös fejemet is. Megérintett a keze melege, s e pillanatban olyat éreztem, mint amilyet csak a pásztorfiú érezhet, mikor megkoronázzák, vagy a kis noviczius, kit a pápa avat pappá.”

A tizenkét éves Adolf ilyen előzmények után rendkívüli fogékonysággal élte meg a magyar szabadságharc eseményeit. Szeretett volna önkéntes felkelőnek jelentkezni, de ezt a szülei természetesen megakadályozták. Ugyanakkor magáért beszél, hogy Rosenzweig doktor is 1848-ban magyarosította a család nevét. (Az Ágai név a „zweig” német fordításából vezethető le, melynek magyar jelentése: ág.) A család végleg Abonyban telepedett le, ahol együtt gyerekeskedett Márton Ferenccel, a későbbi Abonyi Lajos néven híressé vált íróval, és Simonffy Kálmán dalszerzővel. Adolf itt kezdte el a középiskolát, melyet Pesten a piaristáknál folytatott, és egy szolnoki kitérő után a nagykőrösi gimnáziumban fejezett be. A nagykőrösi időszak döntőnek bizonyult későbbi pályafutása szempontjából, hiszen Arany János volt az irodalomtanára. A „csizmában járó olimpuszi lény” bátorította első írásainak publikálására. Az út innen akár egyenesen is vezethetett volna az irodalom felé, de édesapja az orvoslás irányába terelte jövőjét.  Orvosegyetemi tanulmányait 1854-ben Pesten kezdte, majd Bécsben folytatta, diplomáját 1860-ban szerezte meg. Gyermekorvos szeretett volna lenni. Másfél évig kísérgette a napi viziteken Bókai János tanár urat, akivel együtt gyűjtöttek, hogy tető alá kerüljön az Üllői úti gyermekkórház. Végül mégis a gyerekek betűvel való nevelését választotta, de orvosi diplomájára, bármely szerkesztőségbe is sodorta az élet, mindvégig büszke volt, és elvárta a „doktor úr” megszólítást. 1868-ban kezdődő lapszerkesztői korszakát a híres élclap „Borsszem Jankó”, a képes családi lap „Magyarország és Nagyvilág” és a gyermekújság „Kis Lap” jellemzik. Porzó álnéven a tárcalevél műfajteremtője. A humorral, szatírával oly sikeresen bánt, hogy Krúdy Gyula szerint egy időben Ágai Adolfnak volt a legtöbb ellensége Magyarországon. Számos fiatal tehetség, például Szép Ernő, Heltai Jenő, Csathó Kálmán pályakezdését segítette, mentoráltjai között ott volt a dabasi kötődésű Vay Sándor / Sarolta is. A hálás tanítvány „A régi Athenaeum” című történetben örökítette meg az első találkozást és a későbbi segítséget:
„Aztán bementünk egy gömbölyű termetű, igen nyájas úri emberhez, akiről a nevelőm azt mondta, hogy ez a Forgó bácsi. Forgó bácsi, aki azt a gyönyörű kis újságot szerkeszti, pompás képeivel, érdekes meséivel, s akinek mi is egy kis leírást meg egy rajzot hoztunk. A nevelőm kétszer is elmondta, hogy én azt minden segítség nélkül magam írtam és rajzoltam, s míg Forgó bácsi türelmesen nézegette a rajzot, megolvasta szarkalábjaimat, hol meleg, hol hideg szaladgált végig a hátamon. Végre letette a papirost és valami leírhatatlan jóakarattal nézett rám.
- Derék, derék - mondotta mosolyogva –, csak nagyon szomorú ez a kép, egy sír…
Majdnem elpityeregtem, és a szomorú tárgyú képnél is szomorúbb lett az arcom. Alighanem észrevette a jó Forgó bácsi, mert egyszeribe megvigasztalt.
- No, de azért sebaj… van nekem egy nagy embereknek való újságom is, majd kiadjuk abban. Már csak azért is, mert a Kossuth Lajos atyjának a sírját ábrázolja, és mert kis barátom félig-meddig földim.
Aztán elbeszélte, olyan nyájasan, kedvesen, ahogy csak ő tud beszélni, hogy ott gyerekeskedett ám ő is az én falumban, és hogy oda járt labdázni, meg hallgatni a fák suttogását abba az erdőbe, a kis tóval, ahol most – akkor – én szoktam játszogatni. Mikor elbúcsúztunk, kezet is fogott velem Forgó bácsi és biztatólag mondta:
- Csak forgassa a pennát… húsz év múlva majd komolyabban is beszélünk együtt.
És beszéltünk is – mert a jó Forgó bácsi mindig figyelemmel kísérte az én szerény munkálkodásomat és bizony néha talán érdemem felett is méltatta. Annyira, hogy egyszer aztán, fontos ügyben levelet is küldött nekem, megírván, hogy keresném föl az Athenaeumban. Ott álltam tehát ismét abban a kis, ócska divatú szobában, a papírgarmadával telt íróasztal előtt, ahol réges-régen olyan félő és reménylő szívvel lestem bírálatát. Szép, fényes fekete hajam kiritkult azóta a halántékomnál, itt-ott szürke szál is keveredett belé és a ragyogó gyermekszemek helyett egy szkeptikus, mogorva, mindennel elégedetlen szempár tekintett Forgó bácsira. Vastag, vörös öves szivart dugott a fogaim közé, aztán könnyedén így szólt:
- Nem kell desperálni, maga többet tud, mint ahogy azt gondolja, olvasom a munkáit… kitűnő krónikaíró lesz…”
A történet a kétkötetes „Régi magyar társasélet”-ben jelent meg 1900-ban, Porzó, azaz Ágai Adolf előszavával, hozzásegítve az átütő sikerhez a férfiként élő és publikáló grófkisasszonyt.  
A századforduló után a Nyugat köreiben már korszerűtlennek, elavultnak ítélték Ágai nézeteit, aki együtt képviselte a zsidó identitás megőrzését és az asszimilációt. Amikor 1916. szeptember 21-én, Budapesten, 80 éves korában meghalt, a nekrológokban úgy írtak róla, mint aki néhány művével biztosította helyét a magyar irodalom panteonjában. Életrajzírói az első sikeres magyar nyelvű zsidó íróként-újságíróként összegzik Ágai Adolf pályáját, aki „mindvégig göröngytelen” úton haladt. Posztumusz díszpolgári cím, emléktábla-avatás, tisztelgő műsor a Borsszem Jankó kiadásának 140. évfordulóján, emlékkiállítás és válogatott írásainak kiadása, azaz a közelmúlt számos eseménye tanúsítja, hogy munkássága, és annak Pest megyei vonatkozásai a 21. században is maradandó értéket képviselnek.

Bibliográfia

Főbb művei:

Porzó tárcalevelei. Rajzok a társaséletből, a család köréből, úti vázlatok. I–II. (Bp., 1876; 2. kiad. 1880)
Püf neki! Mokány Berci válogatott gorombaságai. (Bp., 1877)
Gyermek humor. Rajzok és jellemző vonások a gyermekvilágból. (Bp., 1877)
Gyöpre magyar! Válogatott java kortes-adomák és dalok. Összehányta Duhaj Marci, kiadta Mokány Berci. (Bp., 1879)
Forgó bácsi gyermekszínháza. (Bp., 1882)
Diák ismeretek tára. Terjeszti Bukovay Absentius. (Bp., 1883)
Forgó bácsi képeskönyve. Versek és mesék. (Bp., 1887)
Az én kis világom. Versek és mesék. (Bp., 1887)
Fáin! Java adomák tárháza. Összegyűjtötte Csicseri Bors. (Bp., 1889; 2. kiad. 1892)
Por és hamu. Barátaim és jó embereim emlékezete. (Bp., 1892)
Igaz történetek. Húsz elbeszélés. (Bp., 1893; 2. kiad. 1895)
Vízen és szárazon. Útirajzok. I-II. (Bp., 1895)
A Violka Vera és egyéb elbeszélések. (Bp., 1897)
Egy görbe nap. Énekes bohózat Balogh Tihamérral. (Bp., 1902; bem.: Népszínház, 1902)
A kis olvasó. Szózat a szülékhez. Gyermeklevelek gyűjteménye. (Bp., 1903)
Új hamu. A por és hamu 2. sorozata. Porzó néven. (Bp., 1906)
Utazás Pestről Budapestre. 1843–1907. Rajzok és emberek a magyar főváros utolsó 65 esztendejéből. Porzó néven. (Bp., 1908; 2. kiad. 1909; hasonmás kiad. 2004)
Ha’ sszólljék! … Mokány Berci viselt dolgai mind a kilenc világrészben és a hozzájuk kapcsolt vármegyékben. I–II. Csicseri Bors néven. (Gyoma, 1910)
Rontó Pál viselt dolgai vízen és szárazföldön. Forgó bácsi néven. (Bp., 1912)
Seiffensteiner Salamon adomái. (Bp., 1920; hasonmás kiad.: 1989)
Dombszögi és bugaci Mokány Berci zaftos históriái. Írta Csicseri Bors. Aktuális ízzel fűszerezte Molnár Jenő. (2. bőv. kiad. Bp., 1927)
Mokány Berci és Spitzig Itzig, Göre Gábor mög a többiek… Vál., jegyz., utószó Buzinkay Géza. (Bp., 1988)
Az örök zsidó. Régi naplók, életképek (1862-1906). (Komlós Aladár tanulmányával, összeállította és az utószót írta Kőbányai János.) Múlt és Jövő Kiadó, Budapest-Jeruzsálem, 2010. 253 p.; 23 cm.

Műfordításai:

Gerstäcker, Fr.: Az arkanzási lókötők. I–IV. Zilahy Károllyal. (Pest, 1860)
De la Tour: Jelenetek a magyar életből. I–III. (Pest, 1861)
Nixarpa Eiluj [Apraxin Júlia]: Ilona. Regény a magyar életből. I–II. (Pest, 1861)
Sand, G.: Egy szegény leány története. I–II. (Pest, 1861)
Kock, P.: Víg cimborák. I-IV. (Pest, 1863)
Montépin, X.: Egy őrült szerelmei. I–II. (Pest, 1864).

Művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

- Az arany hegy, és a kolibri madár.
- Berti és Berta, vagy A hűség és szeretet győzelme.
- Czirmos czicza naplójából és egyéb elbeszélések.
- Forgó Bácsi Gyermekszínháza.
- Gyöpre magyar!
- Igaz történetek.
- A kakuk óra.
- A kis olvasó.
- Mit beszélnek a harangok és egyéb elbeszélések.
- Por és hamu.
- Rontó Pál viselt dolgai vízen és szárazon.
- Sanyaró Vendel válogatott nyögései.
- Új hantok.
- Vízen és szárazon.
- Ágai Adolf - Papp Dániel: A Violka Vera s egyéb elbeszélések; Utolsó szerelem és egyéb elbeszélések.

Az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában kutatható megyei kötődésű dokumentumok:

Fondjegyzék
Fond I/11 Ágai Adolf Abonyi Lajoshoz, 45 db.
I/204 Ágai Adolf Abonyi Lajoshoz. [Márton Ferenc] 1 db.
I/205 Ágai Adolf Abonyi Lajoshoz, 1 db.
41/4 Ágai Adolf Márton Ferenchez, 1 db.

Pest megyei vonatkozású történetei:

- Szomszédok. Vasárnapi Újság 1880. február 22; p. 121-122.
- Arany János és a zsidó fiú. Pesti Hírlap 1882. január 13; p. 1-2.
- A hős. In: Á. A.: Igaz Történetek. Húsz elbeszélés. Budapest, Lampel Róbert Kiadása, 1893; p. 23-27.
- Arany Jánosról. In: Á. A.: Por és hamu. Athenaeum Rt., Budapest, 1892. p. 63-80.
- A „magyar Schubert.” (Simonffy Kálmánról). In: Á. A.: Por és hamu. Athenaeum Rt., Budapest, 1892. p. 112-124.
- „Vadász Miklósné asszonyságnak Pesten.” (Vörösmarty Mihály abonyi bujdosásáról.) In: Á. A.: Por és hamu. Athenaeum Rt., Budapest, 1892. p. 330-338.
- Előszó. In: D’Artagnan (Vay Sándor/Sarolta): Régi magyar társasélet I. Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., 1900; p. 1-3.
- Régi naplók. Az én szüleim. In: Bánóczi József (szerk.): Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat évkönyve. Budapest, 1900; p. 22-43.
- Kossuth Lajosnál. (Abonyi élmények.) In: Á. A.: Új hantok. Athenaeum Rt., Budapest, 1906. p. 105-135.
- Márton Ferencz. (Abonyi Lajosról.) In: Á. A.: Új hantok. Athenaeum Rt., Budapest, 1906. p. 154-179.
- Egy magyar időjós. Balla Károly. In: Á. A.: Új hantok. Athenaeum Rt., Budapest, 1906. p. 294-309.
- Az öngyilkos levele. Balla Kálmán. In: Á. A.: Új hantok. Athenaeum Rt., Budapest, 1906. p. 310-316.
- Arany János mint tanító. Az Újság 1910. szeptember 25; p. 1-3.
- „JAKHEC” Gyermek emlék. In: Á. A.: Az örök zsidó. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó, 2010; p.105-107.
- A CHÉDER. Zsidó életkép. In: Á. A.: Az örök zsidó. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó, 2010; p.108-118.

Írások, publikációk Ágai Adolfról:

Benkó Imre: Arany János tanársága Nagy-Kőrösön. Ottinger Nyomda, Nagykőrös, 1897. 184 p.; 20 cm.
Budapesti Hírlap= Ágai Adolf meghalt. 1916. szeptember 22; p. 11.
Csathó Kálmán: Ágay Adolf. In: Írótársak között. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1965; p. 49-71.
Dersi Tamás: Budapest élclapja: a Borsszem Jankó. Budapest 1972. október; p. 36-38.
Dr. Feuersterin Emil: Ágai Adolf. In: Egy marék virág I. Tel-Aviv, 1987. p. 93-98.
Gálos Rezső: Ágai Adolf. Irodalomtörténet, 1917. január-február; p. 17-25.
Geréb László: Budapest humora. Budapest 1946. augusztus; p. 297-300.
Gerő Ödön: Ágai Adolf. Izraelita Magyar Irodalmi Társulat évkönyve. - 24. (1918) 1. , p. 52-65.
Horváth Júlia Borbála: Porzó ágai. Budapest 2007. október; p. 10-11.
Kéky Lajos: Ágai Adolf. Budapesti Szemle 1918/494; p. 189-221.
Komlós Aladár: Ágai Adolf zsidósága. In: K. A.: Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig II. (szerk.: Kiss József, Kőbányai János). Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 1997. p. 169-175.
Kronstein Gábor: A Borsszem Jankó válsága a XX. elején. Magyar Könyvszemle 1975; p. 188-196.
Lőw Immanuel: Ágai-szószedet. Hungária Nyomda, Budapest, 1924. 32 p.
Mezey Sándor: Ágai Adolfról. Izraelita Magyar Irodalmi Társulat évkönyve. - 19. (1913) 1. , p. 195-205.
Molnár Jenő: Az öreg doktor. Pesti Napló 1916. szeptember 23; p. 5-6.
Pesti Hírlap= Ágai Adolf meghalt. 1916. szeptember 22; p. 14-15.
Pesti Napló= Ágai Adolf meghalt. 1916. szeptember 22; p. 9.
P. M.: Ágai Adolf emlékezete. A Sajtó 1936/5-6; p. 29-31.
Rubinyi Mózes: Ágai stílusáról és nyelvéről. Magyar Nyelvőr 1924. március-április; p. 37-40.
Scheiber Sándor: Ágai Adolf zsidó folklorisztikus adatai. Izraelita Magyar Irodalmi Társulat évkönyve 1983/84; p. 334-347.
Schöpflin Aladár: Ágai Adolf. Nyugat, 1916/19.
Sebestyén Károly: Ágai Adolf doktor (nekrológ). Budapesti Hírlap 1916. szeptember 22; p. 2-3.
Sós Endre: Ágai Adolf: A pesti tárca megteremtője. In: A nagyváros írói. Budapest, 1946; p. 21-32.
Steiner Lenke: Ágai Adolf: 1836-1916. Budapest: Hamar Ny., 1933. 46 p.; 23 cm.
Szállási Árpád:
- Ágai Adolf. Orvosi hetilap 1974/26; p. 1542-1544.
- Egy népszerű francia toxikológia, és két magyar fordítása. Orvosi hetilap 1974/ 46; p. 2755-2756.
- Orvosok a magyar irodalomban. Orvosi hetilap 1982/38; p. 2367-2373.
- Porzó és hamu: Ágai Adolf. Magyar írók orvosairól és a magyar orvosírókról. - (2010), p. 211-214.
Szász Zoltán: Ágai Adolf könyve. Nyugat, 1908/6.
Szinnyei József: Ágai Adolf. In: Magyar írók élete és munkái, I. kötet. Hornyánszky Viktor Könyvkereskedése, Budapest, 1891; p. 74-78.
Színi Gyula: Ágai Adolf. Nyugat, 1912/5.
Törös László: Arany János Nagykőrösön. Nagykőrös Város Kiadása, 1978; p. 90-92, 320-328.
Új Idők= Ágai Adolf (nekrológ). 1916. október 1; p. 340.
Újvári Péter (szerk.): Ágai Adolf. In: Magyar zsidó lexikon. Budapest, Pallas Nyomda, 1929; p. 11.
Valentyik Ferenc: Ágai Adolf életútjának dabasi vonatkozásairól. In: Czagányi László – V. F.: A zsidóság 18-20. századi története Dabason és környékén. Dabas Város Önkormányzata, 2015; p. 102-105.
Vasárnapi Újság= Ágai Adolf (nekrológ, fotóval). 1916. október 1; p. 634.
Vay Sándor/Sarolta: A régi Athenaeum. In: D’ Artagnan: Régi magyar társasélet II. kötet. Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., 1900; p. 352-362.
Wildner Ödön: Porzó (Ágai Adolf): Utazás Pestről-Budapestre, 1843-1907. Budapest, 1908.
Városi szemle. - 1. (1908) 3., p. 234-235.
Összeállította: Valentyik Ferenc

aa01

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
aa02

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
aa03

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
aa04

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
aa05

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
aa06

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
aa07

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
Print Friendly, PDF & Email

Search

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ, hogy a legjobb böngészési élményt biztosíthassuk Önnek honlapunkon. Az oldal további használatával jóváhagyja a sütik használatát.
BŐVEBBEN ELFOGADOM