2018. november 19. hétfő
Erzsébet, Zsóka, Liza
Holnap: Jolán napja lesz

TÉB értéktár

Lisznyai Damó Kálmán életútjának dabasi vonatkozásai

INFORMÁCIÓK teb26
Javaslati adatlap: letöltés
Jegyzőkönyv: letöltés
TÉB határozata:
Pest Megyei Értéktár Bizottság határozata:
Pest Megyei Értéktár nyilvántartása:
Javaslattevők: Valentyik Ferenc
Felvétel ideje: 2016.03.01.
Megyei értéktárba továbbítva:
Kategória: kulturális örökség
Megyei Értéktár döntése:
 

Életútja:


LISZNYAI DAMÓ KÁLMÁN: (Herencsény, 1823. október 13.– Buda, 1863. február 12.) pesti ügyvéd, Petőfi-epigon poéta, a Tízek Társaságának tagja. Ügyvédi oklevelének megszerzése után Nógrádban volt megyei aljegyző, táblabíró és törvényszéki hivatalnok, de hamarosan Pestre költözött. A szabadságharcban közhuszárként kezdte, előbb kapitánynak, majd őrnagynak nevezték ki. A világosi fegyverletétel után kényszersorozták osztrák közlegénynek, és közel két évig szolgált Olaszországban, 1851 márciusában érkezett haza. Ekkor már beszélt latinul, németül, franciául és olaszul is. 1852-ben rendőri felügyelet alá került. Különc stílusa és zűrös életvitele ellenére a korszak közkedvelt figurája, akiben olvasói Petőfi barátját látták. Feleségül vette dabasi Halász Idát, de családos emberként is könnyelműen élt. Élete utolsó időszakában egyre többet betegeskedett, 1857-ben még Liszt Ferenc is meglátogatta a betegágyánál.  Főbb művei: Szegény-legény dalok (1846), Tavaszi dalok (1847), Palócz dalok (1851), Madarak pajtása (1856), Dalzongora (1858), Új palócz dalok (1858), Lisznyai Kálmán szavalat könyve (1861).

Dabasi vonatkozások:

Lisznyai 1853 januárjában feleségül vette dabasi Halász Idát (1834-1882) és kezdetben a gyóni kúriában éltek, melyet ma a Szív utcában Halász Zoltán kúriaként ismerünk. Innen küldte híressé vált helgolandi leveleit a kor népszerű lapjának, a Hölgyfutárnak, melyet Vay Sándor/Sarolta a következőképpen örökített meg:
„Néha kedélyesen is vették aztán dolgukat a redaktorok, meg az r. l.-ek. Egyszer eszébe jutott valamelyik divatlapnak, hogy lefőzi a többit és helgolandi leveleket írat Lisznyai Kálmánnal. Akkortájban házasodott éppen a szép kis palóc. Még tekintélyes hozományt is kapott feleségével, Halász Idával, így ő is pótolhatja esetleg a költséget.

Kálmán vállalkozott is. Azonban, a manó tudja, hogy, hogy nem, eszébe jutott, hogy a víznek nincs gerendája, meg hogy még elnyelheti valami nagy bolond cápa vagy tudom is én mi, - szóval fogta magát és Helgoland helyett kiment Dabasra, a felesége birtokára. Árnyékos, akácfás kúriák udvarán iszogatta aztán esténkint a jó göböljárásit, adomázott, mulatgatott urambátyámékkal, és írta hűségesen a tengeri fürdőbeli leveleit. Úgy megírta, hogy az akkori naiv publikum el is hitte a büszkén odabiggyesztett eredetit. A szerkesztő pedig minden lapot lefőzött, s mikor őszre kelve megérkezett Kálmán – egy menkő hosszú tetejű cilinderben, amelyet külön csináltatott a Glentzernél – még meg is dicsérte.

A nemezis nem nyugszik azonban, megtudta a redaktor a casust, azt, hogy Kálmus nem ment tovább Dabasnál. Szidta, mint a bokrot. Hallgatja a kis palóc, végre fölförmed:
- Aujnye maár, haát ki meri mondanyi, hogy nem tengeri fürdőben írtám ázokat á leveleket. Minden reggel nyakig gaázoltam á hármatos kukoricaföldbe, onnan merítettem az inspiraációt.
Naivak, jókedvűek voltak akkor a redaktotok is. Megelégedett ezzel a magyarázattal a jó X., s mert Kálmus levelei vagy kétszáz prenumerást hoztak, meg is traktálta a Licinius-ban.”

Lisznyai és Halász Ida házasságából két fiú született: Elemér 1853-ban és Tihamér 1856-ban. Apjuk könnyelmű életvitele és korai halála miatt neveltetésük édesanyjukra hárult teljes egészében, aki feleségként és anyaként is a korszak minden mértékadó forrása szerint kitűnően helyt állt. Apjuk példája alapján fiait óvta a művészi pályáktól, felnőttként Elemérből orvos lett, míg Tihamér műegyetemi végzettséggel közhivatalnoki karriert futott be.

Lisznyai bár a bohém életmódról nem mondott le, feleségét szentként tisztelte, melyet egy egész versciklus tanúsít.

Bibliográfia (Dabasi vonatkozású írások.):

Czagányi László: Lisznyai Damó Kálmán. In: Ezer dabasi pillanat. Dabas, 2010; p. 405-407.
Fővárosi Lapok = Egy nemesszívű nő (nekrológ). 1882. január 27; p. 144.
Lisznyai Kálmán:
- Örökzöld lombok Idámnak (versciklus). In: L. K.: Madarak pajtása. Pest, 1856; p. 455-544.
- Lisznyai Kálmán két dala. Szentelem e két dalt Halász Oszkár sógoromnak ... Pest,
Nyomatott Gyurian Józsefnél, 1861. 8 p.
Pallas nagy lexikona XI. kötet: Lisznyai Damó Kálmán. Budapest, 1895; p. 571-572.
Révai Nagy Lexikona XII. kötet: Lisznyai Damó Kálmán. Budapest, 1915; p. 783.
Szilágyi Márton: Lisznyai Kálmán: egy 19. századi írói életpálya társadalomtörténeti tanulságai. Budapest: Argumentum, 2001. p. 10, 58, 64-67, 69, 71, 72, 99, 122.
Szinnyei József: Lisznyai Damó Kálmán. In: Magyar írók élete és munkái VII. kötet. Budapest, p. 1310-1316.
Sztavinovszky Győzőné: Nevezetes személyiségek Dabas múltjából: Lisznyai Damó Kálmán. In: Kerekes László (szerk.): Dabas helytörténeti értékei. Dabas, Kossuth Művelődési Központ, 2011; p. 18.
Vasárnapi Újság = Halálozások: Lisznyai Kálmán özvegye. 1882. január 29; p. 78.
Vay Sándor gróf: r. l. Rozsnyói Híradó, 1903. június 21; p. 1-2.
Zonda Tamás: Előszó. In: Lisznyai Kálmán válogatott versei. Madách Irodalmi Társaság, Budapest, 2009; p. 7-15.

Összeállította: Valentyik Ferenc

Arany János: LISZNYAI KÁLMÁNNAK

Hej Kálmán!
Igazán
Megvallván,
Bolondok
E hangok,
Melyeket
A rekedt
Trombita
Sipita.
Mit ér ez?
Ki érez
Hipp-hoppot
Csipp-csuppot?
Gyerekes
Szó repes
Ajkidon
Kálmusom.
Vajh ki mond
Ily bolond
Éneket
Te neked?
Mert bizony
Szent iszony
S rémület
A fület
Fogja el,
Míg figyel
E dalra;
Feküdj az
Asztalra
Oh kamasz!
És ne tégy
Ily dallást,
Példát végy
S nézz meg mást.
Sülülü
Bülülü
Kótyonfitty
Sipiritty
Hallgass már
Mer ‘szen kár
Fáradság,
Izzadság,
Mert mindez
Szélbe vesz!
Mily laza
Vers az a
„Nyári éj”
Kotyfos téj,
Csiriz pép,
Nem egyéb.
Tele száj,
Papagáj-
Csárogás
Semmi más,
Oly hüle,
Oly tarka,
Se füle
Se farka!
Hátha már
Egy szamár
Két tagot
Faragott
Rímekre:
Ezekre
Mit mondasz?
Még jobb az?
Például:
(Amitül
A fülem
Végtelen
Megfájul
Siketül):
Bár mán,
Kálmán!
Zengnél
Ennél
Verset
Szebbet.
Két tag,
Lásd csak,
Kurtább
Sort ád
És ez
Vershez
Furcsább.
(1852)

lisznyai damo01

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
lisznyai damo02

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
Print Friendly, PDF & Email

Search

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ, hogy a legjobb böngészési élményt biztosíthassuk Önnek honlapunkon. Az oldal további használatával jóváhagyja a sütik használatát.
BŐVEBBEN ELFOGADOM