A két fogalom szorosan összefügg egymással, ezért a múlt évben megkezdett jó cselekedetek sorozatát ebben az esztendőben is szándékunkban áll továbbvinni, önzetlenül segíteni embertársainknak, a közösség rászoruló tagjainak. Egy árnyalatnyi ellentmondást is érzékelhetünk azonban ebben az összefüggésben, mert a jó cselekedet nem mindig önzetlenségből fakad, van, amikor pusztán emberi hiúságból, hogy önmagunkat jobb színben tüntessük fel embertársaink előtt.

A jótett tudatos cselekedet, míg az önzetlenség ösztönös, zsigeri tulajdonság, amely mindenkiben különböző mértékben van jelen. Van, aki önzetlennek születik, erre a legjobb példa Teréz anya, aki egész életét a könyörületesség, a feltétel nélküli szeretet jegyében élte le. Vagy Csaba testvér, aki a gyermekek, árvák, elhagyottak, mélyszegénységben élők felkarolását önzetlenül vállalta fel, és éli meg mint élethivatást. Ha mi, átlagemberként az önzetlenség morzsáit felismerjük magunkban, már közelebb kerültünk sorsunk, küldetésünk megéléséhez, és arra törekszünk, hogy ezeket a morzsákat azoknak juttassuk, akik leginkább rászorulnak. Ha egy gyermek le tud mondani kedvenc játékáról, és oda tudja ajándékozni pajtásának, anélkül, hogy ezért cserébe bármit is várna, akkor felnőttkorában könnyebben felismeri majd az igazi boldogságot, és intenzívebben éli meg a szeretet érzését.

Az önzetlenség és az irgalmasság egymással összecsengő fogalmak. A Szentatya a 2016. évet az irgalmasság éveként hirdette meg, mert úgy ítélte meg, hogy a világban zajló negatív történéseket csak az irgalmasság eszközeivel lehet legyőzni: önzetlen, feltétel nélküli szeretettel, segítőkészséggel, szívből jövő szánalommal, a szenvedőkkel, kitaszítottakkal való teljes azonosulás erejével.

A feltámadó gonosz ellen ma már nem fordulhatunk fegyverrel, mert magunk is hasonlóvá válunk. Mostanában sokat olvashatunk, hallhatunk arról, hogy élőhelyünk, a Föld megmentése érdekében alternatív, megújuló energiát kellene használnunk, bíznunk kellene a Nap és a szél erejében, amely megtisztítja a világot. A társadalom és a gazdaság megújulását a zöld energiától reméljük, de közösségeinknek is szükségük van a megújulásra.

Ezt a megújulást csak a lélek energiájától remélhetjük, ami nem más, mint az önzetlen szeretet. Böjte Csaba atya szerint: „Sohasem szabadna elfelejteni, hogy minden Saulban ott lapul egy szeretethimnusz. Minden párbeszédnek ez lenne a célja, hogy megnyugodjunk, hogy a bennünk lévő értékek felfakadjanak, hogy mindenki, ott, ahol él, a maga kisebb-nagyobb szeretethimnuszát meg tudja élni, írni. Igen, ezért határozottan mindig visszautasítom a türelmetlen acsarkodást, jöjjön az bármilyen irányból is. Hiszen ahogy a faragó fejszével, láncfűrésszel nem lehet az akácfa törzséből nektárt fakasztani, ugyanúgy az emberből sem lehet durvasággal, erőszakkal a jót, az értéket felszínre hozni. Nem lehet jobbá gyűlölni, bombázni, kényszeríteni senkit, se a magyar embert, se a cigányt, a zsidót, az arabot, senkit. A XXI. század embere számára sincs más út, mint a szeretet és a párbeszéd útja, de ez hihetetlenül csodálatos út. Hiszen, ha bizalommal elindulunk rajta, egy új világba vezethet mindannyiunkat !”

Betartva lelkünk parancsát, az egyetlen csalhatatlan irányzékot, amely utat mutathat számunkra, próbáljunk mi is mindannyian az irgalmasság és az önzetlenség jegyében élni, lehajolni a kicsikhez, felemelni az elesetteket, megosztani a kenyeret és a jó szót az éhezővel. Ezért nem kell különösebb erőfeszítést tennünk, hiszen mindannyiunkban ott lakik egy szeretethimnusz, vagy legalább is az önzetlenség apró morzsája, csak fel kell ismernünk.

Boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!

Kőszegi Zoltán
polgármester